Zavaros politikai helyzet a Magyar Televízió körül. Lezajlik az első népszavazás (a négyigenes). Németh Lehel hazatér, és búcsúkoncertet ad az Erkel Színházban.
November 20-án a kormány átadta a Rádió és Televízió felügyeleti jogát a Minisztertanács által létrehozott, 15 tagú felügyelőbizottságnak, amelynek élére Kőhalmi Ferencet nevezték ki. A bizottság feladata az volt, hogy az országgyűlési választások után létrehozandó kormány felállásáig biztosítsa a két intézmény függetlenségét, hogy azok ne csak egy-egy párt vagy politikai eszme, hanem valóban a köz, az egész nemzet szolgálatában álljanak.
A Nyilvánosság Klub elfogadhatatlannak tartotta, hogy a bizottságba olyanok is bekerültek, akik korábban a Művelődési Minisztériumban cenzori feladatokat láttak el. A tévé dolgozóinak egy része tiltakozást jelentett be, a bizottsággal való találkozása után pedig a TV1 igazgatója, Wisinger István visszaadta megbízatását. (Később a TV elnöke, Bereczky Gyula is lemondott.) Wisinger indoklásából érdemes kiemelni azt a megállapítást, amely ma is érvényes: „[…] azt is tapasztalom a napi munkában, hogy a tv vezetése jelentős erőfeszítések ellenére sem tudja megtartani a jelenlegi politikai helyzetben nélkülözhetetlen egyenlő távolságot az ország hatalmi irányításáért, valamint az intézmény birtoklásáért harcot folytató pártoktól, szervezetektől és személyektől.”
Wisinger nyilatkozata
Négy ellenzéki párt, az SZDSZ, FIDESZ, FKGP és MSZDP kezdeményezésére (az MDF, amely a januárban megtartandó, közvetlen elnökválasztást támogatta volna, amikoris az MSZP jelöltje, Pozsgay Imre jó eséllyel befutó lehetett volna, bojkottálta a népszavazást) november 26-án tartották az ún. „négyigenes” népszavazást, amelyen az urnákhoz szólított szavazók az alábbi kérdésekben dönthettek: Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról? Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
A szavazók az első esetben voltak a legmegosztottabbak, a kérdést az alig hatezerrel több „igen” szavazat döntötte el. A másik három kérdésre egyenként az átlagosan közel 4,3 millió érvényes szavazatból több, mint 4 millió „igen” voksot adtak le. (A népszavazás részletes eredményeiről itt olvashatnak: http://valtor.valasztas.hu/valtort/jsp/tm2.jsp?EA=1)
A népszavazás rendben zajlott, a napi operatív jelentések nem számoltak be rendkívüli eseményről. A nyugati rádiók magyar adásainak összefoglalóiból kiderül azonban, hogy a kinyomtatott választási felvilágosító füzeteket az állami alkalmazottak sok helyen a szemétbe dobták vagy nem kézbesítették, valamint, hogy egy Csurka Istvánnal készített interjúval a Népszabadságnak sikerült megsértenie a kampánycsendet.
Közben nagy sikerű koncertet adott az Erkel Színházban a „magyar Sinatra”-ként is emlegetett Németh Lehel, aki az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején igazi, nyugati értelemben vett sztár volt. Az erdélyi származású táncdalénekest a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dalárdájában fedezték fel, 1957-ben, 25 évesen lépett föl először a televízióban. 1965-ben Kanadába disszidált, slágereit itthon tiltólistára tették.
Nyugatra költözése óta ez volt az első koncertje. (Zenei karrierjének és hazai közönségének következő budapesti koncertjén intett végleg búcsút.) A koncert előtti napon interjút adott a TV2-nek, az adás üzenetrögzítőjére özönlöttek a telefonhívások: Németh hazatérése a nézőket legalább annyira felkavarta, mint amennyire meglepte.
“Tegnap láttam a Németh Lehelt a TV2 műsorában. Szerettem volna jegyet venni az Erkel Színházban. A jegypénztárra ki volt írva, hogy nyitva 19 óráig. Ehhez képest mát 18 órakor zárva volt. Mi erről a véleményük?!
Kérésem van a Televízióhoz. Beteg vagyok, nem mehetek el az Erkel Színházba a Németh Lehel koncertre. Ha lehet rögzítsék, és vetítsék le azoknak, akik nem lehetnek ott.
Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy mi vidékiek nem láthatjuk Németh Lehel koncertjét. Jó lenne, ha felvennék, hogy később a vidékiek is láthassák.
Elnézést, hogy sírva beszélek, de köszönöm önöknek a Németh Lehel interjút.
Megdöbbenve láttam Németh Lehel volt kollégámat a TV2-ben. 25 éve nem találkoztunk, nem is tudtam, hogy itthon van. Ha lehet adják át neki, hogy Madár Tivadar üdvözli.
Nagyon örülök, hogy láttam a Németh Lehelt. Annak idején sokat hallottam énekelni, a Rajna (ma Tavasz) cukrászdában. Gratulálok, és sok sikert kívánok az eljövendő életéhez.
Tegnap láttam a Németh Lehelt az önök műsorában. Szerettem volna a 80 éves nagymamámat elvinni az Erkel Színházba, de már nem kaptam jegyet, kérem segítsenek, hogy jegyhez juthassak.”