„… hogy a kikapcsolódásként hallgatott zene is gazdag tárháza lehet napi munkánknak, azt talán még kevéssé vesszük tudomásul. A zene csak szól, a szöveg meg lassacskán bekúszik a fülünkbe, dúdolunk, énekelünk, de nem tudatosul bennünk, hogy a jövőbeni történelemórák anyagát mormoljuk éppen.” (Hantos István)

Hantos István: Dalok a történelemtanításban – a 20. század dalokban „elbeszélve” (a teljes cikk és óraterv letöltése pdf-ben)

Részlet a cikkből:

Az utóbbi esztendőkben gyengülni kezdett a politikacentrikus történelemtanítás hegemóniája. Növekvő mértékben került be a gazdaságtörténet, az életmódtörténet és sok helyen – a családtörténet írásával – megjelent a személyes történelem is. A tanítási órákon egyre nagyobb szerepet kapnak az audiovizuális eszközök, melyek segítségével sokkal képszerűbben és a mai korosztályok számára „természetes közegükben” jelennek meg a korszakok. Már nem szentségtörés vicceken keresztül fókuszálni egy korszakra vagy egy történelmi személyiségre. (A TTE honlapján is lehet ezekről a módszerekről olvasni.) Szóval a sokféleség örvendetesen tért hódít. Egyre gyakrabban mozdul ki a történelem az iskola falai közül: múzeumi órák, kirándulások, emléktúrák, témahetek keretében válik igazi élménnyé az addig „papírszagú” múlt. A 20. századi változások szembe jönnek velünk az utcán, ránk köszönnek a néhány évvel ezelőtti filmekből, terítékre kerülnek otthon, vacsora közben, de a szó szoros értelmében ott lesz magában a vacsorában is. Csak arra figyelünk kevésbé, hogy mindezek a változások, a „tananyagaink” ott vannak a gyermekeink és a magunk szórakozásaiban is. Azt már megszoktuk, hogy az olvasmányaink erről szólnak, hogy így is meg lehet ismerni a korokat (forrásközpontú történelemtanítás), de hogy a kikapcsolódásként hallgatott zene is gazdag tárháza lehet napi munkánknak, azt talán még kevéssé vesszük tudomásul. A zene csak szól, a szöveg meg lassacskán bekúszik a fülünkbe, dúdolunk, énekelünk, de nem tudatosul bennünk, hogy a jövőbeni történelemórák anyagát mormoljuk éppen. Pedig ez is egy olyan terület, amelyen elérhetővé válnak tanulóink. Nyilván nem teljesen egyformán mindenki és minden zenei anyag. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány olyan terület, ahol kézenfekvőnek látszik, hogy ne csak illusztráció legyen a zene az órán, hanem akár önálló óra is szerveződjön ebben a témában:

1. Dalok  a Horthy-korszakból – hazafias dalok, revizionista dalok
2. Dalok  a Horthy-korszakból – sanzonok, kuplék
3. Dalok az ideológia nevelésben – kisdobos, úttörő, KISZ
4. Dalok az ideológia nevelésben – a párt, a munka világa
5. „A befogadott lázadás” – a hazai beatzene
6. A támogatottak – akiket a rendszer favorizált
7. A „fekete bárányok” – rock, punk, alternatív zenei irányzatok
8. Egy szál gitárral– Cseh Tamás és Bereményi Géza
9. A zene ünnepei – táncdalfesztiválok, nagy koncertek, táncháztalálkozók
10. Egy korszakos mű – István, a király

Számtalan módon foghatunk neki egy-egy órának. Van, amikor a szövegekre kell hangsúlyozni: revíziós dalok, mozgalmi dalok, a Kádár-kor kitaszított együttesei, Cseh Tamás–Bereményi Géza dalai. Van, amikor pont az lehet érdekes, hogyan tudott valami nagyon népszerű lenni igen bárgyú szöveggel: a harmincas és hatvanas évek dalait, esetleg a diszkózene hazai képviselőinek számait elemezhetjük ebből a szempontból. Olykor a szöveg és a zene együttesen kerülhet a középpontba: István, a király, Beatrice, Hobo, Neoprimitív. Mivel ennek a „műfajnak” nincs kikristályosodott módszertana, mindenki a szerint vágjon bele, ahogyan leginkább hitelesen tud közvetíteni. Itt az elemzések azonnal megteremtik a személyes visszaemlékezések lehetőségét is, ezáltal még közelebb hozza a diákhoz a korszakot és magát a tanárt is.

A téma megenged számtalan „komolytalanságot” is. Lehet szervezni vetélkedőt az adott korszak zenei anyagaiból, esetleg előadóiból. Lehet kerestetni mai feldolgozásokat, és azokat összevetni az eredetivel, hogy mik azok, amiket a mai előadók meglátnak egy néhány évtizeddel korábbi zeneszámban. Mi ebből a tartalmi megfeleltetés, mi kopott meg az évtizedek alatt, mi az, ami erős volt a maga korában, és ma ebből már szinte semmi nem érezhető. Itt lehet kitérni bizonyos intézmények (Országos Rendező Iroda, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stb.) működésére is. El lehet időzni a viseleteken is. Hogyan változott az évek múlásával egy zenekar megjelenése. Például az Illés táncdalfesztiválos, öltönyös korszakától a paródiaként megjelenített úttörőruházaton át a népies viseletig. Vagy a perifériára szorított rockegyüttesek fekete bőrszerelését, a babos kendőt, a diszkózenekarok flitteres gönceit. Biztosan találnak a szülők eltett ruhái között a korszakra jellemző darabokat. Ezeket be lehet hozatni, akár fel is ölthetik magukra (a tanár is), hogy stílszerűbbek legyenek az órák. (A mi tapasztalatunk azt mutatja, hogy ebben nagy lelkesedéssel vesznek részt a tanulók, ritkán kell őket többször kapacitálni. Volt, hogy tábori körülmények közt vettük elő ezt a témát, és levélben előre kértük, hogy szerezzék be a szükséges „kellékeket”. Minket is meglepett, hogy milyen gazdag anyaggal érkeztek.) Ugyanezt érdemes a hangszereknél is megvizsgálni. Hogyan nyert területet az elektronika, a gépzene? Mára már ez is történelemmé vált. De azért nem erről kell szólnia az óráknak. Ez utóbbiak inkább csak adalékként jönnek számításba. A lényeg a dalok korfestő, kormegjelenítő szerepén van.