A Szempontsor könyv / kézirat elbírálásához című dokumentum kapcsán

I. Előzetes megjegyzések:

A Történelemtanárok Egylete (TTE) miként számos esetben kifejtette különösen jelentősnek tekinti a tankönyvi jóváhagyás kérdését. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy ez nem szűkíthető le az egyébként fontos szempontsor elemzésére.
A tankönyvi jóváhagyás kérdésének áttekintéséhez elengedhetetlen az ezt szabályozó jogszabályok ismerete, figyelembevétele.
Ezúton is sérelmezzük, hogy nem kérték ki a pedagógus szakmai szervezetek, többek között a TTE véleményét A tankönyvpiac rendjéről című törvényjavaslatról.
Kifogásoljuk, hogy a szakmai szervezetek nem kapták meg a tankönyvi jóváhagyást szabályozó rendelet koncepcióját tartalmazó szakmai anyagot illetve az esetlegesen meglévő kodifikált szöveget. Elvárjuk, hogy a Tárca a rendelettervezetet is egyeztesse a pedagógus szakmai szervezetekkel. Mivel a tankönyvi jóváhagyás legfontosabb kérdéseit a fenti jogszabályok határozzák meg, a jelenlegi véleménykérést miközben a véleménykérés tényét üdvözöljük kiragadottnak tartjuk, s bár fontosnak, de nem elégségesnek tekintjük.

II. Általános megjegyzések:

A szabályozás áttekintésekor először arra a kérdésre kell válaszolni, szükséges-e tankönyvi jóváhagyás? A TTE szerint elképzelhető olyan szabályozás, amelyben erre egyáltalán nincs szükség.

Tankönyvi jóváhagyás esetén elégséges-e az alkotmányossági szempontok betartatása? Elegendő-e egy nyilatkozat illetve egy kizárólag erre a szempontsorra vonatkozó vizsgálat? A TTE működőképesnek tartana egy ilyen rendszert.

A tankönyvpiac kialakulásakor az oktatáspolitika a tankönyvi jóváhagyási rendszer mellett döntött; immár az alkotmányossági feltételeken túlmenően egy szakmai szempontsornak való megfeleltetést is szükségesnek tekint. Ez átláthatóbbá, de túlszabályozottá is teheti a rendszert.

Csak olyan jóváhagyási mechanizmus fogadható el, amely eleve kizárja (a korábbi korszakokból jól ismert) kézi vezérlés jellegét.

Egyes korábban tapasztalt anomáliák megelőzése érdekében elvárjuk:
-Legyen nyilvános a forgalomban lévő tankönyvek minősítése; a 19. századi gyakorlatnak megfelelően megismerhető legyen a bírálók személye és véleménye. A szakértők és a referensek annak tudatában készítsék véleményüket, hogy nevük és bírálatuk nyilvánosságra kerül.
-Legyen egyértelmű az eljárás: 2 szakértő és a referens egyhangú támogatása esetén tankönyvvé kell nyilvánítani a művet; 3 nem esetén nem lehet tankönyvvé nyilvánítani. Ha a fellebbezést követően a miniszter eltér ettől, indokolja döntését.
-Sürgősen dolgozzanak ki megfelelő szempontsort – a nyomtatott tankönyvektől eltérő jellegűk miatt – a CD-ROM-ok (illetve a DVD-k, videofilmek, hangkazetták, CD-k) elbírálásához. Végiggondolandó egyes eszközök minősítésének díjalapja is: nem célszerű az eljárási díjat a CD-ROM-ok esetében MB alapján számítani.

III. A szempontsorról, az eljárásról

Dicséretes, hogy a megadott szempontsor láthatóan korrekt módon, a szakmai szempontok messzemenő figyelembe vételével kívánja leírni, minősíteni az adott művet.
A szempontsor szinte minden kérdésre kiterjed.
Ezáltal sokoldalú, differenciált bemutatás lehetséges.

Ugyanakkor kérdéses, hogy ennyi szempontnak megfelelhet-e egy tankönyv. A sok kérdés nagy hibafelületet jelent. Így a legjobb könyv is több szempontból kevéssé jónak bizonyulhat, s a gyengébbnek is rendszerint találhatóak erényei.

Nem kizárt, hogy ez a rokonszenvesnek tekinthető kiegyenlítődés ahhoz vezethet, hogy az egyes könyvekről nem elsősorban tartalmuk alapján döntenek.

Egy konkrét példa a túlzott részletezettség tarthatatlanságára: a kiemeltek szép és jó nehezen meghatározható kategóriák. Ezek mellett különös, hogy éppen a törvénytisztelő magatartás kiemelése konkrét, egyértelmű. Szükséges-e egyes értékek kiemelése? Hosszan sorolhatnánk további elvárható célokat: miért nem említik például a toleranciát? Az emberi és nemzeti kultúra értékei mellől miért maradnak el a regionális, helyi értékek?
Célszerűbb lenne kevesebb, esetenként összetett szempont alkalmazása. Véleményünk szerint konszenzus teremthető az alábbi szempontok figyelembevételére:

Szakmai (tudományos) követelmények, beleértve a szakmai újszerűség, korszerűség szempontját is.
Nyelvi, nyelvhelyességi és helyesírási követelmények: Világos, érthető-e a szövege, ábraanyaga? Változatos, magyaros-e a szerző nyelvezete? Pontosak-e a tanulóknak szóló utasítások? Található-e a könyvben helyesírási, nyelvhelyességi hiba?
Egyértelmű-e, melyik iskolatípus, tantárgy, évfolyam számára készült?
Előzetes kipróbálás (amennyiben ezt jogszabály előírja).
Olvasáshigiéniai és egyéb követelmények: Megfelelő-e, jól olvasható-e a könyv (betűtípus, betűméret)? (A tankönyv nem tartalmazhat egészséget veszélyeztető anyagokat, technikai megoldásokat!)

A fenti szempontok alapján tankönyv esetében két minősítés közül válasszon a szakértő, majd a referens:
a) megfelel
b) nem felel meg

Kézirat minősítésénél nyilatkozzon arról a szakértő, majd a referens, hogy a megadott szempontok alapján készíthető-e tankönyv a műből. Mellékeljen hibajegyzéket véleményéhez. A kézirat tankönyvvé nyilvánításának egyik feltétele legyen, hogy a hibajegyzékben jelzetteket figyelembe vették, korrigálták-e.
A bírálatot a referens véleményét megalapozandó – két független szakértő végezze. Egyikük a tankönyvben tárgyalt szaktudomány (a történelem esetében: történelmi korszak) avatott ismerője, a másik gyakorló pedagógus legyen.

IV. Referensi pályázat:

Nem választható el a tankönyvi jóváhagyás, így a szempontsor kérdése azoktól, akik ezzel leginkább dolgozni fognak, a leendő referensektől és szakértőktől. Ezért kell szóvá tennünk a tankönyvbírálói pályázat egyes kitételeit.

Miért kell nyilatkozniuk arról a pályázóknak, hogy 5 évig semmilyen más tankönyvvel kapcsolatos tevékenységet (pl.: lektorálás, bírálat) nem végeznek? Véleményünk szerint sajnos – kevés a tankönyvelemzéshez igazán értő szakember. (Erre utal a tankönyvkritika jelenlegi helyzete is.) A TTE számára nem elfogadható, hogy lektorálást, bírálatot máshol nem végezhet az, aki a leendő tankönyvek szakértője, referense lesz. Miért ne írhatna például egyesületi véleményt az ilyen szakértő? Meggondolandó lehet, hogy szerző ne legyen szakértő vagy referens. Ugyanakkor ez igaz egy-egy mű szerkesztőjére vagy szerkesztőbizottsági tagjára is?
Álláspontunk szerint – a jelenleg is kötelező – összeférhetetlenségi nyilatkozat adása megoldja ezt a kérdést.

Nem érthető számunkra, miért kell a jelenlegi szakértőknek, referenseknek ismét felkészítő tanfolyamon részt venni? Milyen többletet adhat ez azoknak, akik a közelmúltban már hasonló továbbképzést végeztek?

Budapest, 2001. április 27.

A TTE Bizottmánya