Az 1956-os Intézet weblapja bizonyítja: egy kutatóintézet
feladata nemcsak a kutatás, hanem az is, hogy a kutatások eredményeit
rendszeresen és emészthető formában a nagyközönség elé tárja. És nem
utolsó sorban, hogy formálja a történelmi közgondolkodást.

Azért kerestem fel az 1956-os Intézet honlapját, mert
reméltem, hogy ott anyagokat találok a Tóth Ilona-kérdésben kialakult
diskurzussal kapcsolatban. Tanári szemmel ugyanis hallatlanul
tanulságosnak tartom a vitát, illetve a vita új fényében magát a Tóth
Ilona-történetet. Több szempontból is. Egyrészt nagyon izgalmas példa
arra, amit a tantárgy-pedagógia multiperspektivitásnak szokott nevezni:
különböző narratívák különböző megvilágításba helyezik ugyanazt a
történetet. És itt nemcsak az eltérő politikai allapállásokról és nem is
csak eltérő értékprioritásokról van szó, hanem pl. az időbeli távlat,
az azóta történt események is új értelmezéseket hoznak felszínre. (Mert a
történelem lényegéhez tartozik, hogy többféleképpen lehet gondolkodni
róla. Ez célzás volt.) Másrészt érdekes példa arra, hogyan kell
kritikusan kezelni a forrásokat, és hogy egyáltalán lehet-e valamit
biztosan tudni a múltról.

De nem
erről akarok most írni, hanem hogy nem hiába töltöttem le az intézet
(pontosabban a közalapítvány) weblapját: az első, ami megjelent, a Tóth
Ilona-vitának szentelt lapra mutató hivatkozás volt. Ez a naprakészség, a
nyilvános beszéd iránti fogékonyság, a kutatási eredmények
terjesztésében való érdekeltség jellemzi az egész (nagyon gazdag)
site-ot. Az 1956-os Intézet weblapja bizonyítja: egy kutatóintézet
feladata nemcsak a kutatás, hanem az is, hogy a kutatások eredményeit
rendszeresen és emészthető formában a nagyközönség elé tárja. És nem
utolsó sorban, hogy formálja a történelmi
közgondolkodást.

Az anyag olyan
gazdag, hogy nem is próbálom meg részletesen ismertetni. Két pedagógiai
szempontból különösen fontos összeállításra azonban mindenképpen külön
is fel szeretném hívni a figyelmet. A site két „internetes
történelemkönyvet” is tartalmaz, az egyik az 1944-53 közötti időszakot, a
másik magát a forradalmat mutatja be. Mindkettő kitűnő munka: a
főszöveget lexikonszerű adalékok, szakirodalmi részletek,
visszaemlékezések, írásos források és képek egészítik ki. Külön
kiemelném az 1944-53 közötti időszakot bemutató anyag társadalom-,
életmód-, gazdaság- és művelődéstörténeti fejezeteit. Kár, hogy itt
nincsenek képek, pedig a téma nagyon is megkívánná a vizuális dimenziót.
Problémám van persze – ahogy gyakran más weblapok esetében is volt – a
webes megjelenítéssel. (Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az
egész site rendkívül esztétikus, elegáns és praktikusan kezelhető.) A
44-53 közötti időszakot feldolgozó internetes történelemkönyvet a
dizájnerek nagy felbontású képernyőre tervezték, és ez nem valami
udvarias megoldás a csóró többséggel szemben. 800*600-as felbontás
esetén mindkét keret szövege már nem fér rá a képernyőre. Ez bosszantó
kényelmetlenség, de jó, ha ez a legnagyobb baj egy
weblappal.