A multikulturalitástól a történeti hűségig: a Jézus-ábrázolások története
2006. december 22. péntek, 0:00
Ugyan
nem tudjuk pontosan, hogy miként nézett ki Mária, József és Jézus, de az
bizonyos, hogy nem világos bőrű és szőke hajú európaiak
voltak.
(Forrás: Múlt-kor)
A
fekete afrikai külsőt is elvethetjük, bár több történész is emellett
érvel. Az igazság valahol a kettő között lehet, ugyanis Izraelben
olajbarna bőrű sémiták éltek, ám nagyon kevés ábrázolás akad, amely
ilyennek mutatja a szent családot. Évezredeken át egész mostanáig
számtalan képen inkább kaukázusi típusként ábrázolták őket, A születés
címet viselő mozifilm azonban végre a történészek által is sokkal
hűebbnek tartott módon ábrázolja a szent családot.
A nemrég bemutatott filmben szereplő színészek mind
sötét hajúak és sötét bőrűek, nemzetiségüket tekintve pedig van köztük
guatemalai, ausztrál, ír és izraeli is, azonban mindannyian úgy néznek
ki, mintha a Közel-Keletről származnának. A film nagyon ügyel a fizikai
egyezésre, de ezzel ellentmond az eddigi keresztény elképzeléseknek
arról, hogy is nézhettek ki a történet központi alakjai, a gyermek Jézus
pedig csak egy pár pillanatra tűnik fel a film
végén.
Az Újszövetség egyáltalán nem
ad útmutatást Jézus külsejére vonatkozóan, a Jelenések könyvében Jézus
haját fehér gyapjúhoz, lábát pedig izzó fényű érchez hasonlítják. Ez a
leírás tág teret ad az elképzeléseknek. Jézus fehér emberként történő
ábrázolása Európában alakult ki a középkor kezdetén, amikor a
sötétséghez rendkívül negatív képzetek társultak.
A 8-9. századi Európa hittudósai, akik megszállottan
kutatták a szenvedéstörténet jelképrendszerét, egyre inkább a zsidókra
hárították Jézus halálának felelősségét. Így Júdást, Heródes királyt és
Pontius Pilátust sötét, baljós hangulatot árasztó színekkel ábrázolták,
míg Jézus egyre világosabbá vált.
„A
keresztény művészet alapja a jó és a gonosz, ill. a világosság és a
sötétség közötti küzdelem ábrázolása. Ez különösen így volt a 9-10.
században, amikor a zsidók sötét színezetet kaptak (a művészetben), a
keresztényeket pedig ragyogó fehéren ábrázolták” -állítja Colum
Hourihane, a Princetoni Egyetemen a keresztény művészeti alkotások
jegyzékét összegyűjtő intézet igazgatója. Ez a fehér ábrázolás a
történet többi szereplőjére, Máriára, Józsefre és a tanítványokra is
kiterjedt.
Természetesen az ember
hajlamos úgy ábrázolni a többi embert, ahogy maga is kinéz. Amikor a
kereszténység a Szentföldről eljutott a Földközi-tenger medencéjébe,
majd Közép- és Észak-Európába, a Jézusról alkotott kép is idomult az új
kultúrákhoz, vagyis egyre világosabb, sokkal inkább európai lett, mint
közel-keleti, és sokkal inkább hasonlított egy írhez, mint egy
izraelitához. „A keresztény művészet ideológiája abban nyilvánult meg,
hogy olyan képet alkosson Jézusról, amellyel az egymást követő
nemzedékek azonosulni tudnak” – mondja Dr. Lawrence Schiffman, a New
York-i Egyetem héber és zsidó tanulmányok tanszékének
professzora.