Idén
debütált az általános iskolák ötödik osztályában a nem szakrendszerű
oktatás. Kérdés azonban, hogy a módszer beváltja-e a hozzá fűzött
reményeket, vagy csak egy újabb elvetélt kísérlet lesz. (Forrás:
[origo])

[…]

Mellette, ellene

A módszer támogatói
szerint az aktív közreműködés miatt a diákok könnyebben és többet
tanulnak, s a játékos, hangulatos készségfejlesztő feladatok miatt más
hozzáállásuk alakul ki a tanulással szemben. Az ellenzők azonban azt
hangsúlyozzák, hogy az újfajta foglalkozások megszervezése hatalmas
pluszmunkát ró a tantestületre és az iskolára, ráadásul a jó tanulók
türelmetlenné válhatnak, mert nem haladnak a tananyaggal, a
gyengébbeknek felzárkóztatásához pedig nem elég a csoportos
fejlesztés.

Nem ért egyet a nem
szakrendszerű oktatás kötelező bevezetésével a Pedagógusok Demokratikus
Szakszervezete – mondta el az origónak Kerpen Gábor elnök. „Mi azt
javasoltuk, hogy az iskolák maguk dönthessék el, akár a szülőkkel
együtt, intézményükben alkalmazzák-e a nem szakrendszerű oktatást.
Szerencsére a testület arról azért maga dönthet, milyen arányban vezeti
be az új rendszert – a tanórák 25-50 százalékán belül.” A szervezet
elnöke hozzátette, a visszajelzések alapján a tanárok elégedetlenek a
továbbképzésekkel: „A legtöbb kolléga nem azt kapta, amit várt, vagyis
nagyon kevés gyakorlati információhoz jutott hozzá. Sokan panaszkodnak,
hogy nem kaptak példákat, megfelelő útmutatást arra, hogyan lehet
például az egész osztályt a kooperatív tanulás módszerével oktatni,
pedig a továbbképzés több 10 ezer forintjukba
került.”

A PDSZ szerint az iskolák túlnyomó többsége
felesleges tehernek, adminisztrációnak véli a nem szakrendszerű
oktatást. Tapasztalataik szerint a fejlesztés eredménye vegyes: a gyenge
tanuló ugyan fejlődhet, a jó tanulók viszont haladni szeretne a
tananyaggal, de kevesebb tárgyi tudást kap, így előbb-utóbb csökken a
motivációja.

Kerpen szerint a nem szakrendszerű
oktatás eredménye a PISA felméréseken sem látszik majd meg: „Ez csak
indok arra, hogy beavatkozzanak az oktatási intézmények önállóságába. Ez
nem iskolai, hanem társadalmi probléma. Ha már az olvasási készség
gyenge, akkor motiválni kell a gyerekeket, hogy olvassanak. Nem kellene
csak azért kötelezően bevezetni valamit, mert önként nem vállalják az
emberek. Legyen pedagógiai szabadság, a szülők és a nevelőtestület
együtt el tudja dönteni, melyik osztálynak hasznos a fejlesztés,
melyiknek nem. Ezért a PDSZ azt szeretné elérni, hogy a közoktatási
törvényt úgy módosítsák, hogy a kisközösségek maguk dönthessek a nem
szakrendszerű oktatás bevezetéséről.”

Sok tanár úgy
gondolja, azokkal a gyerekekkel, akiknek otthon rosszak a körülményei,
csupán a nem szakrendszerű bevezetésével nem lehet csodát tenni, mert a
teljes sikerhez társadalmi változásra lenne szükség. Más tanárok
bizakodva néznek a jövőbe, s úgy gondolják, talán a fejlesztéssel
sikerül elérni, hogy maguk a tanárok máshogyan álljanak hozzá az
oktatáshoz. Reményeik szerint a diákok nem csak a nemzetközi
felméréseken teljesítenek majd jobban, de például a gondolkodási,
tanulási, kommunikációs képességek fejlesztésének köszönhetően a
mindennapokban is könnyebben érvényesülnek majd.