Majd húsz éve a
központosítás volt a szitokszó, mára az ellenkezője, az önkormányzatiság
vált azzá. Fordult megint a kocka: a kormányzat és az önkormányzatok
közötti hatalommegosztás eddigi logikáját elvetni látom, s folyamatosan
érzékelem a túlhatalom, az egységes állami ideológia kiépítését
lehetetlenné tevő egyensúly megszüntetésének kísérleteit. – írja Sáska
Géza a Népszabadságban.

Ez a
probléma jóval súlyosabb annál, hogysem ágazati ügyként
kezeljük.

Hiller István oktatási és
kulturális miniszter február végén bejelentette: az
esélyegyenlőtlenségek csökkentése érdekében lehetővé teszi, hogy a
2010/2011 tanévtől az önkormányzati iskolák állami, azaz minisztériumi
fenntartásúakká váljanak. Az ajánlatát később kiterjesztette az óvodákra
és a bölcsődékre is. Ez a javaslat a közszféra átrendezésére
vonatkozik, az önként vállalt állami közfeladatot magukra vállaló
egyházi és a piaci alapon szervezett iskolákat nem érinti. Sőt Hiller
hangsúlyozta, hogy a közszférán kívüli oktatás státusza nem változik. Az
önkormányzatok a jövőben a „maguk akaratából” – ha gondolják, ha már
nincs hozzá pénzük – lemondhatnak kötelező feladataik ellátásáról, és
átadhatják iskolájukat (természetesen az ingatlannal együtt!) a
minisztériumnak. A miniszter szerint a kormányzati fenntartású iskolák
növelni fogják az esélyek egyenlőségét, hiszen a számukra készíttetett
kerettanterv egységesíti a képzést s garantálja az oktatás
színvonalát.

Talán véletlen, talán
nem, hogy a kormányzattal egy időben javasolta az ellenzék
oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán volt miniszter az egyik ellenzéki
napilapban annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy egy kistelepülés,
ha úgy dönt, adhassa át az iskolafenntartás feladatát az államnak, mert
az oktatás léte és minősége nem függhet az önkormányzat csődjétől. Itt
sem az oktatásról van szó csupán, a hanem a jól ismert város-falu
különbség pártpolitikai értelmezéséről.

A Pedagógusok Szakszervezetének álláspontja szerint a
tanulók esélyeiben mutatkozó különbség fő oka a pénz: a gazdag és a
szegény önkormányzatok lehetőségei közötti különbség. Ha jól értem, ez
azt jelenti, hogy a tehetősebb – városi – önkormányzatok többet költenek
az oktatásra, s lám, jobb is a minőség, mint a szegény falusiakban.
Szerintük ez a baj forrása. Nyilván nem a szegénység egyenletes
elosztására gondolnak. ami könnyen bekövetkezhet -, hanem éppen
ellenkezőleg, mindenki legyen egyformán gazdag, ami elég valószínűtlen
versenyelvű piacgazdaságban. Hiszen céljuk az állam egyetemleges
felelősségét kifejező oktatásfinanszírozás, ezért támogatják mindkét
miniszter központosító javaslatát.

Vélhetőleg a szakszervezetek körében formálódó
elképzelések jelennek meg a miniszteri-minisztériumi politikában: a
közszférát mentesíteni akarják a piaci szféra gazdasági válságától (13.
havi fizetés, béremelés követelése, elbocsátási tilalom elérése), sőt a
közoktatásban a korábbi évtized folyamatos növekedési pályáját is
fenntarthatónak vélik az újcentralizációval. Mintha két országban
élnénk: van egy vergődő piacgazdaság kilátástalan helyzetbe kerülő
családokkal, és van egy, a csökkenő GDP-ből helyzetét megőrizni,
megerősíteni szándékozó (oktatási) közalkalmazotti szféra, amelyben
nincsen se gazdag se szegény.

A
tavaly márciusban tartott „szociális népszavazás” sikere jelenik meg az
oktatáspolitikában: oldja meg a központ hatalma, hivatalának
szakmaisága, bőséges és igazságosan elosztott pénze a helyi szinten
jelentkező egyéni problémákat. A politika láthatóan örömmel venné magára
e terheket, holott segíthetné a helyi hatalmat is a problémák
megoldásában. De nem teszi.

Úgy
látom, hogy az oktatási miniszterek érvei hamisak. Feltehetőleg más,
általam nem ismert motívumok húzódhatnak meg a háttérben. Nézzük ezeket a
tarthatatlan érveket.

Szektorsemleges finanszírozás?

Hiller István javaslata szerint a minisztériumi
fenntartású volt önkormányzati iskolák finanszírozásának forrása éppúgy
100 százalékosan a költségvetés lenne, mint a 364 feladatellátási helyet
fenntartó egyházi iskoláé. Ugyanazt a pénzügyi helyzetet élvezhetnék,
mint a 98 „központi költségvetési szervként” nyilvántartott
iskola.

Kérdéseim: Miért nem
terjeszti ki a minisztérium a közoktatás 100 százalékos finanszírozását
az önkormányzati szférára is? Miért kell ehhez minisztériumi
fenntartásba venni az iskolákat? Mennyiben eredményezne ez egyenlőséget a
jól finanszírozott minisztériumi és önkormányzati iskolák
között?

A
publicisztika folytatása a Népszabadság honlapján
»

Figyelem:
A szemlézett cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és
nem a TTE álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.