Szecsey István írása

Morgolódnak, mozgolódnak, kitörni készülnek, és fenyegetnek,
fenyegetnek, fenyegetnek. Plakátragasztgató akciójuk sikeres volt,
tagokat toboroznak, és a rendőrség tehetetlen.

Éledezik a Magyar Jövő. Sok elvetélt kísérlet után úgy
tűnik, komoly szervezkedésbe fog egy olyan politikai csoportosulás,
melynek a történelem ismeretében sem Magyarországon, sem máshol a
világon semmi létjogosultsága sincs arra, hogy törvényes keretek között
gyakorolja eszmeileg túlfűtött politikai hitét.
A magát Szálasi
testvéreinek valló Magyar Jövő Hungarista Kibontakozás nevű
szélsőjobbos szervezet plakátokat ragasztgatott Budapesten és vidéken,
és gyűléseket tart. A jelképüket nem korlátozhatják és nem tilthatják
be, az ugyanis a nyilaskeresztnek egy kicsit módosított változata, ám
így már nem a nyilaskereszt! A plakátok felirata: „Kitartás”, „Jövünk”
(tanulságos jelszavak!! – ezeket miért nem lehet a tiltott jelképekhez
hasonlóan felismerni?). Arról, hogy mi legyen a plakátokkal, meg hogy
milyen közterület-fenntartási költséget kell fizessenek, hosszasan
cikkezik a magyar média. Arról, hogy mindez miért történik meg újra és
újra, nincs válasz. Érdekesen ismétli magát a múlt?

Ilyen mértékű plakátozásra utoljára 1938-ban került sor
(1938 – Jövünk! – gondolom nem kell említeni a forrást) és a büntetés
akkor is elmaradt. 1938-39 emlegetése és a történeti párhuzam alapján
való gondolkodás azonban ma lehetetlen. Lehetetlen, mert akkor számos
olyan kérdés kerülne elő, melyek tisztázásával még ma is adós a
társadalom önmagának. A plakátok megjelenése így csak zavart kelt, és
értetlenséget. Az egyik fél megdöbben és zavarba jön, a másik pedig csak
arra gondol, hogy ha ezt is sikerült elérni, milyen más burkolt
formában léphet tovább és milyen módon folytathatja. Mert lesz
folytatás, az egyszer biztos.

Mert
véleményszabadság van – mondhatják azok, akik egyetértenek a dologgal.
Igen, véleményszabadság, ami sajnos néha vélemény-szabadossággá válik.
Egy közösség elemi érdeke ugyanis, hogy tagjai többsége számára
garantálja jogait, ám ezt a kisebbségek jogainak garantálásával
egyszerre kell elérni. Néha viszont az érdekek ütköznek, és ekkor a
kisebbségnek kell a többség javára engedni. Főleg amikor a kisebbség a
többség megzavarásában, és a létező társadalmi formulák felrúgásával,
mások kirekesztésével toboroz magának tagokat.

Így amikor egy szélsőséges és kirekesztő mozgalom
hivatkozik az ő szólásszabadságára, az elgondolkodtató lehet, hogy miért
kell számukra ilyen lehetőséget biztosítani. Miért van az, hogy Szálasi
Ferenc itt nemzeti hős lehet, és ez sajnos egyre inkább azzal a
gondolattal kapcsolódik össze, hogy a nyilasok Buda hős védői voltak
(emléktáblát is kaptak!). Nyíltan folyhat a 
véleménynyilvánítás bizonyos népek-népcsoportok, vallási közösségek
ellen. Félreértés ne essék, a tiltás soha nem lehet jó eszköz, igenis
kell lehetőséget biztosítani a véleménynyilvánításra, ám ennek mind a
két fél bevonásával kell megtörténnie, és a (kölcsönös) szélsőséges
gyűlölködés mellőzésével. Ha megtörténik a társadalmi szembesülés a
problémák valódi természetével, az ilyen esetek száma csökkenhet, ám
akkor oda kell rájuk figyelni, mert sosem tűnnek el. Mítoszteremtés és
történelemhamisítás zajlik, melyben az objektív történeti gondolkodás a
közéletben egyre inkább háttérbe szorul. Fontos lenne arra is
odafigyelni, ki mikor mit mond, és milyen hatást ér el vele. Ez pedig a
közéleti felelősség kérdése.

Szecsey
István

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.