Augusztus 20-a apropóján Pótó János történész arról is beszélt, hogy miért nem szabad az államnak ugyanarra a napra különböző tartalmú ünnepeket szerveznie. Márpedig nem csak a szocializmus korszakának kezdetén, hanem 1989-ben is ez történt.

Milyen szerepet töltenek be a nemzeti ünnepek egy ország életében?

A nemzeti ünnepek elsősorban a politika által meghatározott alkalmak. Tehát a mindenkori politikai szféra, politikai irány határozza meg azt, hogy mit tekint a múltból kiemelendőnek, mi az, amire emlékezni akar és mi az, amire emlékeztetni akarja a társadalmat. Az ünnepek mindig felülről szervezettek, azok nem alulról jövő kezdeményezések.

Mikor és hogyan lett éppen augusztus 20-a Magyarország legfontosabb állami ünnepe?

Legutóbb a rendszerváltáskor határozták meg, hogy melyek legyenek Magyarország nemzeti ünnepei. Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át választották. Nem vita nélkül alakult úgy, hogy augusztus 20-a lett a fő ünnep. Sokan akarták október 23-át is. 1956-nak akkoriban azért volt felülreprezentálva az emlékezete, mert korábban nem volt semmiféle emlékezete, illetőleg csak ellenforradalomként emlegették. Március 15-ének szép hagyományai voltak ugyan, de többé-kevésbé ezt az ünnepet is elnyomták a szocializmus évtizedeiben.

Például nem nyilvánították munkaszünetté.

A hetvenes évek elején, amikor én voltam középiskolás, be kellett menni az iskolába, pedig nem volt tanítási nap. Alibi munkákat végeztettek velünk. A padokat az egyik teremből a másikba kellett áthordanunk, aztán meg vissza. Ez volt az elfoglaltságunk március 15-én. A rendszerváltáskor logikus döntés született, amikor legfőbb ünnepként augusztus 20-át jelölték ki. Ennek van a legrégibb tradíciója, ezt az ünnepet a szocializmusban se tudták megszüntetni.

Hanem átminősítették az új alkotmány és az új kenyér ünnepévé.

Amikor 1945-ben a Szent István-napnak nem volt kívánatos a nemzeti jellege, és még kevésbé volt kívánatos az egyházi kötődése, akkor augusztus 20-a már 900 éves múltra tekintett vissza. Augusztus 20-át egyszerűen nem lehetett eltörölni. Ezért 1949-ben ezen a napon léptették életbe az új alkotmányt, hogy más tartalommal ruházzák fel az ünnepet. A rendszerváltáshoz közeledve a Németh-kormány is a saját legitimációját akarta erősíteni azzal, hogy 1989-ben október 23-án kiáltották ki a köztársaságot. Glatz Ferenc, a későbbi MTA-elnök tanítványa voltam. 1989-ben, a köztársaság kikiáltásakor Glatz miniszter posztot töltött be. Mondtam neki, Feri, nem lesz jó, hogy két dolgot mosunk össze. Még ma is zavart okoz ez, hiszen sem 1956-nak, sem a köztársaságnak nem egyértelmű a megítélése. Mind a két korszakra, a szocializmusra és a mostanira is érvényesnek tartom: nem szabad ugyanarra a napra különböző ünnepeket rászervezni.

Hogyan jött képbe az „új kenyér”?

Augusztus 20-a aratóünnep is, olyan időpont, amikor a nyári betakarítások már lezárultak, az ősziek még nem kezdődtek el. Még nincs szüret, a kukorica is kint van a földeken, de a gabonát már mind leszedték. Vidéken nem felvonulásokat, hanem a Szent István-naphoz kapcsolódva aratóbálokat tartottak. Hiszen ez volt a nyár végi ünnepnap.

Mindig is augusztus 20-án ünnepelték Szent István napját?

Szent István korából nagyon kevés írott forrásunk van. A legendák szerint István Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én ajánlotta fel az országot Szűz Mária oltalmába, és másnap halt meg. Az ünnep azért augusztus 20-án van, mert 1083-ban ezen a napon avatták szentté. Azóta augusztus 20-a Szent István ünnepe.

A történelem során Szent Istvánnak mindvégig annyira erős kultusza volt, mint manapság?

A középkorban, amíg az Árpád-házi királyok uralkodtak, megjelent a dinasztikus érdek, „mi ahhoz a családhoz tartozunk, amelynek az első király tagja Szent István volt”. A szentek kultusza végigvonult a magyar történelmen. Ez egy keresztény tradíció, de a reformáció színre lépése után Szent István napja már kifejezetten katolikus ünnepnek számított. Nemzetközi jelentőségre akkor tett szert, amikor 1686-ban, csaknem 150 éves török uralom után az egyesült európai seregek visszafoglalták Budát. Ez akkora esemény volt az akkori Európa történetében, hogy 1686-tól egy ideig az egész katolikus egyházban megtartották Szent István ünnepét, nem csak Magyarországon.

Meddig?

Amikor már túl sok volt a hivatalos egyházi ünnep, akkor az 1770-es évek elején megritkították ezek számát, és így Szent István is kimaradt. Viszont: Mária Terézia, amikor kivették Szent Istvánt a katolikus világegyház ünnepi naptárából, azonnal nemzeti ünneppé, méghozzá az egész birodalmára vonatkozó nemzeti ünneppé tette a Szent István-napot.

Mi volt a célja?

Nem csak ez mutatja: Mária Terézia tudatosan gondolkodott abban, hogy dinasztikusan bekösse a Habsburg-házat a magyar történelembe. Pár évvel korábban, 1764-ben megalapította a Szent István-rendet. Az egész birodalomnak volt egy Mária Terézia-rendje, amit katonák kaphattak, a Szent István-rendet pedig nem katonáknak – politikusoknak, művészeknek – szánta. A nagykereszttel államfőket, miniszterelnököket és hasonlóan tekintélyes politikusokat tüntettek ki, de a középkereszt elnyeréséhez is magas beosztást kellett betölteni. A Szent István-rend kiskeresztjének is nagy rangja volt, később olyan művészeket ismertek el vele, mint Arany János vagy Munkácsy Mihály. Igaz, Arany János nem akarta elfogadni.

Miért nem?

Mert Ferenc Józseftől kapta 1867-ben. Hatalmas botrány kerekedett volna abból, ha visszautasítja a díjat, a barátai rábeszélték, hogy vegye át. Arany végül átvette, de írt egy gúnyolódó bökverset: „Kis keresztem. Hogy szereztem? Feleljétek ezt, ha kérdik: Elkopott a lába térdig.”

Szétválasztható-e augusztus 20-a egyházi és állami tartalma? Szükséges lenne-e, hogy szétválasszuk?

Tulajdonképpen magában az ünnepségben szét is válik, hisz annak van egy állami és egy egyházi része. Az állami ünnepség évtizedek óta a Parlament előtt zajlik, a politikai által megszentelt – vagy megbecstelenített – Kossuth téren. Az egyházi rész a Szent István-bazilika körüli körmenet, amelynek az elején a Szent Jobbot viszik. Persze, a szocializmus legkeményebb időszakában csak a templomon belül mehettek körbe a legbátrabb hívők.

A hivatalos állami programok részeként vannak más rendezvények is. Tavaly új elemként – például turul formájában – pogány szimbólumok is megjelentek az ünnepen. Hogyan fér össze a pogányság dicsőítése Szent Istvánnal? Segítene eloszlatni a zavart?

Sajnálom, nem tudom eloszlatni. Én is csak csodálkoztam azon, hogy ennek mi köze lehet augusztus 20-hoz. Éppen Szent István volt az, aki tűzzel-vassal irtotta a pogányságot. Az újpogányság manapság egy szubkultúra, amit a politika nyilván meg akar nyerni magának.

Berend Nóra történész korábbi interjúnkban részletesen beszélt arról – és ön is utalt rá –, hogy csekély konkrét tudásunk van Szent Istvánról, helyette mítoszok veszik körül az alakját: szinte csak tévképzetek élnek róla. Mekkora jelentőséget tulajdonít ennek?

Az egész Árpád-kora vonatkozó írott forrásunk kevesebb, mint egy nagy tradíciókkal bíró nyugat-európai városnak a középkori iratanyaga. Tényleg minimális. Szent István idejéből végképp alig van valami, de azt azért nagyjából tudjuk, hogy ő volt az első magyar király, és megalapított egy olyan királyságot, ami egészen 1918-ig fennállt. Szent Istvánról keveset tudunk, az viszont, amit felépített, tisztelhető.

A tűzijáték mikor jött szokásba augusztus 20-án?

Ha jól tudom, a XIX. század elején, akkor még nyilván görögtűznek hívták. Az ünnep cirkuszi részéhez ez is hozzátartozik.

Ehhez képest önkormányzatok – és nem csak ellenzékiek – sorra lemondták az elmaradhatatlannak hitt tűzijátékot, mondván, megszorítások idején jobb helye is van a pénznek. Az internetes platformokon ömlöttek a gratulációk. Kiderült, hogy az embereket és állatokat egyaránt zavaró hanghatások miatt ez a látványosság korántsem örvend akkora népszerűségnek, mint gondoltuk volna. Megdőlt egy tabu?

Elárulom, hogy nekem tömegfóbiám van, még soha életemben nem voltam bent a városban augusztus 20-án este. Nem fejtettem ki a véleményemet a témáról az interneten, de én se szeretem a tűzijátékot. Totálisan fölöslegesnek tartom. Valóban érdekes, hogy milyen kedvező reakciókat váltott ki az önkormányzatok döntése. Eddig csak azt lehetett látni a tévéfelvételeken, olvasni az újságokban, hogy százezrek nézik a tűzijátékot a Duna-parton. Ami kétségtelenül szép attrakció, technikailag is komoly teljesítmény.

Amíg a politika úgy gondolja, hogy szüksége van annak a több százezer embernek a szavazatára, aki egybegyűlik Budapesten, addig lesz tűzijáték is, akármennyibe kerül is. 

Ha az derül ki, hogy többen vannak azok, akik nem szeretnének tűzijátékot, akkor majd a politikusok is gondolkodóba esnek. Vagy nem. Ki tudja? Tehetetlenségi erő is működik. Hiába volt a szocializmus évtizedeiben egészen más tartalma augusztus 20-ának, az ünnepség menete most is ugyanúgy zajlik, ahogyan akkor. Csak a hangsúlyok változtak meg.

---

Potó János

1956-ban született Kaposváron. Szülővárosában gépészeti szakközépiskolában tanult, majd az ELTE bölcsészkarát végezte el történelem-esztétika-muzeológia szakon. 1982-86 között a História szerkesztőségében, aztán egészen a közelmúltig – nyugdíjba vonulásáig – az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott. Docensként tanít az ELTE-n.

Forrás