Az
oktatásnak nem a tanteremben, hanem az árnyékszéknél kellene kezdődnie –
háborgott Omos Mária a 168 órában.

Úgy véli, az oktatási rendszer hibája, hogy az
egyetemisták alapvető történelmi ismeretekkel sem rendelkeznek, sokuk
lazán zsidózik, nácizik, kommunistázik. Közösségeik megszűntek,
kapaszkodókat nem kapnak, „amorf és kialakulatlan” réteggé váltak. Mi
lenne a megoldás? Az oktatásnak nem a tanteremben, hanem az
árnyékszéknél kellene kezdődnie. A történészprofesszorral munkatársunk
beszélgetett.

Egyetemi tanárok
kongatják évek óta a vészharangot: a felsőoktatás a tömegtermelésre állt
át, ami a színvonal rohamos csökkenését okozza. Önnek is hasonlóak a
tapasztalatai?

Olyannyira, hogy több
évtized után az idei tanévtől kezdve nem vállaltam tovább az oktatást.
Mert reménytelen. Tragikus az egyetemekre bekerülők színvonala. Ha régen
harminc ember jutott valamely szakra, biztosan találtam legalább tízet,
aki képes volt következtetések levonására, ismerte az adatokat. Most
háromszáz hallgatóból sincs tíz ilyen. És őket is hagyja elkallódni a
felsőoktatás. Van tehetséggondozás ebben az országban? Ugyan! Folyton
csak felzárkóztatunk, miközben nő a de facto analfabéták száma, akik nem
írnak, nem olvasnak, nem beszélnek értelmes magyar mondatokban.
Megjegyzem, az oktatás nem az egyetemen kezdődik, nemcsak ott dőlnek el a
fontos kérdések. Manapság nyolc-tíz éves kisiskolásokat tanítanak arra,
hogy a vécéből kijövet kezet kell mosni. Ezt kétéves korban tudniuk
kellene. Kusza az alap- és a középszintű oktatás: nem ismerek még egy
országot, ahol háromféle rendszer működne, a 4+8, a 6+6 és a 8+4. Ilyen
katyvaszt lehetetlen egységes tudásalappá formálni. Az egyetemek több
szakán bevezették a három plusz két évre osztott oktatást. Csakhogy –
maradva a magam területén – társadalomtudományi, bölcsész és
természettudományos szakokon három év alatt lehetetlen elegendő
ismeretet átadni. Mi történik? Jelentős állami ráfordítással diplomás,
de még tanári oklevéllel sem rendelkező munkanélkülieket képzünk. Az
előző példánál maradva: diplomás analfabétákat.

A fölösleges értelmiség pedig radikalizálódik – jósolta
Spiró György évekkel ezelőtt a 168 Órában.

Egyetértek. A hallgatók jelentős része nem egyszerűen
konzervatív – azzal nem lenne baj –, hanem egyre inkább a szélsőjobb
felé csúszik. Arra, hogy ez milyen mértékben függ össze a diploma
értékének leépülésével, nem mernék válaszolni. De abban biztos vagyok,
hogy az oktatás színvonalának csökkenése – szélesebb összefüggésben –
meghatározza, hogy az ország élhetővé, kulturálisan magabiztossá válik-e
vagy sem.