A
FigyelőNet sorozata a ciklus egyes szakirányain bekövetkezett
változásokat veszi sorra, ezúttal az oktatás területén.

Érettségi két szinten, átállás a bolognai
képzésre, a buktatás eltörlése, szöveges értékelés bevezetése és az
ezekkel járó hangos botrányok – nyomult az oktatási reform az elmúlt
négy évben.

2002-ben – négy év
szünet után – újra Magyar Bálint került az oktatási tárca élére. A
régi-új miniszter beiktatásakor ugyan hangsúlyozta, hogy az állandó
reformokba már belefásultak a pedagógusok, ennek ellenére folytatódott
az immár közel 30 éve tartó „maratoni reform.”

A pedagógusok hangulatát rögtön a ciklus elején
javította valamelyest a kormány: a száznapos program részeként 50
százalékkal megemelték a pedagógusbéreket. A négy év alatt ez átlagosan
80 ezer forinttal nőtt, 2005-re elérte a 184 ezer
forintot.

Közoktatás:
kompetenciaalapú tudás, esélyegyenlőség

Az új oktatási tárca az addig erősen elhallgatott
PISA-jelentésből indult ki a reform véghezvitelekor. Intézkedéseit azzal
magyarázta, hogy riasztó eredményeket produkálnak a magyar diákok
nemzetközi összehasonlításban. Egyrészt katasztrofális a szövegértésük,
de – mint kiderült – nincs minden rendben a természettudományos és a
matematikai tudás területén sem. Másrészt a felmérésekből az is
egyértelművé vált, hogy az iskola negatív világelső az esélyteremtésben:
a hátrányos helyzetű (különösen roma származású) gyerekeknek az iskola
még növeli is az egyébként is meglévő hátrányait.

Az utóbbira hivatkozva Magyar Bálint létrehozta a
hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációjáért felelős miniszteri
biztos hivatalát, amelynek kiemelt feladata e hátrányok csökkentését
szolgáló program kidolgozása. A közoktatásban egyre többet lehetett
hallani az integráció, inklúzió szükségességéről, ezek iskolai
bevezetését külön normatívával is támogatta a tárca. E mellett bővült a
Fidesz-kormány idején indult Arany János Tehetséggondozó Program, és
beindult az Útravaló ösztöndíjprogram is, amely több mint 20 ezer
diáknak jelent segítséget.

A
tanulók rossz teljesítményének okait leginkább az erőltetett sebességű
és túlzottan a lexikális tudásra épülő, a gyerekek igényeit figyelembe
nem vevő tanítási folyamatban látták. Elsősorban a kezdő szakaszt
bombázó elképzelésekkel kapcsolatban forrtak fel – sokszor átpolitizált –
szakmai viták. A minisztérium megnehezítette az alsó tagozatban a
buktatás lehetőségét, mondván, a gyerekek eltérő ütemű fejlődése miatt
nem lehet definiálni, hogy az egyes tanévek végén mi a mindenkitől
elvárható tudás. Bevezette – szintén alsóban – a szöveges értékelést,
ezzel megszűntetve a „jól bevált”, hagyományos osztályozást. A
pedagógusok egy része ezeket az intézkedéseket személyes szakmai
kompetenciája megnyírbálásaként értékelte.

Az iskolai tudásról fellángoló szakmai vita a Nemzeti
Alaptanterv (NAT) átdolgozásakor éleződött ki. Az előző SZDSZ-es
minisztérium által bevezetett, a Fidesz-években háttérbeszorított NAT
2003-as változatában ugyanis drasztikusan lecsökkentették a kötelező
tananyag mennyiségét. Az ellenzék szerint ezzel veszélybe került – az
egyetemes és nemzeti műveltséghez tartozó – olyan ismeretek iskolai
tárgyalása, mint a Himnusz vagy Shakespeare, sőt az egész történelem.
Noha oktatáskutatók a lexikális tudás és a kompetenciaalapú tudást
egymás nélkül elképzelhetetlennek tartják, az egyik oldal tovább
erőltette volna „a minél több ismeretet a gyerekek fejébe” szemléletet, a
másik oldal pedig a készségek, képességek fejlesztését hangsúlyozta.

A kompetenciaalapú oktatás
elterjesztését dolgozza ki több száz szakember segítségével az Oktatási
Minisztérium egyik háttérintézménye, a Sulinova Kht., amely jórészt a
Nemzeti Fejlesztési Terv közel 30 milliárd forintjából a 2006-os
tanévben teszteli az új szemléletet hordozó
programcsomagjait.

Botrányos
érettségi reform

Hangos botrányok,
ellopott és idő előtt nyilvánosságra került tételsorok: kis híján Magyar
Bálint miniszteri székébe került a kétszintű érettségi premierje. Az új
követelményrendszer évtizedes fejlesztő munka után 2005-ben debütált.
Ellenzői szerint a szakmai konszenzus alapján elképzelt koncepciót a
végére „kiürítették” azzal, hogy az emelt színtű érettségi nem volt
alapkövetelmény a felsőoktatás felé.

A másik probléma, hogy átgondolatlanul, a szervezést, a
logisztikát és a biztonságot tekintve sorozatos bakikkal zajlott le a
2005-ös érettségi. Az interneten minden ügyesebb diák a tesztírás előtt
megismerhette a tételsorokat. Az ügyben azóta is rendőrségi nyomozás
folyik, egyelőre eredménytelenül. A helyzetet kezelte ugyan a
minisztérium, de az új tételekért reggelente sorban álló és azokat
dobozokban személyesen elszállító igazgatókról szóló képeket még sokáig
fogjuk emlegetni.

A kétszintű
érettségi ennek ellenére olyan nagyarányú tartalmi változás a
magyarországi közoktatásban, amelyhez hasonló léptékű évtizedek óta nem
volt, és amely – ellentétben az elmúlt tíz évben gyakran változó
tantervi szabályozással – már néhány év alatt jelentősen át tudja
helyezni a közoktatás hangsúlyait. Egyrészt nemcsak a lexikális
ismereteket méri, hanem a használható tudást, rátermettséget,
kompetenciákat is, másrészt – és ez a legnagyobb érdeme –, hogy a
közoktatás által megszabott, teljesíthető követelmények alapján dől el, a
tanulók közül ki és hova kerül be a felsőoktatásba.

Sikertörténet: az idegen nyelvi évfolyam

Az elmúlt négy évben jelentősen
bővült a használható nyelvtudás iskolarendszeren belüli megszerzésének
lehetősége. A ciklus sikertörténete a Világ-nyelv-program és annak
része, az idegennyelvi évfolyamok bevezetése. Nem vitatják azt az
intézkedést sem, hogy a diákok az érettségivel együtt, tehát a
közoktatás keretében ingyenesen juthatnak középfokú
nyelvvizsgához.