Egy
döntés életről-halálról – kilenc nap, ami André Kremer atya (Ulrich
Matthes) hitét alapjaiban rengeti meg; kilenc nap, ami nemcsak a saját,
hanem családja és barátai sorsát is eldönti.

A megtörtént esetet feldolgozó filmben André atyát, a
luxemburgi papot a náci megszállók Dachauba hurcolják, majd kilenc napra
kiengedik azzal a „feladattal”, hogy a katolikus egyház vezetőit a
nácik oldalára állítsa. Cserébe szabadságot, családja és fogolytársai
megmenekülését ígérik. A szabadság kilenc napja alatt minden nap
jelentkeznie kell a fiatal, karizmatikus Gestapo főnöknél, Gebhardtnál,
akinek hideg precizitással megfogalmazott érvei kísértésbe hozzák és
elbizonytalanítják.
Kilenc hosszú napon át folyik a szellemi
párbaj. Az abbénak az utolsó napon döntenie kell, hogy melyik oldalon
áll…

---

Rendező: Volker Schlöndorff
Forgatókönyv: Eberhard
Görner, Andreas Pflüger
Producer: Jürgen
Haase
Operatőr: Tomas Erhart
Vágó: Peter R.
Adam
Zene: Alfred Shnitke

Produkciós társaság: Provobis Film
Gyártó
ország: Németország/Luxemburg
Gyártási év: 2004
Nyelv:
német/francia
Játékidő: 98 perc
Magyarországon
forgalmazza: Best Classics
Magyarországi mozipremier: 2005.
Április 7.
Honlap: http://www.derneuntetag.de

Szereplők: Ulrich Matthes, August Diehl, Hilmar Thate,
Bibiana Beglau, Germain Wagner, Jean-Paul Raths

---

Egy döntés életről-halálról – kilenc
nap, ami André Kremer atya (Ulrich Matthes) hitét alapjaiban rengeti
meg; kilenc nap, ami nemcsak a saját, hanem családja és barátai sorsát
is eldönti. André szemtől szembe találja magát Gebhardt hadnaggyal, a
Gestapo befolyásos tisztjével, akinek hideg, érvelésétől az abbé
kísértésbe esik. A kilencedik napon azonban döntenie kell, melyik
oldalon is áll…
Kimenőt kapni a lágerből – elképzelhetetlen.
Mégis megtörténik Kremer atyával, aki néhány napra kiszabadul erről az
istentelen helyről. Ezt azonban egy kegyetlen feltételhez köti a hadügy:
rá kell vennie a luxemburgi katolikus egyház vezetőit, hogy támogassák a
nácik politikáját. Miután hazaérkezik, minden nap jelentkeznie kell a
Gestaponál a Villa Pauly-ban.  Itt találkozik Gebhardt-tal
(August Diehl), a fiatal, szenvedélyes, karrierista Gestapo-tiszttel. Az
erőviszonyok már a kezdetekkor világosak, a kilenc nap alatt erőteljes
szó- és gondolatpárbaj alakul ki kettejük között. Tökéletes ellentétei
egymásnak, annak ellenére, hogy Istenbe vetett hitük hasonlónak tűnik.
Gebhardt megpróbálja befolyásolni és saját oldalára állítani Kremert;
igyekszik meggyőzni őt arról, hogy ők valójában szellemi testvérek.
Kremer azonban váratlan lépésre szánja el magát, nem úgy reagál, mint
ahogy elvárja tőle.
Kremer két oldal között vergődik ezekben a
napokban. Végül rájön, hogy a döntésben magára maradt, és egyedül kell
választ adnia az élet-halál kérdésre.

André Kramer figurája Jean Bernard (1907-1994)
luxemburgi pap életrajzán alapszik. Bernard 1934-től 1940-ig volt a
Nemzetközi Katolikus Filmhivatal (O.C.I.C.) főtitkára Belgiumban és
Luxemburgban, valamint a Film, Rádió és Televízió Pápai Bizottságának
tagja. 1941 januárjában a német megszállók letartóztatták, majd májusban
a dachaui táborba deportálták, ahonnan 1942. augusztus 5-én szabadult. A
táborban eltöltött időt naplószerűen jegyezte le, amely később
„Pfarrerblock 25487” címen került kiadásra. Ennek az önéletrajzi írásnak
az egyik epizódja alapján született Volker Schlöndorff A kilencedik nap
c. filmje.

„Késznek érzem magamat
ahhoz, hogy olyan filmet készítsek, amiben a lágerek világát is
bemutathatom. Korábban azt gondoltam, hogy ezt nem lehet a filmvásznon
megjeleníteni. Ezután elolvastam Jean Bernard naplóját, amit roppant
precízen, objektívan, mindenféle patetikus felhang nélkül vetett
papírra. Azt mondtam magamnak: ha úgy tudnám ezt a művet vászonra vinni,
ahogyan Bernard megírta – nem úgy, mint ahogy A zongoristában és a
Schindler listájában láttuk, az epikus kerettel és 25 ezer fogollyal
Dachauban, hanem olyan kicsiben, ahogyan Bernard leírja, abban az egy
barakkban –, akkor talán hiteles filmet lehetne készíteni erről a
témáról…”

(Volker
Schlöndorff  a Luxemburger
Wort-ban)
 

---

Volker
Schlöndorff a filmről:

„Egy embernek döntenie kell saját életéről: fogok-e,
akarok-e tovább élni? Válaszának azonban nagyobb a tétje: 18 paptársának
és saját családjának élete. Hogy tud valaki egy ilyen szélsőséges
helyzetben dönteni … Ki segít neki?
Vannak-e barátai, akiket
megkérdezhet? Van-e szerető családja? Hívőként egy jóval nagyobb
közösség részese, mint amilyennek sokan részesei vagyunk, hiszen ott van
Isten, aki lelkiismeretében tanácsot ad neki. Lényegében azonban nem
kap sehonnan sem választ.
Ebben mutatkozik meg a film modern
szemlélete, hogy az egyén nem bújhat el az egyház, a törvény, az állam
mögé. Egyedül kell döntenie, így a saját maga iránt érzett felelősség
dilemmája lesz a legnagyobb kihívás számára. Ez egy klasszikus dráma,
amit a történelmi háttér nélkül is tisztán
láthatunk…”
„Fiatalon egy francia jezsuita internátusban
laktam, és ez még ma is hatással van munkámra. Ilyen szempontból ez a
film egy köszönetnyilvánítás azoknak az idős atyáknak, akik nélkül soha
egyetlen filmet sem készíthettem volna el. Kívülről nem volt rajtuk
semmi jezsuita vonás; mindig derűsek, kifejezetten világiak voltak,
valamint rendkívül érdeklődőek – és nemcsak a teológia iránt. Nekik
köszönhetően kezdtem el először komolyan foglalkozni azzal a vágyammal,
hogy művész vagy filmkészítő legyek. Ezek az emberek voltak azok,
akiknek emléke segítségemre volt Kremer atya karakterének
megformálásában, és akik a mai napig példaképeim.”

---

Prof. Jürgen Haase
(producer) a filmről:

„A napló olvasása közben feltűnt, hogy a tábori
eseményeket megszakítja egy rövid „szabadságolás”, ami lehetővé tette
Jean Bernardnak, hogy néhány napra visszatérjen hazájába, Luxemburgba,
viszont ha nem vonul vissza a táborba (azaz megszökik), a többi fogva
tartott paptársát kivégzik.
Ez a szabadságolás csak egy apró,
alig észrevehető helyet foglal el a naplóban. Történelmi szempontból
nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy mi is történt ebben a
kilenc napban Luxemburgban. Adódott a lehetőség, hogy a történelmi és
politikai ismeretek mellett a fikció segítségével egy emberi drámát
alkossunk.”

---

Történelmi
háttér:

1933. július
20-án, Rómában megszületik XI. Pius és a Német Birodalom között a
Birodalmi Szerződés, amely szeptember 10-i ratifikálásával hatályba is
lép. Még ebben az évben világossá válik azonban, hogy a konkordátum
döntő pontjait a náci állam megszegi. Még az olyan tiltakozások, mint az
1937-es „Mit brennender Sorge” kezdetű enciklika sem tudja megállítani a
katolikus egyház folyamatos üldöztetését. Ebben az enciklikában –
melynek megfogalmazásában Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Pius is részt
vett – a pápa felszólítja a német katolikusokat, hogy lépjenek föl a
„fajt és a népet, az államot és államformát istenítő kultusz”
ellen.
1942-ben, Hollandiában protestáns és katolikus püspökök
közösen fogalmaznak meg egy nyilatkozatot, amelyben a hollandiai zsidók
deportálása ellen tiltakoznak. A megszállók fenyegetései ellenére mégis
minden katolikus templomban felolvassák a nyilatkozatot. A náci reakció
nem várat magára: átkutatják a katolikus kolostorokat, iskolákat, és
deportálnak minden katolikus hitre áttért zsidót, akiket a hatalom addig
megkímélt.

A dachaui tábor 1933
márciusában elkészül. 1945 április 26-ig a tábor evakuálásig 
megközelítőleg 15.000 lengyel és 13.500 szovjet foglyot, valamint 12.000
magyart, 6.000 németet, 5.700 franciát és 3.300 olaszt internáltak.
1940 végéig 20 országból 1007 a háború végéig pedig összesen 2720 papot
deportálnak Dachauba. A 2720 pap közül mindössze csak a fele élte túl a
megpróbáltatásokat. Az egyik közülük Jean Bernard, akinek 
visszaemlékezései alapján született meg az Oscar-díjas filmrendező,
Volker Schlöndorff legújabb alkotása, A kilencedik
nap.

---

Volker Schlöndorff
Magyarországon megjelent ismertebb
filmjei

A kilencedik
nap (2004)
Tíz perc: Cselló (2002)
A lövés utáni csend
(1999) Berlini Nemzetközi Filmfesztivál: Kék Angyal-díj, Arany
Medve-jelölés (1999)
Palmetto (1998)
A rémkirály
(1996) Velencei Filmfesztivál: UNICEF-díj, Arany Oroszlán-jelölés
(1996)
Homo faber (1991)
A szolgálólány meséje (1990)
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál: Arany Medve-jelölés
(1990)
Swann szerelme (1984)
A bádogdob (1979) Cannes:
Arany Pálma-díj (legjobb rendező 1979), Oscar-díj (legjobb rendező
1980)
Németország ősszel (1978)
Kegyelemlövés
(1976)
Katharina Blum elvesztett tisztessége
(1975)
Szalmaláng (1972)
Az ifjú Törless
(1966)

---

Ulrich Matthes
Magyarországon megjelent ismertebb
filmjei

A bukás –
Hitler utolsó napjai (2004)
A kilencedik nap
(2004)
Téli alvók (1997)
A gyilkos és gyermeke
(1995)
A Nikolai-templom (1995)
Félrelépés
(1995)