Magyarországon
nincs politikai akarat az ügynökmúltak maradéktalan feltárására, és
ezzel leginkább az orosz példát követjük, hiszen más posztkommunista
országokban a német minta volt a mérvadó.
(Forrás:
Inforádió)

Csaknem két évtizeddel a
berlini fal leomlása után a kommunista titkosrendőrség szelleme még
mindig kísért a közép- és kelet-európai országokban. Egyre több ismert
emberről derül ki, hogy – kényszerből vagy önként –
„jelentett”.

Az egyház sem kivétel.
Legutóbb Stanislaw Wielgus állt fel a varsói érseki székből, mert
napvilágot látott, hogy a kommunista rendszerben együttműködött a
lengyel titkosszolgálattal. Előtte arról lehetett hallani, hogy ügynök
volt Henryk Jankowski, a gdanski Szent Brigitta-templom egykori
plébánosa is, ami azért érdekes, mert ő volt Lech Walesa volt lengyel
államfő gyóntatója.

Magyarországon
Ungváry Krisztián történész azt állította, hogy Paskai László bíboros
kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. A történész az Élet
és Irodalom című hetilapban összesen öt katolikus főpapról, köztük
Seregély István egri érsekről is azt írta, hogy a Kádár-korszakban
beszervezték őket.

Romániában Traian
Basescu elnök ismerte el, hogy hajóskapitány korában külföldi útjairól
jelentéseket írt a főnökeinek. Bolgár kollégája, Georgij Parvanov is
bevallotta, hogy fiatal történészként segített egy vezető bolgár
emigránsról szóló tanulmány összeállításában. Magyarországon a volt
miniszterelnök, Medgyessy Péter pár héttel 2002-es kormányra kerülése
után ismerte be tevékenységét és D-209-es szolgálati számát.