Előzetes megjegyzések:

A vitára bocsátás időzítése, a rendelkezésre álló idő: Sajnálatosnak tartjuk, hogy a felhívás megjelenését nem szerencsésen időzítették. Közvetlenül a téli szünet előtti illetve utáni napok nem alkalmasak arra, hogy a pedagógusok érdemi véleményt tudjanak adni elmélyülést kívánó szakmai kérdésekről. A Történelemtanárok Egylete 1995. január 6-án kapta meg az MKM-től a tervezetet, s január 15-ig kérik testületi véleményünket. Úgy véljük, nem szükséges hosszan indokolni, hogy ennyi idő alatt szinte lehetetlen részletes, szakmailag alapos és egyeztetett szakvéleményt, állásfoglalást készíteni.

Különösen nehéz a vonatkozó és csatlakozó törvények (felsőoktatási, szakképzési, államháztartási törvények) illetve a Nemzeti Alaptanterv együttes tárgyalása nélkül véleményt nyilvánítani.

A fentiek miatt a TTE a legfontosabb megjegyzéseit teszi meg, a részletektől kénytele­nek vagyunk eltekinteni.

1. A Történelemtanárok Egylete által egyértelműen támogatott kérdések:

A Történelemtanárok Egylete által kifogásolt módosítási javaslatok: Egylete üdvözli a törvénymódosítás lényegi elemei közül:

a gyermeki és tanulói jogok fokozott tiszteletben tartását

az önkormányzati és állami nevelési-oktatási intézmények világnézeti semlegességének kimondását

a Nemzeti Alaptanterv újraszabályozását

a Tankerületi Oktatási Központok szerepének megszüntetését

a fogyatékos gyermekek nevelését-oktatását segítő közalapítvány életre hívását.

2. A Történelemtanárok

1.  Iskolaszerkezet

Alapkérdés, a közoktatási törvény egyik végzetes buktatója lehet az iskolaszerkezet problémája. Elfogadhatatlan, hogy 1989 óta immár a negyedik kormány nem végeztet el olyan alapkutatásokat, amely kimutathatná, hogy az iskolaszerkezet módosítása milyen következményekkel jár össz-társadalmi méretekben (munkanélküliség, lakásviszonyok, mobilitás­ problémák, reális költségszámítások stb.). Az adott hatástanulmány(ok) elvégzése nélkül csupán – bármily’ jószándékúak is – rögtönzések lehetségesek. A fentiekből is következik, hogy a jelenlegi helyzetben nincs      igazán        jó   megoldás. A tízosztályos általános iskola a TTE szerint akkor lehetne kívánatos modell, ha lehetőség nyílna arra, hogy az ország legtöbb 8 osztályos általános iskolája „fölfelé” bővülve 10 osztályossá válhasson. Mivel erre sem az anyagi sem a technikai sem a személyi feltételek nem adottak, ezért a jelenlegi tervezet lehetővé tenné hogy „lefelé” változzon: várhatóan 6 (illetve finanszírozási kényszerből még kevesebb) osztályossá váljon az általános iskola.

2.  Alapvizsga

Egyfelől szerencsés az, ha a tankötelezettség végén vizsgán adhat számot tudásáról a tanuló, abban az esetben, ha e vizsgát követi a szakképzés. Másfelől az érettségit adó iskolák tarthatatlan helyzetbe kerülhetnek a kötelező alapvizsga miatt. Amennyiben minden iskolatípusban egységes követelményrendszer szerint történik a vizsga (márpedig az átjárhatóság ezt követeli), ennek színvonala igen alacsony lehet, s ezért a gimnáziumokban, egyes szakközépiskolákban komolytalanná válhat. Elképzelhető továbbá, hogy az érettségi is komolytalanná, értelmetlenné válik. Külön probléma a 16 éves korban történő vizsgáztatás abból a szempontból, hogy a tanulók életkori sajátosságaik miatt biológiailag-pszichikailag kevéssé alkalmasak ilyen tevékenységre.

3.  NAT

Mivel az iskolaszerkezet és a Nemzeti alaptanterv nem választható el egymástól, itt is jeleznünk kell egy – a NAT tárgyalásakor kifejtendő – problémát: A Nemzeti alaptanterv szerint a kronologikus történelemtanítás 7-10. osztály között tart. Mivel a történelem kronologikus tárgy, ezért adott sorrendben lehet haladni a tananyaggal, ezáltal a történelemtanítás szempontjából különösen kedvezőtlen helyzet alakul ki akkor, ha a 8 osztály elvégzése után a diák iskolát, (iskolatípust,) tanárt és gyakran települést váltva folytatja tanulmányait, hiszen a folyamat megtörik, az ismeretszerzési folyamat a diák számára nehezebbé válik. (Az iskolaszerkezet átalakulása, a kötelező alapvizsga és a NAT történelemre vonatkozó tervezett előírásai miatt akár háromszori törés is bekövetkezhet.)

4.  A finanszírozás és a szakmai munka viszonya

Elfogadhatatlan, hogy finanszírozási okokra hivatkozva a szakmai-pedagógiai munka ellehetetlenüljön, így a csoportbontási lehetőség 20 %-os aránya megnehezíti a pedagógiai színvonal emelését, kedvezőtlenül hat az alapvizsgára, az érettségire, a felsőoktatási tanulmányokra való felkészítésre illetve gondot okoz a lemaradó vagy hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásában .

5.  Pedagógiai szakmai szolgáltatások

A TTE úgy értelmezi a közoktatási törvényt, hogy pedagógiai szakmai szolgáltatást pedagógus szakmai szervezet is végezhet. (A Történelemtanárok Egylete ezt hosszú évek óta teszi.)

6.  Köznevelési Tanács

A Történelemtanárok Egylete úgy tapasztalja, a Köznevelési Tanács (a Közoktatáspolitikai Tanáccsal ellentétben) egyelőre nem találta meg helyét, szerepét a közoktatási rendszerben.

Véleményünk szerint ennek egyik oka, hogy alacsony a pedagógus szakmai szervezetek aránya az egyetemi-főiskolai és az akadémiai képviselőkkel szemben. Mindezzel együtt nem tartjuk szerencsésnek a tervezetben szereplő megoldást, amely a szervezetek delegálása helyett a Miniszter (a szervezetek által megadott személyek közül) felkért szakértőket juttat a Tanácsba. Szerencsésebb lenne úgy pontosítani a szabályozást, hogy a delegálók (egyetemek-főiskolák, akadémia, szakmai szervezetek) megfelelő aránya biztosítható legyen. Célszerűnek látjuk a Köznevelési Tanács feladatait egyértelműen megfogalmazni (a jelenlegi szabályozás e szerint jár el). Nem tudni, mi lesz a Tanács kertében működő Tankönyv- és Taneszköztanács jogutóda. A TTE visszalépésnek minősítené, ha a tankönyv- és taneszközjóváhagyás a minisztériumi szakapparátus s nem az autonóm szakmai testület feladata lenne. Ugyanakkor természetesnek tartjuk, hogy – a Köznevelési Tanács mellett – a miniszter szakértőket illetve szakértői­tanácsadói testületet is működtethet.

A törvénymódosítási tervezetben nem szereplő kérdések:

A törvénytervezet nem rendezi a tartalmi és struktúra változásából  adódó  átképzések  és továbbképzések problémáját.

 A tartalmi és strukturális modernizáció csak több szakaszban, alulról felmenő rendszerben, a fejlett államok gyakorlatának megfelelő ütemben és finanszírozással valósítható meg.

A TTE nem mulaszthatja el felhívni a figyelmet arra, hogy a törvény módosításakor elengedhetetlen megfelelően szabályozni a pedagógus szakmai szervezetek szerepét, helyzetét, jogosítványait, az érdekegyeztetés lehetőségeit és szintjeit. Ezt a gondolatot (elsőként) a TTE vetette fel 1992-ben; adott esetben szívesen konzultálunk a kérdésről.
 
a  Történelemtanárok Egylete

A javaslat kiegészítése 1995. május 18-án