Nagyon rossz közérzettel készülünk az új tanévre. Folyamatos
hanyatlás és vergődés állapotát éli e nagy múltú intézményrendszerünk –
borongott Hoffmann Rózsa a gondola.hu hasábjain.

Tizenkét évvel ezelőtt hosszan ünnepelte az egész
ország a magyar iskola ezeréves jubileumát. Bár liberális irányítást
szenvedett az oktatásügy, a kerek évforduló és a hangzatos beszédek
kapcsán méltán reméltük, hogy jobb napok következnek az iskolák
világában. Nem így történt. Nagyon rossz közérzettel készülünk az új
tanévre. Folyamatos hanyatlás és vergődés állapotát éli e nagy múltú
intézményrendszerünk.

Rosszkedvű
tanévkezdés ez az idei. Bár évek óta úgy gondoljuk, már nem lehet
lejjebb zuhanni, mégis! Kormányunk és oktatásirányításunk ténykedésének
következtében az idei, 1012. tanév kilátásai is alulmúlják a
korábbiakét. Tizenkét évvel ezelőtt hosszan ünnepelte az egész ország a
magyar iskola ezeréves jubileumát. Akkor, bár liberális irányítást
szenvedett az oktatásügy, a kerek évforduló és a hangzatos beszédek
kapcsán méltán reméltük, hogy jobb napok következnek az iskolák
világában. Nem így történt. Eltekintve a ’98-2002 közötti röpke négy év
néhány biztató intézkedésétől, 1994 óta a folyamatos hanyatlás és
vergődés állapotát éli e nagy múltú
intézményrendszerünk.

Kettészakadt
az ország. S ez már nem kizárólag borúlátó írástudók vagy nagy szavakat
hangoztatni szerető politikusok fenyegető víziója, hanem mindennapi
valóságunk része lett minden téren, így az iskolaügyben is. Egyfelől a
reformokat mint minden bajunk orvoslóját fennen hirdető kormánypárti
oktatáspolitikusok és a reformmánia bűvöletétől elszédített vagy olcsó
pénzen megvásárolt néhány tucat „mintaiskola”,  másfelől az
egzisztenciális félelemtől sújtott pedagógusok ezrei és az
iskolabezárások valamint az eddigi szociális támogatások csökkenése
miatt kilátástalan helyzetbe sodródott kistelepülési gyerekek, szülők
sokasága. Az éles választóvonal nemcsak a fönt és lent, a gazdagok és
szegények, a hatalmon levők és kiszolgáltatottak koordinátarendszerében
észlelhető, hanem – ami súlyosbítja és még elviselhetetlenebbé teszi a
kettészakítottság állapotát – a szavak és a tettek között is feloldatlan
ellentétek feszülnek. A hamisság, a becsapottság, a hazugság szennyétől
bepiszkítva, nagyon rossz közérzettel készülünk az új
tanévre.

A tanügyben – ellentétben a
gazdasággal – a stabilitás nagyobb érték, mint a folytonos változás.
Nálunk mintha ezt sem tudnák az oktatásügy irányítói. Minden évben új
törvények illetve törvénymódosítások születnek. Így ennek a nyárnak az
elején is, a már kényszerűen megszokott módon rohamléptekben és
előkészítetlenül újabb oktatási törvénycsomagot fogadtatott el a kormány
a neki szolgai módon engedelmeskedő parlamenti többséggel. E törvények
hívószavai a miniszteri expozéban és a kormánypárti képviselők
öntömjénező szónoklataiban a következők voltak: több pénz (az Európai
Unió bőségszarujára hivatkozva), esélyegyenlőség és
minőség.