Nyíregyháza legjobb iskolájában tanít magyart és történelmet
Lipusz Zsolt, aki korábban társadalomismeretet is oktatott. Lipusz a
Jobbik Magyarországért Mozgalom aktív tagja, aki az elmúlt egy-két évben
kirívóan szélsőséges publikációkkal hívta föl magára a figyelmet. – a
Népszabadság riportja.

A nyíregyházi
Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és
Kollégium nemcsak a szabolcsi megyeszékhely, hanem az ország egyik
legjobb középiskolája.

Az itt
végzettek továbbtanulási statisztikáját tekintve ez a harmadik
legsikeresebb szakközépiskola az országban. Tanulói minden esztendőben
kimagasló eredményeket érnek el az országos tanulmányi, kulturális és
sportversenyeken, az intézmény egyik diákja pedig tavaly elnyerte a
„Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója” címet. Nem csoda, hogy
az eredményei alapján Nyíregyházán elit intézménynek tartják az idén
kilencvenéves Széchenyit, ezért keresett iskola – minden esztendőben
többszörös a túljelentkezés.

Ebben
az iskolában tanít magyart és történelmet Lipusz Zsolt, aki korábban
társadalomismeretet is oktatott. Lipusz a Jobbik Magyarországért
Mozgalom aktív tagja, aki az elmúlt egy-két évben kirívóan szélsőséges
publikációkkal hívta föl magára a figyelmet. A 44 éves tanár – aki öt
éve dolgozik a Széchenyiben – 2005 óta a Jobbik nyíregyházi alelnöke.

Az alábbiakban idézetek következnek
Lipusz Zsolt írásaiból, amelyek a szélsőjobboldali Kuruc.info.hu
portálon, valamint a Független Újságírók Szövetségének honlapján
(fusz.hu) jelentek meg. A tanár az Ausztráliában élő, és egy zsidó
fiatalember 1944-ben történt meggyilkolásával gyanúsított Zentai Károly
védelmében emelte föl a szavát a Kuruc.infón 2008. április 28-án
publikált cikkében. Az Új Eichmann-per készül? című írásban Lipusz Zsolt
úgy fogalmaz: „A cionista távvezérlés alatt működő ausztrál hatóságok a
magyarországi jogszolgáltatás karmai közé dobnak egy idős,
szerencsétlen, tisztességben megőszült egykori honvédtisztet”. Ebben a
cikkében a történelemtanár a második világháború után lezajlott
nürnbergi pert – amelyben náci háborús bűnösöket ítéltek el – „nürnbergi
jogi tragikomédiának” nevezi. Majd megjegyzi: „Izraelt terrorista
bűnözők alapították”. Az írás így zárul: „A magam részéről azt
ígérhetem, hogy Zentai Károly megérkezésekor – a már eladott –
Ferihegyen leszek, s ezúton is kérem minden tisztességes magyar
honfitársamat, hogy minél nagyobb számban jelenjünk meg, és akadályozzuk
meg, hogy Zentait a Moszad vezérelte magyarországi hatóságok őrizetbe
vegyék.” Ezt a cikkét Lipusz Zsolt mint „középiskolai tanár” jegyezte.

Az Itt az őszinte válaszok ideje a
holokamuról című, 2008. április 30-án a Kuruc.infón közölt cikkben a
magyar irodalmat is tanító Lipusz Zsolt azt írja: „E ponton meg kell
említeni azt a tényt is, hogy »jeles« prózaírónk, Imre Kertész is
holokauszttagadó. A Sorstalanság című – esztétikai szempontból
egyszerűen értékelhetetlen – Nobel-díjas művében ugyanis azt
olvashatjuk, hogy a tizenéves főhős, Köves Gyuri, megbetegedve a tábori
kórházba kerül. (…) Ott tisztességes orvosi ellátásban részesül. Miért
nem az állítólagos gázkamrába viszik, mint hasznavehetetlen,
munkaképtelen biohulladékot?”

Az
Auschwitzról szóló cikksorozat következő részében, 2008. május 6-án
Lipusz Zsolt azt írja: „Minden kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy
mennyire életszerű az a történet, miszerint ott embereket gázosítottak
el. (…) Továbbá hamuhegyek sincsenek, amelyek a tömeggyilkosság
legfőbb tárgyi bizonyítékaiul szolgálhatnának!”.

A holokauszt tényét megkérdőjelező írásaira érkezett
kritikákra Lipusz Zsolt 2008. június 16-án jegyzetben válaszolt,
amelyben kifejti: „Németországban, Ausztriában, s még jó néhány
nyugat-európai országban kemény börtönbüntetéseket szabnak ki ún.
holokauszttagadásért. Ez szerintem sajnálatos és méltatlan európai
hagyományainkhoz”.

A tanár idén
május és június folyamán négyrészes cikksorozatot publikált A trianoni
országvesztés történelmi következményei címmel. A negyedik részben a
második világháborút taglaló bekezdésben az olvasható: „a nagy európai
polgárháborút a tengelyhatalmak – sajnos – elveszítették, így hazánkat a
győztes háborús bűnösök ismét büntették”.

Végezetül következzen egy idézet arról, hogy az
elismert középiskolában tanító Lipusz Zsolt miképpen vélekedik a
magyarországi romákról. A Független Újságírók Szövetsége (fusz.hu)
honlapján idén április 7-én közölt írásában az olvasható: „Miért van az,
hogy cigányok követnek el hihetetlen bestialitással élet elleni
bűncselekményeket? (…) A tény az csak tény marad: hazánk cigány
többségű régióiban az öncélú gyilkosság afféle kulturális tradícióvá
vált, ok, indíték nélkül, bárkit, bármikor és bárhol meg lehet ölni”.

A fenti idézetek tükrében alig
hihető, hogy Lipusz Zsolt szakközépiskolai munkájával kapcsolatban eddig
nem érkezett panasz sem a diákok, sem a szülők, sem az iskolát
ellenőrző szervek részéről.

– Pedig
így van – mondja Héri Gézáné, aki két éve vezeti a középiskolát.

Mint megtudom tőle, Lipusz Zsolt
szakmai tevékenységével szemben sem a kollégák, sem a tanulók, sem a
szülők részéről kifogás nem érkezett, a vezetőség tagjai az
ellenőrzések, óralátogatások során kifogásolhatót nem tapasztaltak.
Tanári munkája kapcsán nem érkezett jelzés arról, hogy az interneten
közzétett nézeteit az óráin is hangoztatja. Ennek ellenére az
igazgatónőt szemmel láthatóan megviseli, hogy egyik beosztottja miatt
sorozatosan szabadkozni és magyarázkodni kényszerül. Héri Gézáné szerint
a patinás intézményre nézve nagyon káros és kínos Lipusz Zsoltnak az
iskolán kívüli ténykedése.

–
Középiskolánk hatszáz tanulója és hatvanegy pedagógusa nevében mondom,
hogy teljes mértékben elhatárolódunk a Lipusz Zsolt által az iskolán
kívül vallott nézetektől és az ő politikusi tevékenységétől – jelenti ki
Héri Gézáné.

Arra a kérdésemre,
hogy miképpen taníthat történelmet egy elismert középiskolában egy olyan
tanár, akinek a holokauszttal és a második világháborúval kapcsolatos
állításai köszönő viszonyban sincsenek a történelemtankönyvekben
foglaltakkal, és azokkal a történelmi tapasztalatokkal, amelyekről a
borzalmakat átélt korosztály beszél. Az igazgatónő megismétli az előbbi
szavait:

– Lipusz Zsolt munkájával
szemben nem érkezett jelzés, az ellenőrzések során nem merült fel
kifogás, a látott tanórákon a hivatalos tanmenet szerint oktatta a
történelmet. Az érettségi vizsgákon a tanulói jól teljesítettek, ezt a
történelem szakos érettségi elnökök is megerősítették. Az intézményen
kívüli tevékenységükért a hatályos jogszabályok szerint sem a tanulók,
sem a pedagógusok nem vonhatók felelősségre az iskolában.

Szakmailag megfelelőnek tartja
Lipusz Zsolt munkáját Kubik József is, aki az iskola társadalomtudományi
munkaközösségének vezetőjeként többször látogatta az óráit.

– Történelem-földrajz szakos vagyok
– mondja Kubik József -, így meg tudom ítélni, hogy Lipusz kolléga
hogyan tanítja a történelmet. Megerősíthetem az igazgatónő által
elmondottakat: az óralátogatások során nem tapasztaltam negatívumot. Az
más kérdés, hogy a nézeteivel én sem értek egyet. De én idebent sem
politizálok senkivel, az meg végképp nem tartozik rám, hogy a kollégáim
mit csinálnak az iskolán kívül.

A
beszélgetés során azonban kiderül: az intézményben már hosszú hónapok
óta beszédtéma Lipusz Zsolt ténykedése, az iskolavezetés ugyanis
érzékeli, hogy a pedagógus politikai tevékenysége egyre sötétebb
árnyékot vet az iskolára. Az igazgatónő az elmúlt tanév végén behívatta
Lipuszt, és az igazgatóhelyettes, valamint a munkaközösség vezetőjének
jelenlétében arra figyelmeztette, hogy személyét összemossák az
iskolával. Majd arra kérte: a politikai tárgyú cikkeit ne középiskolai
tanárként jegyezze, mert ezzel az a látszat keletkezik, mintha a
nézeteinek a Széchenyi iskola tekintélye adná meg a súlyát. A tanár erre
ígéretet tett, s azóta az írásai alatt csak annyi olvasható: a Jobbik
nyíregyházi alelnöke. A „középiskolai tanár” titulus elmaradt.

– Ennél többet azonban nem lehet
tenni – mondja Héri Gézáné, amikor szóba kerül Lipusz Zsolt
munkaviszonyának esetleges megszüntetése.

– Határozatlan idejű a kinevezése – teszi hozzá az
igazgatónő -, és az iskolai munkája eddig nem adott okot arra, hogy
felmondjunk neki.

A tanárról
beszélgettem az iskola diákjaival is, s feltűnő volt, hogy míg a
pedagógusok gondterhelt, már-már bosszús arcot vágtak, amikor Lipusz
neve szóba került, a gyerekek jobbára csak nevettek.

– Hogy milyen tanár a Lipusz? – néz rám egy
tizenkettedik osztályos lány. – Nagyon jó fej, laza, meg minden, csak az
a baj vele, hogy lassan az agyára megy a politika!

– Miért, órán is szokott politizálni? – kérdeztem.

– Á, ő nem. Hanem inkább mi –
hangzott a meglepő válasz.

Majd azt
mesélte: – Nekünk tavaly társadalomismeretet tanított, és mivel
mindenki tudta róla, hogy teljesen be van gőzölve a politikától, órán
egyszer fölálltunk, és azt kiabáltuk neki: hajrá, MSZP, hajrá, MSZP! De
nem szólt semmit, mert csak egyszerű cikizés volt az egész.

Mások azt mondták róla, hogy azért
kedvelik, mert nem szigorú, és jól ki lehet vele jönni.

– Órán soha nem hozta szóba a
politikát – mondja egy tizenharmadik osztályos diák -, de azért mindenki
tudja róla, hogy nagyon jobbos. Azt hallottuk, hogy belépett a Magyar
Gárdába is. De ez nem biztos.

Volt
olyan tanuló, aki csak annyit jegyez róla: – Tavaly volt egy
autóbalesete, felcsavarodott egy fára. Egy haverom azt mondta, biztos
nem a vezetésen járt az esze, hanem a Jobbikon. Ezen jót röhögtünk.

A diákok a maguk módján rajzolják
meg Lipusz politikusi karakterét, már ami a tanár aktivitását illeti: a
tevékenysége alapján ugyanis valóban úgy tűnik, mintha a szabadideje
minden percét a politikára áldozná.

– Nagyon aktív ember – mondta róla Gyüre Csaba ügyvéd, a
Jobbik nyíregyházi elnöke. – Ő tartja a sajtótájékoztatóink 80
százalékát, hetente legalább egyszer beszédet mond a Kossuth téren a
Gyurcsány elleni tüntetéseken, politikai találkozókra jár, trianoni
megemlékezéseket tart, szóval nem kíméli magát.

Mint megtudom, Lipusz nem lépett be a Magyar Gárdába,
sem az azzal rokon szellemiségű Nemzeti Őrseregbe, de már többször részt
vett a Magyar Gárda megmozdulásain. Beszédet mondott idén áprilisban
Nyírkátán is, ahol a Jobbik, a Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg tagjai
tartottak demonstrációt – az akciót roma vezetők cigányellenesnek és
félelemkeltőnek nevezték.

Lipusz
Zsolt megnyilvánulásainak híre eljutott a nyíregyházi városvezetéshez
is. Nagy László, a megyeszékhely oktatási ügyekért felelős
alpolgármestere, az MSZP városi alelnöke – aki korábban maga is
pedagógusként dolgozott – megkeresésemre azt nyilatkozza, hogy több
cikket olvasott már Lipusz Zsolttól, és megdöbbentette az írások
tartalma.

– Ennek az embernek el
kellene gondolkodnia azon: méltó-e rá, hogy egy önkormányzati iskolában
tanítson – fogalmaz Nagy László.

Arra a kérdésemre, hogy mit gondol ugyanerről az iskola
fenntartója, vagyis a nyíregyházi önkormányzat, az alpolgármester azt
válaszolta: Lipusz Zsolt nem követett el olyan jellegű kihágásokat,
amelyek alapján a város kezdeményezhetné az iskolából való
eltávolítását.

– A munkaviszonyának
megszüntetése az iskola hatásköre – teszi hozzá -, és tudtommal az
intézményben is az a vélemény alakult ki, hogy Lipusz Zsolt a tanórákon
nem hangoztat szélsőséges nézeteket. Ettől függetlenül sajnálatosnak
tartom, hogy tevékenységével árt az iskola jó hírének, és ezt már
közöltem az intézmény igazgatónőjével is.

Lipusz Zsolttal nem sikerült beszélnem, ugyanis azon a
napon, amikor először kerestem az iskolában – szeptember harmadikán,
szerdán – betegszabadságra ment, így a munkahelyén már nem lehetett
elérni, a telefonját pedig nem vette föl. Az otthonában többszöri
próbálkozás után sem sikerült megtalálni, mert – közeli ismerősei
szerint – az elmúlt hetekben elvált a feleségétől, és elköltözött
hazulról. A mobiltelefonján később is hiába hívtam, s hiába hagytam neki
üzenetet – a tanár nem jelentkezett. Pedig szívesen felolvastam volna
neki az iskolája jelmondatát, amelyet az intézmény Széchenyi Istvántól
kölcsönzött: „Az ifjúság nevelése egy olyan országban, mely létéhez és
szabadságához ragaszkodik, tekintettel minden honpolgárnak hazája iránti
kötelességére, tökéletes kell, hogy legyen”.

Vajon mit gondol erről a mondatról Lipusz Zsolt?