Magyar Bálint túl sokat akar egyszerre. Nem elégedett meg
azzal, hogy neve fémjelezze a bolognai folyamat elindulását, át akarta
alakítani az egész magyar felsőoktatást – írta Varga Dóra a
Népszabadságban.

Több mint három
éven keresztül készült tárcájánál az új felsőoktatási törvény, amelyről
most az Alkotmánybíróság megállapította: több ponton is ellentétes az
alaptörvénnyel. Például abban, hogy a törvény olyan kérdéseket utal az
egyetemek újonnan létrehozandó irányító testületeinek hatáskörébe,
amelyek a felsőoktatási intézményeken belül a tudomány kérdéseit
közvetlenül érintik. A testületekből viszont kizárnák a tudományos élet
szereplőit.

Mindezen persze nagyon
könnyű változtatni, hiszen vagy a testületbe veszik be a professzorokat,
vagy a tudományt érintő ügyeket veszik ki a grémium hatásköréből. A
kisebbik ellenzéki párt mégis azonnal az oktatási miniszter lemondásáért
kiált, mint tette az érettségi botrány idején is. Pedig akkor sem maga a
reform bukott meg, mint ahogyan most sem.

Az érettségi tételek idő előtti kiszivárgása valóban
komolyan megnehezítette az érettségizők dolgát. Például azzal, hogy a
matematika írásbeliket a felvételizőknek újra kellett írniuk. A
felháborodás óriási volt. De arra már kevesebben figyeltek, hogy miért
is döntött tízezer olyan diák az érettségi újraírása mellett, akiknek
nem ez volt a felvételi tárgyuk, tehát választhatták volna az év végi
jegyeiket is. Hiszen, aki túl van már egy matematika érettségin, az
esetek többségében azt mondja: köszönöm szépen, soha többé! Az idén
viszont az iskolák jelentős részében az újraírt érettségik eredményei
jobbak lettek, mint az év végi osztályzatok. Ennek oka az érettségi
reform lényegében keresendő. A diákoktól most már nem az adatok
tömkelegének visszaböfögését követelik meg a vizsgán, hanem azt mérik:
tudják-e majd használni is az iskolában elsajátítottakat. Az eredmények
arra utalnak: igen. Az iskolának pedig csak ez lehet a célja.

Az Alkotmánybíróság mostani döntése
sem a felsőoktatási reform lényegét kérdőjelezi meg. Az új képzési
rendszer bevezetésének módját nem kifogásolta sem a volt államfő, sem a
taláros testület. A korrekciók gyorsan végrehajthatók, és talán
januárban életbe is léphet az új felsőoktatási törvény. Az új képzési
rendszer bevezetésével pedig a felsőoktatás terén is csatlakozhatunk
végre Európához.

Mindez persze nem
jelenti azt, hogy Magyar Bálint ne hibázott volna óriásit akkor, amikor
nem vette észre, hogy egy jogalkotási hiba miatt mekkora előnyhöz jutnak
a régebben érettségizettek a felvételin az idén maturálókhoz képest.
Vagy akkor, amikor a felsőoktatási autonómiát próbálta volna
megnyirbálni az irányító testületek felállításával.

Magyar Bálint azonban sokat akar. Közoktatási reformot
és felsőoktatási reformot. Átalakítani az alsó tagozatos oktatást, az
idegennyelv-oktatást, az érettségit, a felvételit, a felsőoktatási
képzési rendszert, az egyetemek és a főiskolák irányítását és a
felsőoktatás finanszírozását. Hogy erre szükség van, azt mindenki
elismeri. Csak nem feltétlenül így, és főképp: nem ilyen tempóban.

Az oktatási miniszter viszont egy
ciklusban, négy év alatt akarja mindezt levezényelni. A részletek
kidolgozására az erőltetett menetben nem mindig jut idő. Az így
elkövetett hibákba erősen kapaszkodik a lomha magyar oktatási rendszer.
Több ideje viszont, könnyen lehet, hogy nincs a miniszternek. Az eddig
eltelt tizenöt évben megszokhattuk: a liberális oktatáspolitikát
négyévenként az azzal teljesen ellentétes konzervatív oktatásirányítás
váltja föl. Köszönő viszonyban sincsenek egymással. És ez a legnagyobb
baja a magyar oktatási rendszernek. De ez már nem az Alkotmánybíróságra
tartozik.