A történelem az élet
tanítómestere, de nem mindegy, hogy tanuljuk azt. Egy történelmi kort
vagy eseményt sokkal érdekesebb az adott helyszínen, ‘élőben’
megismerni, mint a törikönyvből – írta Somlyai Kitti.

Én is ezt tapasztaltam meg, mikor a reformkorhoz és a
Batthyány-emlékévhez fűződő pályázatom által négynapos tanulmányi
kirándulást nyertem. Az ország különböző részeiről 15 diák és 5 tanárnő
utazhatott – ha nem is időgéppel, de izgalommal, s nagy érdeklődéssel
–  Olmützbe, Pozsonyba és Bécsbe egy nagy tudású, mindenre
felkészült idegenvezetővel és még néhány kedves
útitárssal.

Az első nap Olmütz, a
második nap Pozsony, harmadik-negyedik nap Bécs reformkori
vonatkozásait, csodálatos emlékműveit látogattuk meg. Az út során
okosabbak lettünk töriből, művészettörténetből, sőt még gasztronómiából
is. Csapatokban dolgoztunk; s egy-egy nap ismereteiből vetélkedőt
tartottunk. Számomra minden nap minden perce felejthetetlen élmény volt.
A legjobban talán a Schönbrunni-kastély és az állatkert, az olmützi
városnézés, valamint a grinzingi-este tetszett.

Az út során azonban nemcsak a tanulás számított, hanem a
jókedv, kikapcsolódás és egymás megismerése is. Már rövid idő alatt
megtaláltuk diáktársaimmal a közös hangot, a közös érdeklődési
területet, és olyan jóba lettünk, hogy e-mailen vagy telefonon keresztül
azóta is tartjuk a kapcsolatot. Reménykedünk benne, hogy majd még
élőben is találkozhatunk.

Erre az
utazásra mindig emlékezni fogok, a sikeres pályázat pedig további
pályázásra ösztönöz. Ezek után mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy
pályázzon, hiszen semmit sem veszthet, és ha szerencsés, akár egy ilyen
(vagy hasonló) út részese is lehet.