Túlterheltek
régészeink az építkezéseken talált nagyszámú lelet miatt
(Forrás:
Magyar Hírlap)

Az
autópálya-beruházások, lakóparkok, bevásárlóközpontok munkálatai
következtében gyorsan és az ismétlés lehetősége nélkül kell feltárniuk
az őskori, római vagy középkori emlékeket. Ugyanakkor hazánk régészeti
adottságai miatt több helyen is zajlanak nagyszabású, olykor nemzetközi
ásatások.

A régészeknek még az
autópálya-építkezések megkezdése elôtt fel kell tárniuk a leendô pálya
nyomvonalát. Ehhez a pénzügyi hátteret a beruházó köteles biztosítani. A
Nemzeti Autópálya Rt. ennek megfelelôen az elmúlt három évben öszszesen
tízmilliárd forintot fordított a kutatók munkájának finanszírozására. A
Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága ebbôl egymilliárd 790 millió forintot
kapott az M0-s autópálya és a 4-es fôút Pest megyében található 31
kilométeres szakaszának régészeti feltárására. Az ásatások során az Üllô
és Vecsés határában tervezett csomópontnál bukkantak a legjelentôsebb
leletekre, egy késô szarmata település nyomaira. Az M3-as Polgár és
Görbeháza közötti szakaszának építését megelôzôen pedig egy új kôkori
település maradványai kerültek felszínre.

Megnyitották az ásatást a nagyközönség előtt az
Aquincumi Múzeum romkertjében, hogy az érdeklődők belepillanthassanak a
régészek munkájába. Az úgynevezett látványásatáson egy római kori villát
tárnak föl, legalábbis annak gazdasági célokra használt szárnyait. „Ez
egy hagyományos római villa, fésűs elrendezésben, padlófűtéssel és
átriummal” – mondja T. Láng Orsolya, az ásatás vezetője a törmelékkel
kevert földkupacokra mutatva. Kettős céllal ragadtak lapátot és
pályázati űrlapot: hitelesíteni szeretnék a második világháború alatt
végzett feltárásokat, és kideríteni, hogy a kereskedő- és iparosváros
ezen épületének milyen történeti előzményei voltak, illetve milyen
gazdasági tevékenységet folytathattak az itt élők 1800-1700 évvel
ezelőtt. A vermekben szervesanyag-maradékokat – magvakat, morzsalékokat –
találtak, valamint előkerült egy prés kőlapja és néhány érem.

Aquincum mellett nemrég Kunsziget is a figyelem
középpontjába került. Befejeződött az a magyar–szlovén–francia projekt
keretében zajló víz alatti ásatás, ahol az előzetes feltárások alapján
még egy római kori őrtorony, illetve kikötőerőd maradványait sejtették.
Az elvégzett geofizikai felmérés és a merülések azonban nem várt
eredményt hoztak. A parton falmaradványok találhatók a föld alatt, a
vízben pedig egy körülbelül 30 méter hosszú és 2,5 méter vastag, a
partra merőleges téglafal, amely egykor mólóként funkcionálhatott.
Beljebb viszont két, a parttal és egymással is párhuzamos, ám már ledőlt
falat találtak. A kőfal tövéből 17–18. századi, vagyis a késői török
hódoltság korából származó kerámiamaradványokat hoztak felszínre, ami
azt jelzi, hogy az erődítmény ekkor pusztulhatott el végleg. A téglafal
alól egy Árpád-kori cserépbogrács pereme került elő, bizonyítva, hogy a
környék ebben az időszakban lakott volt. A várakozással ellentétben
semmilyen római kori relikviát nem találtak, így valószínűsíthető, hogy a
feltárás alatt álló erődítmény nem akkor, hanem jóval később épült,
amiről viszont a korabeli dokumentumokban nem esik említés.
(…)

A sok ásatás ellenére nem
könnyű régészként elhelyezkedni. A múzeumokhoz csak „kihalás” alapján
lehet kerülni, a feltárásoknál pedig a meghatározott időre szóló
szerződések a jellemzőek. „A magyar régészhallgatóknak könnyebb a
helyzetük, mint nyugat-európai kollégáiknak, hiszen van hova menniük
gyakorlatra. A svédek vagy az angolok fizetnek azért, hogy
dolgozhassanak valahol” – mondja Füköh. A magyar egyetemisták jobban
kedvelik az autópálya-ásatásokat, mert ott többet fizetnek, és könnyebb
is a munka. A leletgazdagságnak ugyanakkor megvan a hátránya: a hazai
kutatók az adatközpontú régészkedésre tértek át, a leltározásra, míg
azokban az országokban, ahol lényegesen kevesebb lelet található –
például Svédországban, ahol a savas erdőtalaj miatt elbomlottak a tárgyi
emlékek – inkább következtetnek, összefüggéseket kutatnak. A most
feltárt leletek így – szabad erőforrás híján – a végzős hallgatókra
várnak, hogy szakdolgozati témaként az ásatás egy-egy részletét
feldolgozzák.