Becsöngettek. A
Szonda Ipsos évkezdő felmérésének egyik adata szerint az iskolai vécék,
mosdók 45 %-a elfogadhatatlan állapotban van – írta Horkay Hörcher
Ferenc a Heti Válaszban.

Magyar
Bálint közben digitális álmokat lát – talán a digitális illemhely
ötletét is felvethetné. Hogy a tanulók (és tanáraik) számára bevigyék a
világot az illemhelyre, és élményszerűvé tegyék az ott töltött
időt.

Vajon meddig regnálhat a
bukott liberális oktatási miniszter az épp hivatalban lévő szocialista
miniszter oldalán? Ha valami, ez csakugyan bánthatja a szocialista
oktatáspolitikusokat, akiknek ilyenkor év elején amúgy is elég okuk van
rá, hogy főjön a fejük. Az, hogy Magyar felfelé bukott, világos üzenet
számukra: tehettek, amit akartok, a milliárdos állami megrendelések
fölött úgy sem ti fogtok diszponálni, hanem szabadelvű politikus
társatok, akinek amúgy csúfos szereplése már nem tette lehetővé azt,
hogy harmadszor is elfoglalja a bársonyszéket. De megmaradt döntő szava
az oktatásügyben, s lesz, ami lesz, keresztülhajtja újabb közpénzt
kiajánló akcióját.

Persze egy
politikus erejét sejteti, ha bukása után is meg tudja őrizni döntő
szavát az általa felügyelt terület ügyeire vonatkozólag. S Magyar Bálint
ebből a szempontból csakugyan sikeres politikusnak tekinthető. Bár már
nem tárcaképes, sem pártjában, sem a kormányban nem lehet figyelmen
kívül hagyni szavát. Épp ezért olyan roppant kínos, hogy a szabadelvű
oktatáspolitikus oly elkötelezett az állami megrendelések ügye mellett –
hisz ezzel a kormány oktatáspolitikai üzenetét képes halomra
dönteni.

Pedig a helyzet amúgy sem
rózsás. Igaz, hogy Hiller István miniszter szerint a rendelkezésre álló
uniós forrásokból az iskolák felét 2009-ig fel lehet újítani. A gondot
csak az okozza, hogy nem nagyon lesz sem diák, sem tanár ezekben az
iskolákban. Hisz a demográfiai helyzet egészen lesújtó, s e ténnyel épp
az iskolákban találkozik először a társadalom. Tanár pedig azért nem
lesz, mert miközben hangos csinnadrattával hirdeti a kormány a tudás
alapú társadalom megteremtésének szükségességét, az ellenzék szerint
újabb harminc milliárdot készül kivonni az oktatásügy területéről.
Tanárok ezrei fognak tehát az utcára kerülni, a kiművelt emberfők
koncepciójának megfelelően.

Különösen nehéz helyzetbe kerültek a vidéki,
kistelepülési iskolák. Hisz köztudott, ahol megszűnik a helyi iskola, az
a település halálra van ítélve. Márpedig az állami költségvetés
szempontjából eltörpülő bevételt jelentő megszorítások épp ezeket az
eleve hátrányos helyzetű oktatási intézményeket sújtják a legjobban.
Ahol sokszor nincs központi fűtés, olykor még meleg víz sem folyik, a
padok elhasználtak, a világítás egészségtelen. A nélkülözhetetlen
festést a szülőkkel tudják valahogy pótolni. De nincs ok szomorkodásra.
Hamarosan 35 milliárdos beruházás eredményeképp érkezik a csodatábla,
mely életet fog lehelni a haldokló falak közé, s a digitális
paradicsomban boldogan pancsikolhat majd tanár-diák. Épp csak a
digitális vécére lesz még szükség ahhoz, hogy Magyar Bálint végre
megvalósíthassa az iskolákban minden világok
legtökéletesebbikét.