Újlaki István jóslata az ÉS-ben: 1) Magyarországon tíz-tizenöt éven belül minden iskolában fegyveres biztonsági őr lesz; 2) megkésve, talán az első tanórai lövöldözés után, kiépül majd az iskolai pszichológusok hálózata; 3) nem helyesnek és nem kívánatosnak, csak valószínűnek tartom, hogy húsz-harminc év múlva visszaállítják majd a testi fenyítést az iskolákban.
A toleráns nyugati demokráciákban felnőtt, elkényeztetett fiatalok forradalmi tetszelgése, vagy a toleranciáért vívott harc? Két angol értelmiségi vitája 1968-ról. (Metazin)
„Jó barátaim között sok zsidó van. Fehérvárott zsidó doktorokat tisztelek. Egyike legjobb lelki fiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó. Minden derék zsidót szívből tisztelek és szeretek” – fogalmazott 1918. júliusi főrendiházi beszédében Prohászka Ottokár. Életművében mégis nagyítóval kell keresni a zsidósággal kapcsolatos efféle, nyitottságot sugalló megnyilvánulásokat. Jóval gyakoribbak voltak ugyanis azok a mondatai, amelyekben vallási […]
„Most majd lesz néhány hét, amikor tényleg híres lesz az Erdélyi utcai iskola. Tett róla a fékezhetetlenül erőszakos (?), avagy színészkedő hajlamú (?) kilencedikes, tett az érthetően kétségbeesett András bácsi, tett az igazgató, és legújabban a komplett hazai politikai felépítmény, amely az erőszak tombolása láttán egyként követeli a tanári pálya presztízsének helyreállítását és a – […]
„… Az új értelmiségi álom be is teljesedik a telepi cigányok néhány ezrelékén, de erre a programra ráfáznak mindazok, akik nem válnak értelmiségivé, akik a telepen maradnak, akik elakadnak valahol félúton. Ők nem fogják tudni, mi a dolguk a világon…” – olvasható aTakács Géza Roma naplójában a Gondola.hu-n.
Többet vártam az ünnepektől, régen, naiv kamasz koromban, nemcsak a szkinhedeknél, a kukagyújtogatásnál és a sámándobolásnál többet, hanem valahogy úgy gondoltam akkor, hogy ha majd eltűnik a kádárista baromság, akkor eltűnhet vele például az ünnepek hivatalos, iskolai üressége, eltűnnek a butára stilizált történelmi tanmesék, eltűnik az aktuális és sanda politikai népszínművek kulisszájaként használt történelmi giccs. […]
„Jó tanárnak valószínűleg születni kell, ez olyan bonyolult tevékenység, hogy biztosan nem lehet megtanulni. És mégis tanítják, illetve meglehetősen sokan tanulják is. Akad olyan, aki önszántából, mert szeretne jó tanár lenni, és persze olyan is, aki egész egyszerűen szeretne egyetemi hallgató lenni.” – írja Ollé János az Osztályfőnök.hu virtulás kongresszusán.
„Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a tizenévesek pályaválasztása sokkal inkább emocionális, mint racionális alapokon történik.” – írta Bonifert Mária az ÉS-ben.
„Az vesse az első követ azokra, akik szótlanul kihasználják ezt a rendet, aki maga nem így cselekedne. Ha a saját gyerek sorsa a tét, nincs az a hülye, aki önként hozna áldozatot az esélyegyenlőség oltárán.” – írja N. Kósa Judit a Népszabadságban.