Búcsú egy meghatározó taneszköztől

Szomorú szívvel tudatjuk minden érintettel, egykori és mostani diákokkal, tanárokkal, szülőkkel, térképet szeretőkkel, hogy 60 éves korában eltávozott körünkből a Cartographia Tankönykiadó Kft., leánykori nevén a Kartográfiai Vállalat középiskolai történelmi atlasza.
Az 1959-ben született, a fejlődést mindig követő kiadvány jó erőben, egészségben, a jövőt tekintve komoly tervekkel tele hagyott itt minket. Halálát külső behatás, erőszak okozta. Először rendeleti úton kitiltották az érettségiről, majd törvénybe foglalták, hogy származása miatt nem kerülhet többet fel a tankönyvjegyzékre, így az iskolák számára elérhetősége a jövőben minimálisra csökken.
Érthetetlen ez a tankönyvjegyzéki numerus clausus, hiszen akik az atlasz betiltásán fáradoztak, szinte mind ebből tanultak középiskolai tanulmányaik idején, és ez a kiadvány segítette őket szakemberré válásuk során is. Közülük kerültek ki azok is, akik elkészítették hivatalos utódját, és akik az EKE-OFI újgenerációs atlaszának méltatásakor egy sor erejéig sem említették meg az elődöt, sőt annak számos elemét átvéve, azokat az új atlasz érdemeként méltatták.
Elkeserítő, hogy az a kiadvány, amelyik folyamatosan fejlődve túlélte az elmúlt évtizedek valamennyi változását, válságát, áldozatul esik egy olyan szűklátókörű oktatáspolitikának, amelyik verbálisan ugyan értékek megőrzéséről szól, de valójában szemétbe hajítja több évtized felhalmozott tudását, tapasztalatát, és semmibe veszi az iskolák elemi igényeit. A tankönyvkiadásról szóló 2012-es törvény kimondja, hogy atlaszból kettőnél több is szerepelhet a tankönyvjegyzéken. Ugyanakkor indirekt módon a törvény kizárja a magánkiadók jelentős részét a tankönyvkiadásból. Miért? Tán a törvényalkotók aggódnak, hogy a tankönyvrendelés nem szándékuknak megfelelően alakul?
Nevetséges a magánkiadók magas áraival indokolni a kizárást. A tankönyvekre vonatkozó 5% helyetti 27%-os ÁFÁ-t az atlaszokra, így kiadványunkra is a magyar állam kényszerítette. A korábbi 11-13%-os terjesztői árrés a KELLO központosított terjesztése óta 20%. Ez annyit jelent, hogy a magasnak tartott árból 30% az állam zsebébe vándorolt. Ezzel szemben az újgenerációs atlasz ára tényleges piaci körülmények között még a nyomdaköltséget sem fedezné. Lehetséges, hogy a veszteséget a magas ára miatt kárhoztatott atlaszunk árából finanszírozták?
A fentiek tükrében nevetséges extraprofitról beszélni, bár a magánkiadók többségét ezzel vádolják. A tankönyvkiadásban és korábban a forgalmazásban résztvevő cégek többsége kis- vagy középvállalat volt, közöttük számos néhány fős családi vállalkozással, amelyek a szakma szeretetén kívül egzisztenciájukat építették már kényszerűen megszűnt, vagy jelenleg haldokló cégükre. Bár idén 65 éves kiadónk nem családi vállalkozás, az elmúlt 15 év kormányzati politikája következtében 130 főről egy családi vállalkozás méretére zsugorodott, és egy raktárszerű, 75 nm-es irodából küzd a megmaradásért.
Végezetül álljanak itt az újgenerációs atlasz vezetőszerkesztőjének, Katona Andrásnak az atlaszt bemutató tanulmánya záró sorai:
„Atlaszunkat nagy gonddal és szeretettel készítettük az ifjú használóknak. Azt szerettük volna elérni, hogy forgatóik kedvet kapjanak más történelmi térképek keresésére és tanulmányozására, vagy akárcsak nézegetésére is könyvekben, neten egyaránt. Természetesen nem gondoljuk azonban, hogy munkánk – minden jószándék mellett is – hibátlan lenne. Szívesen veszünk ezért segítőszándékú észrevételeket, legyenek azok tartalmiak, vagy az atlasz használatát javítani akarók. De a latin mondást idézve: „De gustibus non est disputandum”, azaz „Az ízlésről nem lehet vitatkozni.” (TSZE, 2019. 01. 16.)
Szépek ezek a sorok. Nem is kívánok vitatkozni velük. Az újgenerációs atlaszról már elmondtam a szakmai véleményemet az elmúlt években. Arra azonban mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet, hogy Katona András tanulmányában és záró soraiban egyetlen olyan pont nincs, amelyet ne lehetne, lehetett volna elmondani kiadónk atlaszáról vagy atlaszairól, hiszen mindaz amiről szó volt, érvényes földrajzi atlaszainkra is. A meleg vizet nem most találták fel. Azon pedig mindenki csak nyert volna, ha az atlaszok egymás mellett szerepelhetnének a tankönyvjegyzéken, és az iskolák, a tanárok maguk dönthetnék el melyiket tartják szakmailag jobbnak.
Cartographia Tankönyvkiadó középiskolai történelmi atlasza! Mondanám, hogy nyugodj békében, de remélem, nem hagynak nyugodni!

Hidas Gábor
társadalomtudományi szerkesztő
térképész, történelem-földrajz szakos középiskolai tanár
Cartographia Tankönyvkiadó Kft.