A
Mátyás-templom meglepetései.
(Forrás: Népszabadság)

A kőbe nem lehet csak úgy belelátni. A sértetlen
felület alatt bármi lehet – mutat egy szépen faragott, emberfejnyi
kődarabot Deák Zoltán építész. A több kilós fiatorony a
Mátyás-templomról vált le nemrégiben: bár a külsején a gyakorlatlan szem
semmit sem vesz észre, a szakember jól látja, hogy a belsejében
korrodált a vascsap. Jó ideje – ha mondhatunk ilyet – csak az imádság
tartotta a helyén.

Tavaly szeptemberben kezdett hozzá az Állami
Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ a felújításra váró
Mátyás-templom tüzetes átvizsgálásához. Régóta szükséges felújítás vette
ezzel kezdetét: a háború nem okozott ugyan jóvátehetetlen károkat a
műemlékben, de a helyreállítás így is csak a hatvanas évek végére
készült el. Az elkövetkező harminc év intenzív igénybevétele viszont
odavezetett, hogy tavalyelőtt már fémrácsokkal kellett óvni az épület
bejáratait. Méretes kődarabok potyogtak ugyanis a homlokzatról.

Akkoriban már ismét egyházi
tulajdonban volt a templom: 1999-ben adta vissza a főváros a
katolikusoknak. A plébánia vezetői azt tervezték, a helyreállítást a
rendelkezésre álló tér bővítésével is összekötik. Szövényi István
építész elképzeléseiben egy térszint alatti kiegészítés szerepelt,
amelyben a kiállítások, a közönségforgalmi terek és a koncertek
kiszolgálóhelyiségei is helyet kaphattak volna. Tavaly nyáron azonban
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek úgy döntött, nem
engedélyezi a bővítést; egyúttal jelezte, az egyház sem a tervezés, sem a
kivitelezés költségeihez nem tud hozzájárulni.

Tavaly október elején kezdődött meg a helyreállítás –
pontosabban az állapot felmérése. A kormány akkori közlése szerint 3,7
milliárd forintot szánnak erre a célra. Derűlátó becslések szerint
2007-re fejeződhet be a rekonstrukció, amelynek részleteiről színes,
naprakész információkat tartalmazó táblák tájékoztatják majd az
embereket. Deák Zoltán, aki az ÁMRK osztályvezetőjeként a helyreállítást
irányítja, azonban nem győzi hangsúlyozni: a munkát nemcsak az
nehezíti, hogy a templomnak az építkezés ideje alatt is működnie kell,
hanem az is, hogy a falak és a díszítmények mellett a teljes gépészeti
rendszert is meg kell újítani.

Felsorolni is nehéz, mi minden ment tönkre mára az
ország egyik leglátogatottabb műemlékében, ahol egy-egy erősebb nyári
napon nyolc-tízezer ember is megfordul. A szó szoros értelmében hámlanak
a kövek, annak ellenére, hogy például a toronysisak nagy részét már az
1910-es években kicserélték. A fedélszék még az eredeti, a tető beázik, a
falak rég átnedvesedtek – a hatalmas felületeket beborító díszítőfestés
restaurálását majd csak akkor lehet megkezdeni, ha a tetőjavítás után
minden kiszáradt. Törnek a cserepek is, a Zsolnay üzemben újra kell
gyártani őket.

Bár a rekonstrukció
felülről, a tetőnél kezdődik majd, az is tény, hogy a negyven éves
villanyvezetékek régóta nem bírják a terhelést, a régi lámpáktól
káprázik a szem. Rossz a levegő, így ahhoz, hogy továbbra is
kórushangversenyeket lehessen tartani, légcserélő rendszert kell
beépíteni. Az új gépészeti központ számára, valamint a raktárak és a
szükséges öltözők elhelyezésére a Hilton felőli oldalon egy vasbeton
„dobozt” építenek be az utcaszint alá. Ennek kivitelezése alighanem csak
jövőre indulhat meg.

Hála a modern
diagnosztikai módszereknek, ma már lényegesen többet tudni a templom
állapotáról, mint fél évvel ezelőtt. A korszerű műszerek „belenéztek” a
kövekbe, és így nemcsak a sérülésekre, hanem a múlt néhány titkára is
fény derült. Arra például, hogy Schulek Frigyes lényegesen többet
meghagyott az eredeti, középkori Nagyboldogasszony-templomból, mint
korábban sejteni lehetett. Olyan helyeken is törtkő falazatok bukkantak
elő, amelyeket eddig XIX. századinak véltek a szakemberek. Emellett
számos kibontott kő megtalálható a Budapesti Történeti Múzeum és a
templom gyűjteményében, és rendelkezésre állnak az újrafaragáshoz
készített Schulek-féle gipszminták is. Ezeket, akárcsak a meglévő
oszlopfőket Végh András régész fogja tüzetesen átnézni: alighanem még
sok meglepetést tartogat a templom.

Schulek dokumentációja egyébként a BTM tervtárában
található. Fényképek, alternatív tervváltozatok, több ezer részletrajz, a
színes ablakok életnagyságú pausz mintái, akárcsak az építkezés
pallértervei, rajtuk a kövek minőségével, származási helyével – ezek
szerencsére mind fennmaradtak. Az ÁMRK szakemberei most arra készülnek,
hogy feldolgozzák, digitalizálják az anyagot. Ha elkészülnek, többet
tudunk majd a templom múltjáról és jelenéről, mint eddig
bármikor.