A legendacáfolás ragadós. Ezt az írást a Miskolci Egyetem történelem-régészet szakos hallgatójától kaptuk.

Széles körben terjed a világhálón az a képtelenség, hogy a magyar nép harminc évezrede él a Kárpát-medencében. 30 000 évvel ezelőtt a paleolitikum (őskőkorszak) korában élt az emberiség, annak is a felső-szakaszában. Létezhetett-e a magyarság ebben a korban? A kérdésre a felső-paleolitikum rövid bemutatása ad választ. A jégmezők okozta csiszolódás, a kifagyások, illetve inszoláció (a Nap besugárzása) miatt sok por halmozódott fel, vastag ún. lösz rétegek jöttek létre szerte Eurázsiában, többek között a Kárpát-medencében is. Ezen a löszön dús növényzet nőtt, mely kedvezett az olyan nagyemlősöknek, mint a mamut, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, bölény, vadló. Az említett állatok folyamatosan vándoroltak és ezeket követte az azokat vadászó ember. Egy ember eltartásához így sokkal nagyobb területre volt szükség, mint a termelő korban. Ezért a felső-paleolitikumra a viszonylag kis létszámú (néhány tucattól néhányszázig), folyamatosan vándorló embercsoportok a jellemzőek. A régészeti leletekben azonban nem lehet elkülöníteni ezeket a csoportokat, ellenkezőleg: az egyes ún. műveltségek (kultúrák) hatalmas területekre terjeszkedtek ki, ilyen volt például az ún. gravetti, aurignaci, magdaléni. E fél kontinenseket átfogó műveltségek egymáshoz is hasonlítottak, és ez nem meglepő, hiszen az egészhatalmas térségben hasonló életmódot folytattak, hasonló állatokra vadásztak a kisebb csoportok (törzsek, nemzetségek).

Vajon melyik csoport lehetett volna a mai magyarok őse? Valamelyik vándorló kis nemzetség? Vagy valamelyik a közös kultúrájú, kontinensekre kiterjedő műveltségek közül? Ezeket miért épp a Kárpát-medencéhez kötnénk, mikor máshol is jelen vannak, és itt különböző időszakban különböző kultúrák hagytak nyomot maguk után? Melyik lenne a magyar? Ezekből a leletekből képtelenség bármilyen mai nép nyomait kimutatni, ahogy egyetlen mai népnek sem feleltethető meg egyetlen őskőkori csoportocska vagy kultúra. Arról nem is beszélve, hogy a történeti nyelvészet legfeljebb 5-7 ezer évig képes „visszatekinteni”, vagyis a kultúrák semmilyen nyelvhez nem köthetők, az őskőkori leletek nem beszélnek.

A 30000 éves ittlétünk lelkes hirdetői az Istállós-kői barlangban talált medvecsontból készült háromlyukú fuvolára is szoktak hivatkozni és ezzel „bizonyítani” a magyarság akár 40 ezer éves jelenlétét. A fuvola az aurignaci kultúra körébe sorolható. Még ennek a hatalmas, kontinenseken átívelő kultúrának sem ismerjük a pontos eredetét, hiszen egyes tudósok Afrikába, mások Ázsiába vezették vissza. E kultúrának a csontművesség a jellemzője, ennek megfelelően több helyen kerültek elő lyukas medvecsontok szerte Eurázsiában, nemcsak itt.[i]  Olvasható a fuvolával kapcsolatban az is, hogy ilyen nyelvbedugós furulyát csak a magyarok használtak a történelemben. Ez tévedés, a fuvola és furulya összekeverésén alapszik.  A H. A. Moeck által „ajakfurulyának” nevezett típus, amibe valóban be kell helyezni a nyelv végét, finn eredetű.

A cikk a tenyleg.com oldalán folytatódik.