Olyan könyveket nyertek a gyerekek egy Nemzetierőforrás-minisztérium által támogatott tanulmányi versenyen, amelyek szerint Anonymust Pósa Andrásnak hívták, és sámánképző egyetemre járt, Csaba királyfi rendszeresen elhajózott Dél-Amerikába, Mátyás király pedig az ősvallás híve volt, és három fia is sámánegyetemista lett. A szkíta–ősmagyar zagyvaságot a versenyt szintén támogató Püski kiadó adta ki. (Szily László, Index)

Nagyot nézhetett az a 4.–6. osztályos gyerek, akik belelapozott a Bolyai csapatverseny körzeti fordulójában nyert könyvébe. (A Bolyai 3.–8- osztályosoknak magyarból és matematikából kiírt országos tanulmányi verseny, négyfős csapatoknak.)

Én például ott ütöttem fel az „Őseink szemével”-t, hogy a kambaluki (ma Peking) nagyszala utasította Diményt, hogy alapítsa meg a bugáti sámánképzőt. (Innen ered, gondolom, a Bugáti autómárka neve is.) Ide járt Hunyadi Mátyás, Hunyadi László és Hunyadi Domonkos, akiket párhuzamosan felvettek az ordoszi bevatottképzésre is, ahová három évig jártak. (Hunyadi Mátyást, az ismert király fiát mindezek tetejében a zsidógyanús Kopácsi-Kürt Mátyás néven is emlegették.) Ehhez képest Dimény felesége, Györmbérke, a kambaluki hercegleány 1508-ban bevállalta az aranyasszonyi tisztséget, és együtt vezette a harcos leánysereget későbbi utódjával, Kurdbaba feleségével, Tadinfüvel. Ez sem tudta azonban megzavarni Dózsa Györgyöt abban, hogy Anonymus rokonát, Pósa Árpádot (akivel egyébként együtt dolgoztam rövid ideg a Népszavában), Gubacsi táborába vezényelje, töményvezéri pozícióban.

A gyermekek azt a következtetést vonhatják le ebből, hogy magyarnak lenni több ezer éve olyan, mintha az ember egy hülye nevűekkel benépesített szappanopera szereplője lenne, hiába hívtak egy Perzsa-öböl-parti várost Magyar-Úrnak. Illetve az, hogy a minisztérium által támogatott versenyen minimum kétes tartalmú irodalmat kapnak az iskolások, őstörténet címén.

Az „Őseink szemével” és a „Nekünk így hagyták meg”, ha komolyan vesszük őket, összefüggéstelen, áltörténelmi értekezés egy sok ezer éves hun–szkíta–magyar birodalomról. Gondosabb olvasás után azonban igen szórakoztató fikciós művet élvezhetünk, amiben benne van egy ősmagyar Gyűrűk Ura lehetősége.

Megszöktették a sámánból lett partizánok

A szerző élettörténete sok mindent megmagyaráz. Paál Zoltán négy polgárit végzett, félzsidó vasgyári munkás volt Ózdon. 1944 decemberében behívták munkaszolgálatra, és útnak indították Németország felé, de ejtőernyővel ledobott szovjet partizánok még szlovák területen megszöktették. A partizáncsapat egyik tagja, Szalaváré Tura állítása szerint a manysi fősámán unokája volt, ő mesélt neki a hun törzsszövetség történetét elmesélő Arvisurákról, majd – a vonatkozó Wikipédia-oldal szerint – „egy rögtönzött medvetoron őt ősi hagyomány alapján beavatta”, kiválasztottnak nevezte az ez ellen kezdetben még tiltakozó Paált, majd miután német fogságba estek, és túlélték Drezda bombázását, Szombathelyen egy légitámadás közben Paál karjaiban meghalt.

A megrázó események után tíz évvel Paál elkezdte megírni a hun megabirodalom történetét. A Bolyai-nyerteseknek járó két kötet szemelvényeket tartalmaz a sok ezer oldalas kéziratból az ifjúság számára. A probléma még csak nem is annyira a könyvek holdkóros tartalma (hiszen azt fantasy mesének is fel lehet fogni), hanem a meghökkentő igénytelenségük.

Egyből a medvetoros közepében

Én az Őseink szemévelt vizsgáltam meg tüzetesebben. Mivel a kötetnek nincsen előszava sem, bármiféle magyarázat nélkül a 34. medvetoros évben találjuk magunkat, Krisztus előtt 4006-ban, amikor a hülye nevűek Ordbaszár, Kurdbaba és Kuslód vezetésével elragadták a hatalmat (cserék: Dongolka, Vizkaja és Ungika). Röpködnek a nevek, feltűnik a 24 Hun Törzsszövetség, zizegnek az úzok, avarok és besenyők, az egész egyszerre követhetetlen és lenyűgöző, stílusában pedig a Gyűrűk Ura harmadik kötetének végéhez csatolt függelékre emlékeztet, ami Középfölde számtalan népének rövid történetét írja le.

Az igénytelenség abban mutatkozik meg, hogy a kötetben nincsen semmiféle jegyzet, mutató, szó- vagy névmagyarázat, időskála, bármi, ami a megértést segíthetné. Emiatt az alaptörténet teljesen követhetetlen, a nevek, helyszínek, megmagyarázatlan fogalmak úgy zúgnak az olvasó fejében, mint egy szkitológuskongresszus büféje. Többször előkerülnek például a rimalányok, néha egyszerre harmincan, negyvenen, de talán sosem fogom megtudni, hogy tényleg kurvák-e, vagy éppen ellenkezőleg. Az sincs tisztázva, hogy kik azok a személyek, akik minden fejezet elején mint az adott sztori rovásírásos feljegyzői szerepelnek. Az a vicc, hogy a szuperősmagyar kiadványból az egyáltalán nem derül ki, hogy a nagy kavalkádban kik is azok a magyarok. Hacsak nem alapértelmezés, hogy mindenki magyar.

A nyereményébe beleolvasó gyerek vagy azt fogja gondolni, hogy a rovásírásosok teljesen kattantak, vagy azt, hogy az őstörténet en bloc hülyeség. Mindkét lehetőség ijesztő.

Atlantic

Az igénytelenség másik fele, a darabra rengeteg, de legfeljebb közepes postabélyeg méretű, fénymásolatszintű illusztráció. Felnőtt szemmel azért leginkább vicces a szöveg. Gyorsan lelövöm a legeslegjobbat: Atlantiszt, az elsüllyedt földrészt a könyvben Atlanticnak hívják, a szerző, aki szerény életkörülmények között élt, e szerint feltehetőleg csodálta a drága tengerparti szállodákat. Kár, hogy a misztikus sziget nem Bellevue vagy Majestic lett végül.

Az emelkedettnek szánt történetmondást minduntalan kis gyöngyszemek szakítják meg. Íme az ifjúsági és oktatásügyi toplista:

1.) „Az 1210. medvetoros évben Dernő, ifjúsági fősámán parszi bölcsekkel együtt megindította a négyéves tárkányképzést.”

2.) „Az 50 legkiválóbb tenyészállatot a beinduló sámánképzés céljaira adták.”

3.) „Mivel az új település fiatalokból állott, igen nagy volt a szaporodás, volt dolguk a rimalányoknak, noha azoknak is javarészük férjhez ment.”

4.) „A mongol ifjúsági sámán készenlétben állott.”

Ez pedig a vegyes kategória hat legjobbja:

1.) „A nem cselédsorban élő törpék a melegebb földek felé vándorolnak.”

2.) „Majd Nippurban megkapja a 12 bölcs parancsát, keresse fel Őrsur héttörzsbeli ifjúsági vezért a Híres kapuban, Gandás kisebb fiát, aki harckocsis csapataival Bothont meghódította.”

3.) „Amikor az esztergomi Gilgames-koronázás lezajlott, Domonkos érsek és Arnó Béla mint vatikáni állampolgár a fejedelmi ifjakkal megbeszélést tartott”

4.) „Éjjel mindig felállították a nemez-sátrakat, s így igen kevés meghűléses betegük volt”

5.) Mire a csillogó jéghegyekhez értek, kabar kovácsaik élesre vasalták a lovakat.

6.) „peremes = piramis”

A szerző bemutatja az 1990-es Antall–Tölgyessy-paktum ezeréves előképét:

„A pusztaszeri vérszerződés egyik pontjának értelmében az uruk-mani féle keresztények és a táltosok híveinek 51-49 szavazati arányában az összes papi méltóságokat táltosoknak nevezték.”

És micsoda alapanyag lenne az itt következő bekezdés a világ első, igazán ütős feminista pornófilmjéhez!

„A törpék békés természetűek és nagyasszonyaik vezetésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek. Ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédségre.”

Szóval lehet, hogy a megcélzott gyerekeket zavarba ejti a jutalomkönyv, de a szülök ettől még titokban jól is szórakozhatnak. Ja, és természetesen megkérdeztük a minisztériumot, hogy mit szólnak a védnökségükkel zajló tanulmányi verseny különös díjaihoz. A tömör válasz:

„A versenyt szakmailag támogatjuk, de a díjazottak jutalmazásához a minisztériumnak nincs köze.”

Figyelem: A szemlézett cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakkal kapcsolatban, azt e-mailben jelezheti az info@tte.hu címen.