A modern tudomány a
vallási dogmák elleni harcból nőtt ki. Most egyfajta vallássá kezd
válni, amelyre hivatkozva előírják az embereknek, mikor mit kell
tenniük. Pedig a tudomány dolga az örök kételkedés volna. (Forrás:
Metazin)

„A Római Tudományegyetem
tudósai megakadályozták, hogy a pápa ellátogasson az egyetemre. Ez a
meghökkentő eset is példázza, hogy a tudomány napjainkban kezdi
elfoglalni a vallási tekintély helyét a társadalomban” – írja Frank
Furedi kenti szociológia-professzor a Spiked
magazinban.

Csakugyan, mintha korunk
minden kérdéséről a tudomány mondaná ki az utolsó szót. A kutatási
eredményekre hivatkozva szokás megmondani a szülőknek, hogyan neveljék
gyermekeiket, miképp alakítsák baráti és párkapcsolataikat, milyen
élelmiszert fogyasszanak, mennyi alkoholt vegyenek magukhoz, mennyit
napozzanak, és hogyan szeretkezzenek. Életünk szinte minden mozzanatáról
megtudhatjuk, mi a tudomány álláspontja, s mihez érdemes tartanunk
magunkat.

Korunkban semminek,
senkinek sincs akkora tekintélye, mint a tudománynak. Még a
környezetvédő mozgalmak is a tudományra hivatkoznak, holott korábban
inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy a tudomány eredményeitől romlik a
környezet állapota. Ma kijelentik, hogy a globális felmelegedésről
szóló vitának vége: „a tudomány kimondta ítéletét”. Hát nem úgy hangzik,
mint az, hogy „Ezek az Úr igéi?”.

Napjainkban sem a politikai ideológia, sem a vallás nem
hat az emberekre. Ma nem azzal próbálnak elfogadtatni egy-egy politikai
intézkedést, hogy ez a jó megoldás, hanem azzal, hogy ezt támasztja alá
a tudományos kutatás. Nem azt mondják a fiataloknak, hogy a gátlástalan
nemi élet rossz, hanem hogy nem egészséges. Sőt, még vallási csoportok
is a tudomány tekintélyét veszik igénybe. Protestáns fundamentalisták
nem a kinyilatkoztatásra hivatkoznak, amikor a teremtés bibliai
történetét védelmezik, hanem teremtéstudományt hoznak
létre.

Politikusok, vallási vezetők,
környezetvédő aktivisták körében egyaránt gyakori, hogy korántsem a
tudomány kísérletező, kutató küldetése iránt érdeklődnek, hanem
politikai, erkölcsi célokra használják a tudományt. Al Gore, a
Nobel-békedíjas volt amerikai alelnök például jellemző módon úgy
fogalmaz a globális felmelegedés kapcsán, hogy a tudomány „igazságokkal
szolgál”.

Pedig a tudománytól csak
tényeket kapunk. Az igazságról erkölcsi és szakmai vitákban alkotunk
képet. Furedi tanulságképpen Pascalt idézi: „Az igazság tudásához
nemcsak ész kell, hanem szív is.”