A utóbbi időben, Janics Kálmán halálának évfordulója kapcsán sokfelé lehetett olvasni egy 1945-ös szlovákiai magyarellenes tömeggyilkosságról, melyről egykor ő írt először. Valóban előfordulhatott ilyesmi? Ha igen, kik követhették el a gaztettet? Valóban magyarok voltak az áldozatok? Szabó József egy folyamatban lévő, kiterjedt alapkutatás részeredményeiről számol be a Tényleg!/? számára készült, a kérdést teljesen új megvilágításba helyező írásában. Ennek jóval bővebb, forráshivatkozásokkal is ellátott változata a Cikkek rovatban olvasható.

A Duna déli partján az újkorban keletkezett kis települést, Ligetfalut 1920 óta csak néhány kilométer választotta el az osztrák határól. 1946 óta a szemközti Pozsony egyik városrésze. Az itt történt tömeggyilkosságról Janics[*] A hontalanság évei című munkájának 1989-es, harmadik kiadásában írt először. Ezt követően A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége” című, 1993-as tanulmányában foglalkozott bővebben a témával. Janics híradása meglehetősen hézagos, számos kérdést vetett fel, amelyek közül némelyekre téves választ adott, másokat nyitva hagyott. Ezek egy része ma már részlegesen tisztázható: kik voltak az áldozatok, kik követték el a gyilkosságokat, mi volt a motiváció, hol volt a kivégzés helyszíne, hol vannak most a maradványok, továbbá kivizsgálta-e a valaha valaki az eseményeket.

Tekintve, hogy jelenleg egy alaposabb levéltári kutatást végzek a tömeggyilkosság körülményeinek teljesebb feltárása céljával, ezúttal csak Janics megállapításainak kritikai újraértelmezésére vállalkozom, illetve röviden felvillantom a folyamatban lévő kutatás irányait is.

A Janics által is használt korabeli források (alapvetően a Demokrata Párt napilapja, a Čas tudósításai), illetve további dokumentumok alapján biztosra vehetjük, hogy a tömeggyilkosság a pozsony-ligetfalui erődrendszernél valóban megtörtént. Sőt, az azóta ismertté vált egyéb dokumentumok alapján úgy vélem, hogy folyamatosan elkövetett tömeggyilkosság sorozatról van szó, egymáshoz nagyon közeli helyszínekkel. Janics a Čas alapján egy az esetet felhánytorgató parlamenti felszólalásra is hivatkozik, mellőzi ugyanakkor a felszólalás szövegszerű idézését, pedig az a néhány mondat rengeteg információval szolgál. Nos, a hivatkozott beszédet Michal Géci Demokrata Párti képviselő mondta el, válaszként Dr. Ferjenčík belügyi megbízottnak (mai fogalmaink szerint belügyminiszter) a Szlovákia biztonsági helyzetére vonatkozó jelentésére, 1947. december 19-én. A témánk szempontjából fontos részlet a beszédből:

„Ez év nyári hónapjaiban állítólag a nagy hőség miatt egy tömegsír exhumálását kellett felfüggeszteni Ligetfalun. A sírba körülbelül 90 személyt temettek, akik közül férfi csak kettő volt, ők is idősebbek, tizenkettő gyermek és a többi minden bizonnyal nő. Ezeket a személyeket 1945 július elején likvidálta egy bizonyos csoport, amely olyan személyeket végzett ki, akik esetében feltételezték, hogy náluk, illetve a lakásaikban pénz vagy egyéb értékek vannak. A kivégzésekre anélkül került sor, hogy megbizonyosodtak volna az érintettek politikai megbízhatóságáról vagy megbízhatatlanságukról. Kérdezem ezért a belügyi megbízott urat arról, hogy mikor és hogyan szándékozik ezt a tragikus ügyet rendbe tenni?”

És így rögtön elérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez: kik voltak az áldozatok?  Janics Kálmán szerint „tények sorozata utal arra, hogy észak felől hazaigyekvő magyarországi fiatalokról (ún. leventékről) volt szó, akiket a nyilas uralom 1944 őszén háborús emberanyag-tartalékként a német birodalom területére deportált. Sorsuk akkor vált tragikussá, amikor Pozsonynál feltartóztatták őket a háború utáni hetekben, és internálták a ligetfalui politikai fogolytáborba”.

Ezzel szemben Géci képviselő már idézett parlamenti felszólalása (melyből kiderül, hogy fiatal férfi nem is volt az áldozatok között), valamint egy konkrét ügyben, 1947-ben lefolytatott hadbírósági tárgyalás tanúvallomásai alapján nagy bizonyossággal kizárható, hogy az 1947 nyarán exhumált sírba magyar leventéket lőttek volna halomra. Az ott megtalált áldozatok nagy többségükben, de nem kizárólagosan Pozsonyból kitelepített német nemzetiségű és esetleg részben magyar személyek voltak.

A cikk a tenyleg.com oldalán folytatódik.