A kilencvenes évek közepén mért nemzetközi felnőtt olvasásvizsgálat szerint a mostanában oly sokszor hivatkozott „régi jó” magyar iskolarendszer egyáltalán nem ért el jobb eredményeket, mint a mostani. A Kádár-kor iskolájában végzettek ugyanolyan rosszul olvasnak, mint a demokráciában felnőtt nemzedék. (Balla István, Figyelőnet)

Sokszor hallani, milyen nagyszerű volt a magyar oktatás színvonala a rendszerváltás előtt, és azóta süllyedt le – különösen a liberális oktatáspolitika miatt – beláthatatlan mélységekbe. Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár is szívesen hivatkozik a 70-es, 80-as évek jó hagyományira, amikor még magas színvonalú, nemzetközileg elismert és megbecsült volt a magyar oktatási rendszer. Sorra nyerték a magyar gyerekek a nemzetközi versenyeket, diákolimpiákat, az iskolarendszer értelmes, nagy tudású orvosokat, mérnököket kutatókat, feltalálókat, sportolókat nevelt ki.

Valóban jól szerepeltek egyes diákok a nyolcvanas években nemzetközi versenyeken (különösen a természettudományokban villogtak), és van jó néhány elismert tudósunk, mérnökünk. Mindez ma is ugyanúgy igaz: vannak olyan diákok, akikre büszkék lehetünk, akik tehetségesek, és akikre felnőttkorukban valószínűleg szép karrier vár. (Reméljük, itthon.)

Minden negyedik nyolcadikos funkcionális analfabéta

Ha viszont nemcsak a kiválóságokat nézzük, hanem az átlagos tanulói teljesítményeket, már egész más kép rajzolódik ki. Sorra jelennek meg az utóbbi egy-két évtizedben az aggasztó adatok. Az OECD által indított PISA-felméréseken például rendre a nemzetközi átlag alatti pontszámokat produkálnak a 15 éves magyar diákok természettudományból és matematikából. Az olvasás terén is az átlag körül vagyunk, a legutóbbi 2009-es mérésen kis javulás is tapasztalható volt e területen. Az is kiderül az adatokból, hogy minden negyedik-ötödik diák úgy hagyja el az általános iskolát Magyarországon, hogy nem érti, amit olvas, azaz funkcionális analfabéta.

Korábban kevesebb nemzetközi összehasonlító adatunk volt az iskolarendszer minőségéről, így a legtöbben leginkább a megérzésükre hivatkoznak, amikor a „régi jó iskoláról” nosztalgiáznak. Az akkori iskolák teljesítményét (bizonyos korlátok között) úgy tudjuk megmérni, ha az – akkor iskolás, ma – felnőtt lakosság tudását, készségeit vizsgáljuk meg. A kilencvenes évek közepén volt is több ilyen mérés. Például a kanadaiak által lefolytatott, 22 országot érintő úgynevezett Felnőtt Írásbeliség Vizsgálat. 1996-ban az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Chile és 16 európai állam mellé Magyarország is bekerült a vizsgált országok közé.

A mérés arra volt kíváncsi, hogy milyen szinten tudnak értően olvasni az 1937 és 1980 között Magyarországon iskolába járt, a mérés idején tehát 16-65 (ma 31-80) éves felnőttek. Az adatokból az derült ki, hogy korántsem teljesített olyan jól a magyar iskolarendszer, mint azt a ma nosztalgiázók állítják. Sőt, a felnőttek olvasása a vizsgált országok között Magyarországon mutatja a majdnem legelkeserítőbb képet.

A sereghajtók között

Mindhárom mért szövegtípusban (prózai, dokumentum, kvantitatív) a sereghajtók közé került a magyar lakosság. A szlovén, lengyel, portugál és chilei felnőtt lakosságot kivéve minden más országnál gyengébb teljesítményt értünk el. A funkcionális analfabéta magyar felnőttek aránya több mint 30 százalék volt. (S hacsak nem tanultak meg azóta olvasni, ez mind a mai napig így van a 30-on felülieknél.) Ha csak a diplomásokat nézzük, akkor abban abszolút sereghajtók vagyunk: e csoport olvasásteljesítménye a legtöbb ország középfokú végzettségű felnőttjeinek teljesítményével mérhető össze, sőt néhány skandináv országban az alapiskolát (vagy azt se) végzettek is jobban olvastak átlagosan, mint a honi diplomások. Ez azt jelenti, hogy átlagban jobban érti a szöveget, mondjuk egy dán vagy svéd géplakatos, mint egy magyar diplomás.

Az érettségizett magyarok pedig általánosságban úgy olvastak 1996-ban, mint a lista elején lévő országok középfokot nem végzett lakossága. A legalacsonyabb iskolai végzettségű rétegnél Chile, Szlovénia, Portugália és az USA is rosszabb eredményeket ért el a magyaroknál.

A családi háttér már akkor is meghatározó volt

A felmérés azt is megvizsgálta, hogy mennyiben függ össze a szülők iskolai végzettsége és az olvasási teljesítmény. Nem meglepő természetesen, hogy minél képzettebb valakinek az apja, anyja, annál jobban olvas. Ez minden országban így volt mindig is, és ma is így van. Viszont megfigyelhető volt már a kilencvenes években egy „hungarikum”: Magyarországon tapasztalható a legerősebb ilyen összefüggés. Azaz a szocio-ökonómiai státusz nálunk volt a leginkább meghatározó már a Kádár- és Horthy-korban is. (Ez az összefüggés rendszerfüggetlen: 20-25 évvel később is megmaradt, ezt mutatják manapság például a PISA-vizsgálatok.)

A skandináv országokban ugyanakkor sikerült legyengíteni ezt az összefüggést. Svédországban például a felnőtt lakosság azon része, amelynél a szülők nem végeztek középiskolát 290 pontot, a diplomás szülők gyermekei 340 pontot értek el. A nemzetközi átlag 280 pont volt, azaz, ott a legalacsonyabb iskolai végzettségű szülőkkel bíró felnőtt is a nemzetközi átlag felett teljesített. Magyarországon ez a tartomány 220 pontnál indul (a nyolc általánost vagy azt se végezett szülők) és 320 pontig (diplomás szülők) tart.

Az olvasáskészségét külön is megvizsgálták az életkor szerint. A középfokú végzettséggel rendelkező felnőttek esetében például, – ahogy várható volt – az látszik, hogy minél idősebb korosztályt nézünk, annál rosszabb az olvasási teljesítmény. Az 1996-ban 16-25 (azaz ma 31-40) éves korosztály olvasásteljesítménye a vizsgált 22 országból Chile után a második legrosszabb. A 26-35 és a 36-45 éveseknél is csak Szlovéniát és Chilét előzzük meg, a 46-65 évesek között Lengyelországot és Szlovéniát.

A parlamenti képviselők átlagéletkora 47 év. Ez az a korosztály, amely 32 éves korában a Felnőtt Írásbeliség Vizsgálaton Chile utána a legrosszabb eredményt érte el. Nem túl hiteles tőlük azt hallani, hogy vissza szeretnék téríteni az oktatást a „régi jó hagyományokhoz”.

A mai fiatalok legalább a nemzetközi átlagon vannak. És köszönhetően a kompetenciaalapú oktatás elterjedésének, a teljesítményük kicsit még javult is 2009-re. Kár lenne ezt az irányt visszafordítani.

Figyelem: A szemlézett cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE álláspontját.