Több ízben is előfordult az idén, hogy a történelem érettségin nem a hivatalosan meghatározott követelmények alapján készítették el a feladatokat. Fellebbezési lehetőség még akkor sincs, ha az Oktatási Hivatal a kifogásokra reagálva a rossz válasz mellett érvel.

Túl vagyunk az őszi érettségi írásbeli részén, s ha problémás kérdések most is akadtak, a tavasszal történtek középszinten legalábbis nem ismétlődtek meg. Akkor a szemfülesebb diákoknak azonnal feltűnt: két kérdés erejéig emelt szintű témákat csempésztek be a középszintű feladatok közé. Belgium és Hollandia, továbbá Pearl Harbor megtámadása legalábbis nincs ott a középszintű követelmények közt, helyette Lengyelország inváziójáig, 1939 szeptemberéig kell csak követni az eseményeket. Kevésbé bosszantó, hogy az Oktatási Hivatal csűrcsavaros választ adott az erről szóló panaszra, mondván, a ’hadviselő felekről’ be kell tudnia számolnia a diáknak, ilyenformán pedig a hadba lépésük körülményeiről, Pearl Harborról is. S vajon még miről? Hanem, az már igazán feltűnő volt, hogy Hollandia és Belgium esetében a hivatal a saját kérdésére sem tudta a helyes választ, helyette inkább a rosszat védte meg. Szerintük ugyanis a térképről még középszinten is le kellett volna tudni olvasni, hogy semleges államokról van szó, miközben a megadott források alapján nem is a semlegességükre kellett volna rámutatni, hanem a német hadüzenet elmaradásának a hiányára.

Mintha egyik kéz nem tudná, mit tesz a másik, avagy gyanítható, hogy az érettségi követelmények megszerkesztői, a tavaszi érettségik összeállítói, s a beérkezett panaszokra választ adók nem ugyanazok a személyek voltak. Különösen gyanakodhattunk erre, ha szintén tavasszal, ezúttal emelt szinten egy feladat erejéig a dualizmus kori társadalmi viszonyokra kérdeztek rá, amit (egyébként érthetetlen okokból) 2024-től kezdődően kivettek az emelt követelmények közül.

Több, mint félszáz történelemtanár írta alá ezek után az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához intézett petíciót. Válasz jó ideig, állítólag technikai probléma miatt, nem érkezett. S amikor hosszú hónapok után igen, abban sem volt sok biztatás: Aáry-Tamás Lajos oktatási biztos szerint „a kérdés a történelemtudomány területére tartozó szakmai kérdés, melynek eldöntése történészi szakmai kompetenciát igényel”. Ehhez csak annyit: hogy ha a hivatal szakemberei a saját, több tízezer példányban kinyomtatott kérdéseikbe is belebonyolódnak, s nem tudják rá a helyes választ, akkor a problémák nagyobbak annál, mintha csak ’szakmai kérdéseket’ kellene megvitatni.

Javasolja azért az ombudsman, hogy a történelemtanárok különböző szakmai szervezetei akár vitát is kezdeményezzenek az érettségi szabályait megalkotó Oktatási Hivatallal. Ez az írás éppenséggel ennek jegyében született. Mivel olyan szabályozókra lenne szükség, amelyek mindenki számára egyértelműek, a vizsgafeladatokat ezek alapján írják – és amelyektől eltérni semmilyen nyakatekert érveléssel nem lehet.

Tóth Péter