Tarthatjuk-e optimálisnak a most megvalósult koszovói rendezést. Mennyire aktuálisak Bibó gondolatai. Peragovics Ferenc szerint: nagyon is.

A Mozgó Világ 2008/2. számában Vajda Mihály filozófus elemzi Bibó István eszméinek, gondolkodási módszereinek aktualitását. (A tanulmány korábban elhangzott a Kortársunk Bibó István című konferencián 2007 decemberében.) Használható-e ma a nagyszerű életmű, amelynek bizonyos elemeit szinte Szentírásként kezelték a rendszerváltás/rendszerváltozás körüli időkben? Segíthet-e bizonyos problémák kibogozásában, kezelésében a politikai értelemben sokak által naívnak tartott Bibó? – teszi fel a kérdést a szerző.

Bibó rengeteg figyelmet szentelt korunk nemzetközi konfliktusainak; arab-zsidó viszálynak, ciprusi törököknek és görögöknek, a kelet-európai kisállamok nyomorúságairól írt alapvető esszéket. Vajda Jacques Derrida nyomán dekonstruktívnak nevezi módszerét, amely sok esetben sikerrel kecsegtetett volna, ha Bibót is megkérdezik a döntéshozók egy-egy konfliktus kezelésekor. Mi a dekonstrukció lényege? Bibó írásaiban általában az egyik fél érvelését sem fogadja maradéktalanul el, hanem a gondolati sémák elemekre szedésével, célkitűzéseik módosításával, de nem elvtelen feladásával közelíti elgondolásaikat egymáshoz, hogy népeik előtt is vállalható kompromisszum kerekedjék ki belőle.

A nemzetek az esetek többségében rendkívül elfogult és a rivális nép számára igazságtalan konstrukciókat dolgoznak ki maguknak. A nacionalizmus már csak ilyen, robbanékony gyúanyag.

Vajda tanulmányában a napjainkban végjátékához közeledő koszovói konfliktust hozza fel példaként. Minden mondatával azt sugallja, hogy a szerb-albán viszály remek nyersanyagot szolgáltatott volna Bibó Istvánnak egy újabb esszéhez. Mert Vajda kárhoztatja a Nemzetközi Közösséget, mivel az képtelen az összeütközések dekonstruktív, azaz bibóista elemzésére. A koszovói albánok igazsága köszönő viszonyban sincs a szerbekével és fordítva. Az utóbbi hetek eseményei azt jelzik, hogy az Egyesült Államok és az EU országok többsége akceptálta az albánok igényeit, de senki nem mondta ki, hogy a „szerbeknek valamilyen értelemben, legalább részben igazuk van. Holott igazuk van.” (Vajda Mihály: Aktuális-e ma még Bibó István? in: Mozgó világ, 2008/2. 7. p.) Koszovó a szerb állam kialakulásának bölcsője, ősi templomokban a leggazdagabb része (volt) Szerbiának, itt zajlott le a szerb történelem Mohácsának nevezhető Koszovo Polje-i ütközet.

Vajda tollát mintha Bibó István fogná, mert így folytatja. A hosszútávon elfogadható megoldás egy olyan
kiegyezés lehetne, amely csak részben akceptálja a két egymásnak feszülő érvet, az etnikait és a status quo-t. „Volt-e valaki is a politikusok között, akinek eszébe jutott volna, hogy a legjobb és legfelelősebb megoldás talán Koszovó felosztása lenne?” – kérdezi a szerző. A kérdés jogos, hiszen Koszovó északi részén él a kb. 160 000 szerb, itt található a szerb történelemhez kapcsolódó szent helyek többsége. Vagyis
tulajdonképpen nem sok akadálya van annak, hogy ezt a kis részt leválasszák az önállóság útjára lépő Koszovóról. Ez az új állam kisebbedésével jár, előnye viszont, hogy etnikailag tiszta albán. A szerbek igényének részbeni kielégítése pedig elősegíti a területi csonkítás elviselését és fokozatos érzelmi elfogadását. Nem abszurd az a feltételezés sem, hogy egy néhány tízezer embert megmozgató lakosságcserére is sort lehetne/lehetett volna keríteni. Bibó erről, mint a nemzetközi konfliktusok rendezésének egyik végső eszközéről, így ír: „… a kölcsönös és megfelelő nemzetközi felügyelet és garanciák mellett történő áttelepülés egészen kivételes eljárásként, elmérgesedett helyzetekben alkalmas lehet gyors stabilizálódás és legitimálódás előidézésére.” (Bibó István: Válogatott tanulmányok 4. kötet, 453. p.)

Kár, hogy Bibó István nem született korábban, mert szívesen láttuk volna a párizsi békekonferencia egyik főtárgyalójának, Clemenceau-nak a tanácsadójaként. Bár, mint látjuk, a világ azóta sem él a méltányosság, elfogulatlanság, igazságosság, bonyolultabban mondva a dekonstrukció módszerével, amiről maga Bibó nyilatkozott egy interjúban nagyon szépen: „Az objektivitás is lehet szenvedély.”

Esztergom, 2008-02-29

Peragovics Ferenc

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.