A történelem tantárgy részletes érettségi vizsgakövetelményeiről

I. Megítélésünk szerint a dokumentum igen magas szakmai színvonalat képvisel, alapos, körültekintő munka eredménye. Különösen igaz ez az ún. kompetenciák kidolgozására. A részletes vizsgakövetelményeknek ez a része jelentős hozzájárulás a történelemtanítás céljainak, funkcióinak tisztázásához. A legmesszebbmenőkig egyetértünk azzal, hogy a vizsga ezeknek a kompetenciáknak a mérését tekinti céljának. A dokumentumhoz mellékelt mintafeladatok ugyanakkor kétségeket ébresztenek bennünk e szándék komolyságát illetően. A rövid választ igénylő feladatok túlnyomó többsége nem kapcsolódik a kompetenciákhoz, egyszerű magolással is fel lehet készülni rájuk. Ennek pedagógiai jelentősége nyilvánvaló. Ha a feladatok éles helyzetben is ilyenek lesznek – és úgy tűnik, a tervezet készítői ezt lehetségesnek tartják -, akkor az érettségire való felkészülés továbbra is a tények elszigetelt biflázását fogja jelenteni, sőt még inkább, hiszen a tesztszerű vizsgáztatás immár mindenkire ki fog terjedni, nemcsak – mint eddig – a felvételizőkre. Megnő “a tesztre tanítás”, a gondolkodás nélküli tanítás veszélye, és történelemtanításunk tovább távolodik az elég világosan megfogalmazott EU- és OECD-normáktól. Nagy előrelépést jelentene ezen a téren, ha pl. a források mellé rendelt feladatok valóban a forrásokhoz kapcsolódnának. Nem sokkal jobb a helyzet a kifejtést igénylő feladatokkal sem, amennyiben a tervezett javítókulcsok egyfajta listát tartalmaznak, amelyen a javító tanár kipipálhatja, hogy egy-egy adott item szerepel-e az esszében. Az esszé ilyen felfogása éppúgy magolásra nevel, mint a lexikális tesztkérdések.

II. A kompetenciák megfogalmazása sokszor nem eléggé árnyalt, nehezen értelmezhető, sőt bizonyos veszélyeket rejt magában.

Emelt szint: “Legyen képes megadott forrás segítségével bemutatni, hogy az emberek eltérő nézetei, magatartása gyakran konkrét körülményekkel állnak összefüggésben.” Szerintünk nem gyakran, hanem mindig. És különben sem értjük, hogy mit is jelent ez.

Emelt szint: “Legyen képes kiemelkedő történelmi személyiségek esetében forrás segítségével önállóan érvelve igazolni, hogy nehéz történelmi szituációkban nézeteiket, döntéseiket, cselekedeteiket élethelyzetük befolyásolta.” Ez a megfogalmazás abszolutizálja, kizárólagosnak tekinti a személyes élethelyzet meghatározó szerepét, holott erre számos ellenpélda is található.

Emelt szint: “Legyen képes érvekkel alátámasztott vélemény kialakítására az ellentmondásosan értékelhető eseményekről és személyekről.” A személyes vélemény firtatása a vizsgán aggályos lehet. Helyesebb lenne, ha a diáknak az ellentmondásosan értékelhető eseményeket több oldalról kellene megközelítenie. A személyes vélemény megfogalmazására a tanítás során kell, hogy lehetőség nyíljék.

III. Hasonlóan a kerettantervekhez, az érettségi vizsga részletes követelményei sem adnak választ a történelemtanítás belső arányaival kapcsolatos régi kérdésekre.

1. Elfogadhatatlan, hogy az Európán kívüli világ igen kevéssé jelenik meg az anyagban. Ez veszélyezteti a követelmények között hangsúlyosan szerepeltetni kívánt elvet: a jelenkor folyamatainak megértését. (Néhány bántó hiány: a kínai, indiai civilizáció – nemcsak a folyam menti társadalmak esetében (pl.: jelenkor!) -, a gyarmatosítás és a gyarmati felszabadító mozgalmak történetének mélyebb tanulmányozása; a civilizációk érintkezésének kérdése a történelemben, a hindu és buddhista vallás, az arab (iszlám) világ kulturális öröksége; a Közel-Kelet kérdésköre a XX. században stb.)

2. Továbbra sem jelenik meg kellő súllyal a közép-európai népek története.

3. Súlyosan kifogásolható, hogy a magyarországi kisebbségek, így a történelmi Magyarország nemzetiségei, a zsidóság, továbbá a hazai roma kisebbség története alig, illetve a romák esetében egyáltalán nem szerepel a tananyagban és az érettségi követelmények között. A kompetenciák közül hiányzik a kultúrák kölcsönhatásainak, együttműködésüknek és ellentéteiknek elemzése, amely a toleranciára nevelés nélkülözhetetlen feltétele lenne.

4. Bár a társadalom- és mentalitástörténet valóban megjelenik a tematikában, a meghatározó továbbra is egy politikatörténeti keret, és csupán kiegészítő jellegűek a művelődés- és életmód-történeti stb. kiegészítések.
Természetesen nem a tananyag további növelése, hanem a belső arányok átalakítása mellett emelünk szót.

IV. Az emelt szintű követelmények túlzottak, valójában teljesíthetetlenek a – szerintünk helyesen megállapított – középszinthez képest.

V. Mind a témakörök, mind a kompetenciák esetében helyenként megfigyelhető az a tendencia, hogy az “érdekesebb”, társadalmilag fontosabb témák, illetve a tények memorizálásán túlmutató, gondolkodást is igénylő kompetenciák csak az emelt szinten jelennek meg, holott éppen ezek lennének azok a tudáselemek, amelyekre mindenkinek szüksége lenne.

1. példa
– Középszint: Ismerje fel, hogy a földrajzi környezet hatással volt az egyes történelmi kultúrák és államok kialakulására.
– Emelt szint: Tudjon feltételezéseket megfogalmazni, és azokat indokolni a földrajzi környezetnek az egyes civili-zációk kialakulásában játszott szerepéről.

2. példa
– Középszint: A totális állam működésének jellemzői.
– Emelt szint: A náci propagandagépezet működése (pl. tömeggyűlés, film).

3. példa
– Csak emelt szinten: A magyar alkotmányosság néhány jellegzetes elemének ismerete, funkciójának megértése (pl. alkotmánybíróság, ombudsmani intézmény, a konstruktív bizalmatlanság intézménye, népszavazás).

VI. Milyen dokumentum szabályozza a tananyagot? A középiskolák tananyagát alapvetően a kerettanterv határozza meg. A kerettantervet azonban értelmezik az érettségi vizsgakövetelményekben felsorolt témakörök, amelyek bizonyos mértékben szűkítik a kerettantervek által biztosított pedagógiai szabadságot. Ugyanakkor a konkrét tesztfeladatok konkretizálják a vizsgakövetelményekben meghatározott témaköröket is.

A szabályozás helye tehát áttevődik (1) a kerettantervről a vizsgakövetelményekre, (2) a vizsgakövetelményekről a konkrét tesztekből kibontakozó “láthatatlan tantervre”. Természetesen a tesztírók nem önkényesen fogják összeállítani a feladatlapokat, hanem a tankönyvekre fognak támaszkodni, amiből azonban a rendszer számára három végzetes probléma következik.
– A magyar középiskolák tananyagának meghatározásában aránytalanul nagy szerep jut a tankönyvkiadó vállalkozásoknak, amelyek a versenyszférába tartoznak.
– A vizsgaközpont nyilván a leginkább használt tankönyveket veszi alapul, ezzel tovább javítja azok piaci pozícióját, ami versenyellenes magatartás, és szűkíti a választékot, végső soron sérti a tankönyvek világában a pluralizmust. (A vizsgaközpont persze megteheti, hogy nem a legkelendőbb tankönyveket preferálja, ez azonban még önkényesebb beavatkozás lenne a piaci viszonyokba.)
– Nemcsak a tesztek igazodnak a tankönyvekhez, hanem a tankönyvek is a tesztekhez. Ez hosszú időre akadálya lehet mindenféle innovációnak.

Problematikus hogy a vizsgakövetelmények helyenként önkényesen továbbértelmezik, azaz felülírják a kerettantervet. Példa: A kerettantervi követelmények között név szerint nem szerepel római isten, a görög istenek közül pedig csak három, miközben a középszintű vizsgakövetelmények szerint ismerni kell a legfontosabb görög isteneket illetve néhány római istent.

2001. november 16.
A Történelemtanárok Egylete Bizottmánya