A
pozitív gondolkodás fellegvárába is betört a dallamos panaszáradat:
teltházas koncertet adott Chicagóban az első amerikai
panaszkórus.
(Forrás: MTI)

A
mozgalom amerikai terjesztését a műfaj feltalálói, Oliver
Kocha-Kalleinen és Tellervo Kalleinen személyesen irányítják, mert le
akarnak számolni az uralkodó nézettel, miszerint a legjobb életvezetési
technika a pozitív gondolkodás, a nyílt színi panaszkodást pedig kerülni
kell. „Ez őrültség” – mondta a 35 éves Oliver Kocha-Kalleinen
szombaton, a Chicagói Panaszkórus első, kirobbanó sikerű koncertje után.
„Mi azt mondjuk, hogy énekeld ki magadból a panaszaidat …Valld be,
hogy nem minden olyan, amilyennek szeretnéd, és meglátod, a terápiás
hatás nem marad el.”

A finn-német
művészpáros három éve tűnődött el először mélyebben a finn valituskuoro,
azaz panaszkórus kifejezés értelmén. Elképzelték, milyen lenne, ha az
emberek szó szerint együtt, kórusban énekelnék ki magukból a gondjaikat.
Munkához is láttak, Ausztráliától Izraelig sok helyen próbálkoztak. Az
angliai Birminghamben robbant be igazán az ötlet. Az egyetemistákból
álló énekkar főleg a sör drágaságáról panaszkodott, és a YouTube
videomegosztó portálon aztán nagy karriert futottak be a kocsmákban és
tereken adott koncertekről készült felvételek.

Az első siker után Helsinkiben, Hamburgban és
Szentpéterváron tört előre a mozgalom, majd a fejlett panaszkultúrával
bíró Magyarországon hódított tovább. A Panaszkórus a panaszládákba
érkezett mintegy 2000 megjegyzés alapján a többi között az emberek
kishitűségéről, a hivatali bürokráciáról és a tömegközlekedés nyűgeiről
szóló darabbal állt elő. Az 50 fős vegyeskar Budapesten adott nyári
koncertje nagy siker volt.

Mintegy
20 kórus megalakítása után Kalleinenék most megérkeztek Amerikába, hogy –
mint mondják – „megdöntsék a pozitív gondolkodás diktatúráját.” A
Chicagói Panaszkórus az első munkájuk. A kortárs művészeti galéria
nagytermében adott szombati koncertre minden jegy
elkelt.

A kórustagoknak nem kell
érteniük a zenéhez, de legalább egy panaszjavaslatot be kell nyújtaniuk,
amit bele lehet gyúrni a darab librettójába. A koncerten aztán rosszul
sikerült randevúkról, túl hangosan rágózó emberekről, a globális
felmelegedésről és sok egyébről siránkoztak. A legnagyobb sikert talán
Amy Levin panasza aratta: „Még mindig Chicagóban lakik a volt férjem” –
zengte a kórus. „Katartikus élmény, amikor mindenki a te bajodról
énekel” – mondta a 38 éves asszony az előadás után. „Olyan, mintha
mindenki téged vígasztalna.”