Miklósi László írása

Ötödik alkalommal rendezte meg a Történelemtanárok Egylete a Történelemtanárok Országos Konferenciáját. (A Konferencia ajánlásait és határozatát a Köznevelés 1995. november 10-én megjelent számában közöltük.) Az 1995. október 14-15-i rendezvény hagyományosan több célt szolgált: korszerű, a tanításban jól szolgálható ismeretekhez juttatja az általános és középiskolai kollégákat, lehetőséget ad a közvetlen eszmecserére, szakmai vitára, ajánlásaival, állásfoglalásaival fellép a szakma érdekében, s nem utolsó szempontként sajátos konferenciaélményhez juttatja a történelemtanárokat. Az immár hagyományosnak számító „gólyavári konferencia” 1991-től a szakma (egyik) biztosan tervezhető nagy eseménye, ahol mindaddig páratlanul évente mintegy 600 (egyes esetekben majd ezer) történelemtanár találkozik, tanácskozik.

Ünnep a TTE-nek, a Konferencia megrendezése, hiszen ekkor rangos (köztiszteletben álló vagy éppen kevéssé ismert) történészek előadásai hangzanak el, a szekciókban – avatott vitavezetők, szakértők segítségével – időszerű kérdéseket vitathatnak meg a résztvevők, árengedménnyel vagy éppen ajándékként juthatnak szakmai kiadványokhoz, tankönyvekhez, rég nem látott kollégák találkozhatnak, új ismeretségek, munkakapcsolatok, netán barátságok kötődhetnek.

A – Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Országos Közoktatási Intézet, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Unger Mátyás szakalapítványa és a Soros Alapítvány által támogatott – tanácskozást megnyitó Honti Mária, az MKM közigazgatási államtitkára kiemelte a történelemtanárok, és -tanítás, valamint a tanácskozás fontosságát, a civilszerveződés mással nem pótolható szerepét, hangsúlyozta, hogy a Minisztérium kész az szakmai szervezetekkel való együttműködésre, egyeztetésre. Ezután Claude-Alain Clerc, az EUROCLIO (az európai történelemtanár-szervezetek tömörülése) alelnöke köszöntötte a résztvevőket, aki a Konferencia kedvéért érkezett Svájcból Budapestre. Nagy sikerű felszólalásában bejelentette: 1997-ben a TTE (amely az EUROCLIO alapító szervezete) rendezheti meg a mintegy 30 ország történelemtanárait tömörítő európai szervezet közgyűlését és konferenciáját. Szólt arról is, hogy a nemzetközi gyakorlatban is szokatlan, hogy ennyi történelemtanár vesz részt egy szakmai konferencián.

Az idei konferencia fő témája: az egyéniség szerepe a történelemben. A szakmai előadások sorát Engel Pál „Luxemburgi Zsigmond” című -fergeteges sikerű – előadása nyitotta meg. A jelenlévő tanárok és tankönyvszerkesztők számára igen tanulságos a szaktörténész állítása: a tankönyvekben olvasható szöveg pontos, szemlélete korszerű – „csak éppen” rosszak az arányok (például miközben sok szó esik a Budai Nagy Antal-féle felkelésről, szinte szó sem esik arról, hogy Zsigmond idején az addigi terjeszkedő Magyarország a déli végeken megjelenő török miatt felhagy az agresszív külpolitikával), a tárgyalt anyag lényegtelen és unalmas. Tóth István György „Törökverő császár vagy a labancok vezére: I. Lipót kettős arca” című előadása hozzásegítette a kollégákat ahhoz, hogy reális képet alakítsanak ki a hagyományosan magyarellenesnek tartott, a tanításban gyakran mellőzött, „hivatalból utált” uralkodó reális megítélésének kialakításához. Szabad György „Mit akart Kossuth?” című emelkedett előadásában arról szólt, hogy Kossuth használni akart. Várt, de nem remélt vendégként Király Béla, a magyar történészek világszövetségének elnöke is megtisztelte a tanácskozást és hozzászólt a vitához. Somogyi Éva „Ferenc József és magyar alattvalói” című előadásából – egyebek mellett – megtudhatták a résztvevők, hogy a császár nem volt egyéniség, sokat adott a külsőségekre.

Tilkovszky Lóránt „ A tragikus sorsú tudós­politikus Teleki Pál” című előadásában arra a – nem könnyű – feladatra vállalkozott, hogy szélsőségek nélkül, tárgyilagosan villantsa föl az ellentmondásos, összetett történelmi személyiség arcélét.

Gergely Jenő „Mártír vagy áldozat? Mindszenty József hercegprímás közéleti szerepe Magyarországon 1945-56″ című előadása újszerűnek tekinthető, hiszen a rendszerváltás előtti Mindszenty-kép ideológiai-politikai okok miatt egyoldalú, torzított volt, s a rendszerváltás után felmerült boldoggá avatási szertartás hitbeli kérdés, ez sem lehet a tárgyilagos történészi vizsgálódás tárgya.

A délutáni és esti programok színhelye (szokás szerint) az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Kazinczy utcai épülete volt. Három szekció ülésezett: a legtöbben „A NAT megvalósíthatósága” szekció munkájában vettek részt. A résztvevők -az anyag kidolgozóinak segítségével – itt ismerhették meg először a Nemzeti Alaptanterv Történelem című részét, mivel – a heves szakmai bírálatokat kiváltó – korábbi, ismert változat helyett teljesen új anyag került a kormány által elfogadott anyagba. A heves hozzászólásokkal tarkított vitán szó esett a mintatantervekkel, helyi tantervekkel kapcsolatos további munkálatokról is. A „Tankönyvtipológia” szekció Kronstein Gábor szakértő, szakíró közreműködésével arra tett kísérletet, hogy segítsen eligazodni a jelenleg használatos történelemtankönyvek tipizálásában, bemutassa a hasonlóságokat és különbségeket, feltárja a hiányzó típusokat. ,Az AKG-s tankönyvek tanítása – életmódtörténet” szekció a szerzőkkel való beszélgetés segítségével egy korszerű, modem szemléletű tankönyvcsaládot mutatott be. Este „Álláshelyeink… (?)” címmel a pedagógus munkanélküliségről beszélgethettek, vitázhattak a résztvevők Borbáth Gáborral, a PSZ titkárával. Szakács Péterrel, a PDSZ ügyvivőjével és Gulyás Zoltánnal, Encs város polgármesterével. A nemegyszer heves hozzászólások után a vita végén egyetértettek abban a résztvevők: törekedjen az együttműködésre, a közös fellépésre minden érdekelt: a szakszervezetek, a szakmai szervezetek, a Minisztérium.

A szünetekben a résztvevők megtekinthették a Stiefel Falitérkép Kiadó térképeit, árengedményes áron vásárolhatták meg az AKG Kiadó, Calibra Kiadó, IKVA Kiadó Kft., Korona Kiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó és a Reáltanoda Alapítvány szakmai kiadványait. Kapható volt a Kolumbusz Kristóf Humángimnázium által kiadott történelmi témájú videokazetta, a történelmi témájú folyóiratok közül jelen volt a Rubicon és a Szemtanú. Az érdeklődők megkaphatták az 1994. évi Történelemtanárok Országos Konferenciája előadásainak írásos változatát, valamint a TTE által korábban rendezett egyes rendezvények írott anyagát. A rendezvény keretében közgyűlését is tartott a Történelemtanárok Egylete. A közgyűlés a beszámoló megvitatása és elfogadása után új alapszabályt fogadott el. Az új alapszabály szerint a TTE-ben az eddigi ügyvivői vezetést ezután az elnökségi rendszer váltja föl. Az új alapszabály elfogadása után tísztújítás következett. Az új Bizottmányba 4 új tag került. A Bizottmány tagjai reprezentálják szakmánk sokszínűségét: a 9 fő közül 4 általános iskolai, 3 (különféle osztály beosztású és fenntartású) gimnáziumi illetve szakközépiskolai tanár, két egyetemi oktató (egy történész és egy módszertani szakember). Fiatal, középkorú és idősebb kolléga; igazgató és tanár; fővárosi és vidéki egyaránt található közöttük. Valamennyien már a korábbiakban is kitűntek a TTE-ben végzett és/vagy egyéb szakmai munkájukkal.

Miklósi László

(A fenti írás a Köznevelés 1995. november 10-i számában jelent meg.)