Tartalmi cél a nácik hatalomrakerülésének megértése, ezen keresztül a demokratikus választások működése, érzelmi és érdekszempontok. Cél a gondolkodás, a sokoldalú megközelítés elősegítése. (Lőrinc László)
A metodikai cikk olyan eszközöket ismertet, melyek az érdeklődés felkeltését szolgálják. Az óra ehhez csak példa.
Ezután visszatérhetünk a nácikhoz; miután röviden ismertettük történetüket, közösen elolvashatjuk a náci párt programját, és azt, hogy a mi munkanélküli „párunk” mit fog ebben érdekesnek, vonzónak találni. Ezután tehetjük azt is, hogy az osztályt társadalmi csoportokra bontjuk, és mindegyik csoport szószólója 5 perces megbeszélés után ismerteti, hogy az ő csoportjuk elfogadja, vagy elutasítja a programot. (Előre jelezzük, hogy mivel a német társadalomnak csak 1%-a volt zsidó, az osztályban meg 30-an vannak, ezért egyik csoportban se legyen zsidó.) A csoportok eleve azt fogják keresni, hogy mi az, ami ebben a programban az ő érdekeiknek megfelel (hiszen tudják, hogy a nácik előretörtek, és szeretnének a történelem „elébe menni”), és ezt finoman ösztönöztük azzal is, hogy kivontuk a „társadalomból” a zsidókat. Ezután azonban, ha egy diák sem veti fel, akkor nekünk kell fordulatot adni:
Vajon az emberek az érdekeik szerint döntenek-e a választásokon?
Vajon automatikusan elhiszik-e az ígéreteket?
Vajon a többi párt nem ígért-e nekik (egyik, ill. másik csoportnak) szintén olyasmit, ami érdekükben áll?
Vajon a náci programban nem volt olyasmi, ami riasztó volt az adott csoport egyéneinek, éspedig nem érdekeik miatt, hanem más okból?
A meglepetés tehát itt az, hogy a diákok azt hiszik, már megvan a megoldás, mehetnek ebédelni, ám a megnyugtató magyarázatot nem találtuk meg. Főleg az utolsó kérdés igényel megbeszélést: ha a programban olyasmi szerepel, hogy nem mindenki őrizheti meg az állampolgárságát, sőt, egyeseket ki kell utasítani, avagy hogy a közösség előbbre való az egyénnél, ez milyen alapon szülhet ellenérzést? Tisztázandó, hogy az emberek nemcsak érdekeik, de értékeik szerint is döntenek, és itt hagyományos, a német politikában a háború előtt és után érvényesülő (a háború alatt különben részben visszaszoruló) értékek vonatnak kétségbe, a liberálisok, szocialisták és vallásos emberek hagyományos értékei (jogegyenlőség, demokrácia, pluralizmus, tolerancia, békességre törekvés stb.). A feladat tehát az, hogy kiderítsük, vajon milyen impulzusok erősítették a nácikat a fenntartások ellenére?
Itt megszakíthatjuk az órát filmvetítéssel, megnézhetjük a Kabaré című film híres kerti jelentét és az 1932-es kampányról szóló korabeli dokumentumfilmet (például igen jó ebből a szempontból a Hitler, egy karrirer története című film, vagy a Századunk nagy napjai sorozat vonatkozó darabja). Elmesélhetjük röviden Ionesco Orrszarvúk című darabjának történetét mint a náci beszédmód, világlátás, az agresszív, erőközpontú világkép előretörését Németországban. Mindezek alapján feltehetjük a kérdést, hogy mi hatott még az érdekek hideg számbavételén kívül, adott esetben azok ellenére.