Németországban ötödik
éve háromévi börtönnel riasztják el az ottani újnácikat a nácizmust
dicsőítő gyűlések tartásától. Halmai Gábor az ÉS 2010/7. számában a
német joggyakorlatot vizsgálja.

Németországban ötödik éve háromévi börtönnel
riasztják el az ottani újnácikat a nácizmust dicsőítő gyűlések
tartásától. A szigorú, ám sikeres tiltásra nemrégiben az
alkotmánybíróság is áldását adta. Lehet, hogy érdemes lenne tanulni a
német példából, mielőtt a magyar újnácik mellett német elvtársaik is
Magyarországon masíroznak – legközelebb március elején megint
Budapesten.

A német
Szövetségi Alkotmánybíróság első szenátusa 2009. november 4-én hozott
döntésével alkotmányosnak mondta a német büntető törvénykönyv 2005-ben
megszigorított izgatási passzusát, amely így korlátját jelentheti olyan
újnáci gyűlések tartásának is, mint a Rudolf Hess sírhelyénél, a
bajorországi Wunsiedelben évente tartott emlékmenet. A döntés mind
anyagi alkotmányjogi, mind pedig az alkotmánybírósági eljárásjog
szempontjából hozott egy-egy jelentős újdonságot. Az anyagi jogi nóvum,
hogy az alkotmánybírák annak ellenére nem ítélték az alaptörvény
véleményszabadságot garantáló 5. §-ába ütközőnek a büntető törvénykönyv
uszítást szabályozó 130. §-ának (4) bekezdését, hogy azt kifejezetten
különös, vagyis nem általános törvényi korlátozásnak minősítették.
Márpedig a Grundgesetz 5. §-ának (2) bekezdése értelmében az (1)
bekezdésben szabályozott véleménynyilvánítási jog korlátját csak az
ifjúság védelmét szolgáló törvényi előírások, az egyéni becsület joga és
az úgynevezett általános törvények képezhetik. A bírák mostani, a
határozat rendelkező részében is kiemelt indokolása szerint a büntető
törvénykönyv vizsgált rendelkezése mint nem általános törvényi előírás
azért nem sérti mégsem az alaptörvényt, mert azok a jogszabályi
rendelkezések, amelyek a nemzetiszocialista erőszak- és önkényuralmi
rendszer propagandisztikus helyeslésének gátat szabnak – mint a
véleménykorlátozó különjog tilalma alóli kivételek -, az 5. §
természetéből következnek. Ennek a kivételnek a magyarázata pedig az a
jogtalanság és borzalom, amelyet a nácizmus Németország révén
szabadított egész Európára és a világ jelentős részére, amely szöges
ellentétben áll a II. világháború után létrejött Német Szövetségi
Köztársaságnak ezt a múltat elutasító identitásával.

A döntés eljárásjogi újdonsága pedig az, hogy az
alkotmányjogi panasz benyújtója, aki korábban éveken keresztül, egészen
2010-ig minden év augusztus 20. napjára bejelentette a „Rudolf Hess
emlékmenetet”, röviddel a döntés kihirdetését megelőzően meghalt. A
bírák azonban úgy ítélték meg, hogy az alkotmányjogi panasz nem
kizárólag az indítványozó személyes jogait érinti (amennyiben utólag
jóváhagyja a Szövetségi Közigazgatási Bíróságnak a 2005. évi
összejövetelt betiltó döntését), hanem tisztázza a véleménynyilvánítás
alkotmányos korlátait számos jövőbeni nyilvános gyűlés tekintetében,
ezért indítványozó hiányában is nyilvánosságra hozták általános
alkotmányos jelentőségű határozatukat a már döntésre érett
ügyben.

A neonáci
Hess-emlékmenetek és jogi kezelésük

A nürnbergi perben életfogytiglani szabadságvesztésre
ítélt egykori Hitler-helyettes – aki 1987 augusztusában lett öngyilkos
berlini börtönében – emlékére először 1988-ban, egy évvel a halála után
szerveztek menetet Wun­sie­del­ben, mintegy százhúsz német újnáci
részvételével, akikhez a következő években már külföldiek is
csatlakoztak. 1991-re már háromezerre nőtt a résztvevők, és majdnem
ugyanennyire az antifasiszta ellentüntetők száma, de a rendőrségi
tiltások hatására a rendezvény részben más helyszínekre, például
Luxembourgba költözött, ahol a hatóságok közel kétszáz tüntetőt
előállítottak, így 2001-ig stagnálás következett, egyre csökkenő számú
illegális résztvevővel. 2001-ben nyújtotta be a mostani eljárás
indítványozója bejelentését 2010-ig, amelyet az elsőfokú fórum
elutasított ugyan, a fellebbezés folytán eljáró bajorországi Tartományi
Közigazgatási Bíróság azonban tudomásul vette, mondván, a menet nem
jelent veszélyt a közbiztonságra és a közrendre Wunsiedel környékén. Így
azután ismét ezer neonáci masírozott mintegy kétszáz ellentüntető által
kísérve, és ezek a számok évről évre újra növekedtek, 2004-ben
Németország-szerte már négyezer náci és ezerháromszáz antifasiszta vett
részt a rendezvényen.

Ennek
hatására a német törvényhozás 2005 tavaszán szigorította mind a
gyülekezési jogról szóló törvényt, mind a büntető törvénykönyvet. A
büntető törvénykönyv most alkotmányosnak nyilvánított 130. §-ának új (4)
bekezdése három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel
fenyegeti azt, aki nyilvánosan vagy egy gyűlés keretében a közbékét az
áldozatok méltóságát sértő módon azzal zavarja meg, hogy a
nemzetiszocialista erőszak- és önkényuralmi rendszert helyesli, dicsőíti
vagy igazolja. A gyülekezési jogban pedig úgy nyert jelentőséget a
módosítás, hogy a hatóság megtilthatja a gyűlést vagy a felvonulást, ha a
jóváhagyáskor fennálló körülményekből arra következtet, hogy annak
megtartása közvetlenül veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet.
Ez a veszélyhelyzet pedig az Alkotmánybíróság egy korábbi határozata
értelmében elsősorban akkor feltételezhető, ha büntetőjogi normák
megsértése fenyeget. A mostani alkotmánybírósági döntés pedig a
jogszabályi módosítást a törvényhozó reakciójaként értékeli a
közbeszédben előforduló különösen veszélyes konkrét politikai
megnyilvánulásokra.

A törvényi
szigorítás egyszersmind ismét megkeményítette a német bíróságok
gyakorlatát, amelyek 2006-ban Wunsiedelben és néhány más németországi
településen is betiltották a megemlékezéseket. Egy 2007-es, az izgatási
szabályozás ellen, a véleményszabadságért Jénában tartott rendezvényen a
neonáci NDP elnöke Rudolf Hesst nyilvánosan Nobel-békedíjra javasolta,
amiért büntetőeljárás indult ellene a nemzetiszocializmus dicsőítése
miatt. 2008-ban azután már egész Németországban sikertelen lett az
emlékmenet megtartása. A 2001-ben tíz évre Wunsiedelbe bejelentett
emlékmenet 2009. augusztus 22-ére tervezett rendezvénye kapcsán a
szövetségi Alkotmánybíróság első szenátusának első kamarája augusztus
10-én hozott határozatával elutasította a bírósági elutasító döntés
felfüggesztésére vonatkozó sürgősségi indítványt azzal, hogy hamarosan
dönteni fog a megemlékezést évente ismétlődően betiltó közigazgatási
bírósági döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszról. Miután
2009-ben lehetetlenné vált a menet németországi megtartása, felmerült
Magyarországra exportálásának ötlete a 2005-ben idehaza betiltott Vér és
Becsület Ifjúsági, Kulturális és Hagyományőrző Egyesület
utódszervezetének számító Blood and Honour Hungária meghívása nyomán. A
rendőrség a bejelentést nem vette tudomásul, így Magyarország sem vált
az emlékmenet menedékhelyévé.

Olvassa el a teljes
írást
»

Kapcsolódó cikk: Börtönnel a szavak
ellen (Index)

Figyelem: A szemlézett
cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE
álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.