Harminc éve, 1989. április 22-én rendezték az első Föld napi megmozdulást Budapesten, mégpedig az olasz Radikális Párt itt tartózkodó képviselői és hazai ellenzéki tiltakozók. A környezetvédelmi tüntetések – elsősorban a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni akciók – szorosan összekapcsolódtak a rendszerváltásért folytatott küzdelemmel.

Az 1989-es Föld-napi eseményen az ózonréteg megmentéséért állt ki néhány tucat olasz és magyar tüntető (köztük a pornósztárból politikussá lett, magyar származású Ciccolina) a budapesti Vörösmarty téren, és az eseményt jó néhány egyenruhás és civil rendőr kísérte éber figyelemmel. Előző nap, április 21-én ugyanis egy jóval nagyobb zöld (környezetvédő) megmozdulás is volt már, egy nagyjából 400 fős vonulás a mai Margit körúton és a Margit-hídon át a Nyugati pályaudvarig. A megmozdulás célkeresztjében az itthon addigra már politikai viharokat kavaró, Dunára tervezett vízierőmű állt, mely, ha elkészül, a környezetvédő szakemberek szerint komoly veszélyt jelentett volna a folyó- és talajvízkészletre, továbbá a dunai (különösen a szigetközi) flórára és faunára egyaránt. Így Magyarországon a legfontosabb környezetvédelmi cél a Rákosi-kori ésszerűtlen állami ipari gigaberuházásokat idéző projekt leállítása volt.

De még ez sem az első zöld megmozdulás volt; már a hónap elején, április 3-án Nagymaroson tízszer ennyien követelték a tervek elvetését. Mi több, már az előző év áprilisától kezdve voltak hasonló akciók, melyek szervezésében az alakuló pártok és számos környezetvédelmi szerveződés (Levegő munkacsoport, Nagymaros Bizottság, BME Zöld köre, stb.) játszott szerepet. Különösen fontos volt ezek között a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság (BZSBT) környezetvédő csoportja, és legfőképpen a legelsőként, az 1984-ben alakult Duna Kör. Noha ilyen mértékű vízmű-projekt csak a magyarok idegeit borzolta, ezek a tiltakozó akciók szervesen illeszkedtek egy nyugat-európai és kelet-közép-európai zöld trendbe.

Folytatás