A filmes
tékák is éppúgy háttérbe szorulnak, mint a kis mozik.
(Forrás:
Népszabadság)

A forgalom radikálisan
nõ, a bevétel alig – röviden így foglalhatók össze a
videopiac tavalyi tanulságai. A folyamat kihatással van a
filmkölcsönzõkre is, a szakemberek szerint legfeljebb
öt-nyolc év jövõje van a klasszikus tékáknak.

Nő az eladott példányszám, a filmkiadók mégis a videopiac
hanyatlásáról beszélnek. Az adatok magukért beszélnek, míg tavaly
csaknem ötven százalékkal több VHS-kazettát és DVD-t értékesítettek,
mint 2003-ban, a bevételek még tíz százalékkal sem emelkedtek – derül ki
a Magyar Videoforgalmazók Egyesületének adataiból.

A piac hanyatlásának több oka van. Egyrészt túl sok a
filmbemutató. Legalábbis a szakemberek szerint. Szilágyi Bálint, a
művészfilmek forgalmazásával, mozi- és kölcsönzői hálózat
üzemeltetésével foglalkozó Odeon Kft. cégvezetője szerint nemegyszer
volt már rá példa, hogy egy mozihéten hat-kilenc premier is volt: mivel a
nézőszám adott, a filmek kioltják egymást. Ezért a forgalmazók egyre
inkább a DVD- és VHS-megjelenésre fektetik a hangsúlyt, mert itt tudják
pótolni a kiesett mozis bevételeket. Kezükre játszik, hogy
Magyarországon példátlan gyorsasággal terjedtek el a DVD-lejátszók. Ma
például egy videomagnó árának kevesebb mint feléért be lehet szerezni a
modernebb technológiájú készüléket.

Másrészt az olcsó DVD-k elterjedésével a műfaj egyre
nagyobb darabot szakít ki a filmpiacból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy
ma Magyarországon – legalábbis Szilágyi Bálint szerint – csaknem ötven
olyan sajtókiadvány kapható, amelyekhez DVD-film jár. Abszurd, hogy
mintegy hétszáz cím kapható ezer forint alatti áron.

A DVD megjelenéséig a filmforgalmazói üzletág sokkal
egyszerűbben működött, hiszen VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit
gyártanak valamely műből, hiszen egy-egy példány ára nem függött a
legyártott darabszámtól. A DVD esetében minél magasabb az összes
darabszám, annál olcsóbb egy-egy példány. Ahhoz, hogy a vállalkozás
kifizetődő legyen, legalább kétezer darabbal kell számolni. A
példányszámot segít növelni a magazinos kiadás: akadtak olyan
művészfilmjeik, amelyekből ezzel a módszerrel akár öt-hatezer darabot is
el tudtak adni, míg egyébként teljes áron ennek csak töredéke kelt
volna el.

A folyamatosan zuhanó
árak azonban nemcsak a lakossági értékesítést, de lassan a kölcsönzői
piacot is ellehetetlenítik. Mivel manapság csak a fanatikus gyűjtők
vesznek meg teljes áron egy DVD-t, az akciók egyre hamarabb utolérik a
nagyobb forgalmazók kiadványait is. Ennek, de főleg a feketepiacnak
tulajdoníthatóan egyre ritkább a kölcsönzés. Szilágyi szerint az Odeon
is csak a nagy, több ezer címes választékával tud talpon maradni.
Hozzátéve: különös, hogy pont a bombasztikus kiadványokat keresik a
legkevésbé – például A gyűrűk urát úgyis mindenki megveszi -, a
legtöbben az olyan ritka klasszikusokat keresik, amelyek azelőtt még
videón sem voltak Magyarországon beszerezhetők. Capra filmjeit például.

Szilágyi szerint az is súlyosbítja a
helyzetet, hogy míg a filmek fogyasztói ára zuhan, a kölcsönzői joggal
megvásárolt kiadványok ára inkább stagnál, általában több mint négyezer
forint, így a tékák egyszerűen nem tudnak kisebb díjakkal dolgozni. Sőt
egyes kiadványokat a kiadók csak lakossági értékesítésre forgalmaznak,
például a tavaly év végén megjelent Hitchcock-díszdobozokból még az
Odeon sem tudott kölcsönzői példányt beszerezni. A szakember szerint, ha
a piaci tendenciák folytatódnak, legfeljebb öt-nyolc év jövő áll a
tékák előtt – ez még a nagyokra is vonatkozik.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a budapesti tékák
még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint vidéki társaik. Mivel a
fővárosban több a lejátszó, a forgalom sokkal nagyobb, hamarabb meg is
térülhet a kiadványokba fektetett pénz. Szakmai körök például azt
állítják, hogy több tékás csak egy-egy kópiát vesz, arról készít több
illegális másolatot, és „munkába állítja őket”. De ez az úgynevezett
szürkepiac eltörpül a feketepiac okozta kár mellett. (Egy film illegális
kópiája a mozipremierrel egy időben már mintegy ezer forintért
beszerezhető. A becslések szerint a feketepiac forgalma megegyezik a
legális VHS- és DVD-piac évi 10 milliárdos forgalmával.)

A DVD megjelenéséig a
filmforgalmazói üzletág sokkal egyszerűbben működött, hiszen
VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit gyártanak valamely műből.

Feldmájer Sándor, a Filmforgalmazók
Egyesületének alelnöke szerint nemsokára nemhogy a kölcsönzőknek, de
még a kisebb zene- és filmboltoknak is vége, mert éppen egy
megállíthatatlan életformaváltás zajlik – az emberek egyre inkább
mindent egy helyen intéznek. A hipermarketek térnyerése világtendencia, a
szakember szerint hasonló átrendeződésen esik át a „no food” piac, mint
Angliában az utóbbi tíz évben: míg 1984-ben a hipermarketek forgalmának
huszonkét százaléka volt élelmiszer, ez az arány 2003-ra tizenhárom
százalékosra csökkent, úgy, hogy a teljes forgalom időközben
megtöbbszöröződött. Hozzátehetjük, hogy itt a nagy készletezés miatt az
ajánlott fogyasztói ár alatt vásárolhatók meg a DVD-k is. A videotékák
kora tehát lassan lejár, ugyanaz a folyamat megy végbe, mint amikor a
kis mozik fokozatosan háttérbe szorultak a multiplexekkel szemben a
kilencvenes években.