Úgy látom, bajban van a magyar közoktatás – írta Takács Géza
az Ofoe oldalán. Olvassa el a cikket és a hozzá kapcsolódó
reakciókat!
Igaz, legalább
hetvenhetedszer. Szóval aggodalomra semmi ok. Mégsem
mondanám.
Az érintetteknek ugyanis
kötelességük aggódni, és kötelességük értesíteni a tűzoltókat. Úgy
értve, hogy a tűzoltók azok a személyek, akik elnyomott, elfeledett,
elhallgatott, titkolt, kijátszott reformjaikkal ilyenkor előállnak, és
mentik a menthetőt. Épp annyit fogadnak el, valósítanak meg a
javaslataikból, ez a szokás, hogy a rendszer egy kicsit megújul,
legalább annyira, hogy ismét működőképessé válik, és döcög tovább a
következő leállásig, a következő válságig, a következő összeomlásig, a
következő öngyulladásig. Ahogy tetszik.
Most azonban mintha új helyzet állt volna elő. Mintha
ez a fél évszázada összeeszkábált rendszer ezen a hagyományos módon már
nem volna működőképessé tehető. Legalább huszonöt éve szinte egymásba
érnek a reformok, manapság már félévente jön új oktatáspolitikai
doktrína, az aggodalmaskodás is szüntelenül hallható, az iskolai
világban mégsem áll helyre a normális működés már néhány tanéve. Ott
tartunk, hogy már nincs idő kivárni egy-egy remek intézkedés
(megdrótozott fogaskerék) hatásának jótékony következményeit. Újabb és
újabb sürgős beavatkozások miatt minden tanév csupa ideiglenesség, csupa
várakozás.