Harcoljunk az
előítéletek ellen, de ne úgy, hogy az esetleg „hátrányos helyzetű”
diákokat kitegyük a kvalitásukat meghaladó követelmény frusztráló
hatásának – írta Papp László Tamás a HVG-ben.

A történelem során számos vallási és tudományos
köntösbe bújtatott érvvel próbálták igazolni a rasszizmust. A
poligenezis hívei – köztük Voltaire – a bibliai teremtésmítoszt
negligálva azt bizonygatták, Isten nem egyszerre, hanem külön-külön
teremtette az emberfajtákat, így azoknak nem szabad egymással
keveredniük. Dél-Afrikában a Stellenbosch Egyetem szociálpszichológiai
tanszékének professzorai dolgozták ki az apartheid gyakorlatát.

Ma hazánkban nincsenek fajüldöző
törvények, és olyan kormányok sem, akik bevezetni akarnának ilyeneket.
Néhány szélsőségest leszámítva nincs olyan közszereplő, aki büszkén és
nyíltan vállalná a rasszok elkülönítésének programját. Abszurd módon még
olyanok is felháborodottan kikérik maguknak a rasszista jelzőt, akik
tényleg azok. Most viszont – különösen, mióta egy alapítvány
precedensértékű módon beperelte a miskolci önkormányzatot – egyre többen
beszélnek arról, hogy Magyarországon informális szegregáció, puha
apartheid van. Melyen az értik, hogy a magyar alapfokú oktatási rendszer
szeparálja egymástól a többségi és a roma gyerekeket.

Mielőtt politikai szimpátiánktól
függően e nehéz kérdésben is rögvest besorolnánk a szívünknek kedvesebb
álláspont mögé, érdemes néhány tényt is megismerni. Kétségtelen, a
magyar iskolarendszerben jelen vannak komoly szegregációs tendenciák. De
a puszta előítélet a fenti jelenségnek csak az egyik, nem pedig az
egyetlen oka. Különösen, hogy a romák oktatással kapcsolatos problémái
más európai kisebbségek hasonló dilemmáival összevetve szinte
unikálisak. Csángóktól a katalánokig a legtöbb európai kisebbség vágya
és követelése éppen az, amit a romákkal kapcsolatban méltánytalanságként
említünk: külön osztály, tagozat, sőt önálló iskola. Ebből is látszik,
hogy a dolgot nem lehet kizárólag etnikai dimenzióból szemlélni.

A legfőbb panasz, hogy a cigány
gyerekeket, előítélet okán, sok helyen, “normál” helyett mind
felzárkóztató osztályba rakják. Igen, ennek egy része valóban lehet
rasszista prejudikáció, de valamennyi aligha. Senki nem vitatja, hogy a
romák és a társadalmi majoritás viszonylatában szakadéknyi méretű
civilizációs szintkülönbség tátong.

A cigányság jövedelmi, iskolázottsági, táplálkozási,
egészségügyi mutatói nagyságrenddel maradnak el a többségétől. Ha pedig
ez így van, akkor mindenféle faji előítélet nélkül is kimondható, egy
alultáplált roma gyerek, akiknek a szülei a nyolc általánost el nem
végzett, putriban lakó analfabéták, nyilvánvalóan gyengébben fog
teljesíteni, mint rendesen evő, érettségizett ősökkel rendelkező társa.
Logikus, hogy először fel kell zárkóztatni ahhoz, hogy versenyre
kelhessen átlagos társaival. Az is tény, hogy a roma gyerekek között
sokkal többen vannak, akik fejlődési rendellenességekben szenvednek.
Ennek egyik oka, hogy a belterjes unokatestvér-házasságok révén történt,
magas rizikófaktorú gyermeknemzések száma bizonyos hagyományok miatt a
cigányságon belül minimum hat-hétszerese a hazai átlagnak.

Az előítélet tehát kétségtelenül
sok negatív jelenségért felelős, de nem lehet mindent erre
visszavezetni. A mostani kormányzat bizonyos tényezői a pozitív
diszkriminációban látják a megoldást. Vagyis hogy a felzárkóztatásra
szorulókat is rögtön “normál” osztályba utaljuk. De ez pont
azokra nézve kontraproduktív, akiknek segíteni akar. Az előnyt nyújtó
megkülönböztetés ugyanis nem a hátrányos pozíciójú csoportot zárkóztatja
fel a követelményekhez, hanem a követelményrendszer bejutási szintjét
nyomja le az ő szociokulturális okokból gyengébb átlagukhoz. Ez pontosan
a rasszisták szájába ad érveket, hisz ők hangoztatják, hogy a romák
alsóbbrendűségük miatt nem tudják elérni a “fehérek” szintjét.

Ráadásul a legtöbb embernek
fogalma sincs róla, mit ért az oktatási tárca a “hátrányos
helyzetű” fogalmán. Ha egy gyerek nagyon szegény, de jó képességű, akkor
üldözendő bűn csak azért “gyengék” közé rakni, mert cigány.
Az is elfogadható, hogy ha a gyerek nem sokkal van elmaradva az
átlagtól, akkor “normál” osztályban a helye. De azt legfeljebb
doktriner jogvédők gondolhatják komolyan, hogy egy – származástól
függetlenül – nagyon gyenge képességű, beilleszkedési zavarokkal küzdő
diákot ki lehet tenni a kvalitását meghaladó követelmény frusztráló
hatásának. Ezen a téren is igaz, hogy több szakmai alapú megfontoltságra
és kevesebb bozótharcos indulatra lenne szükség.