A Népszabadság mellékletének ünnepi cikkében az Egylet elnöke,
Miklósi László nyilatkozott.

Augusztus 20-a Magyarország történelmének egyik
hányatott sorsú ünnepe, és a történelemtanárok különös szerencséje, hogy
a nyári szünidőre esik. Így ugyanis hitványabb politikai időszakokban
elég volt róla annyit mondaniuk, hogy augusztus 20-a az új kenyér meg az
alkotmány ünnepe, slussz.

Ezzel
kapcsolatban – mint például október 23-a esetében – nem kellett zavartan
körbedadogniuk a forradalom kontra ellenforradalom kérdését, nem
kényszerültek arra, hogy egy iskolai ünnep előkészítéseként körmönfont
magyarázatokkal kerítsék annak színeváltozásait. Talán még futólag sem
kellett az ünnep említése kapcsán belepancsolniuk a múltba, felidézniük,
hogy régen I. István királyt ünnepelték ezen a napon, akit 1083.
augusztus 20-án avattak szentté, nem kellett arról mesélniük, hogy
mellesleg a keresztény magyar államalapítás tiszteletéről is szólt ez a
nap, és nem volt szükséges felemlegetniük a szocialista önazonosság
tükrében ideológiailag kétes, amúgy 1771 óta honos Szent
Jobb-körmeneteket. Igaz, arra sem volt módjuk, hogy egy ünnep
méltóságának hátszelével beszéljenek arról, hogy Trianon után, a két
világháború között miképpen egészült ki ez a jeles nap a mostaninál
kicsit termetesebb Magyarországra való emlékezéssel, amitől különösen
hangsúlyos és fontos lett a magyarok számára.

Mindezeket csupán történelmi öszszefüggésekbe helyezve
kellett/lehetett tárgyalniuk. Pedig bizonyára szívesen beszéltek volna
minderről az ideológiával homlokon csókolt augusztus 20-a kapcsán is.
Valamint szívesen elmondták volna, hogy az új kenyér megsüvegelése még
rendben volna, ám 1949-ben kissé nagyvonalú (pontosítsunk: elképesztően
cinikus) ötlet volt az államalapítás napját a „szocialista
államalapítás”, no meg az alkotmány (és persze milyen alkotmány…)
napjává tenni. Ünnepeltünk változatlanul, legfeljebb kicsit mást, kicsit
máshogyan. Miközben a falunapokat, búcsúkat töretlen buzgalommal
megrendezték, az ünnepi színtérről eltűnt az egyház és még dacosabban
léptek elő a politikusok, akik a maguk módján telepedtek bele az
ünnepbe.

Kéri László politológus
szerint ez természetes folyamat.

–
Valamint könnyű is abban az esetben, ha egy ünnepnek ennyi
jelentéstartalma van – mondja. – Augusztus 20-ával lehet sakkozni, mert
ezen a napon ünnepelhetjük az államiságot, a kereszténységet, a
magyarságot, vagy mondjuk a falu és a város szövetségét. Amikor a modern
politika intézményesíteni szeretné magát, keresi a jeles napokat,
amelyeken koronáz, kegyelmet, birtokot adományoz, kitüntet. Sokszínűsége
miatt augusztus 20-a könnyű préda volt, és a „nagy komcsi trükkel”
könynyen ki lehetett sajátítani, csupán az akkori politikai elitnek egy
új alkotmánynyal „újra kellett alapítania az országot”. Össze kellett
borítania a sarlót és a kalapácsot, hangsúlyoznia a munkás-paraszt
szövetséget, a vízi és légi parádéval demonstrálnia az erőt, a
tisztavatással a hűséget, aztán jöhetett az esti tűzijáték, ami
megpecsételte ezt az össznépi bohózatot. Mellesleg augusztus 20-a azért
is különleges ünnep, mert a szakrális, archaikus jelleg itt keveredik
legtisztábban a hatalom önimádatával. Az emberek föl akarják függeszteni
mindennapiságukat, miközben a hatalom azt mondja: én is megünnepeltetem
magamat veletek, és miközben hagyom magam bohóckodva ünnepelni, azért
titokban megmutatom nektek, merre hány méter…

A szigorú, állampárti ideológián az első csavart talán a
Szörényi-Bródy szerzőpáros, ma már történelemórákon is tanított,
alapműként használt István, a király című rockoperája lazította meg, és
az 1983-as bemutatót követően Szent (az illegalitásban szerényen csak
első) Istvánról ismét egyre több szó esett, mi több: sok évtizednyi
kihagyást követően 1989-ben újra rendeztek Szent Jobb-körmenetet.
Ugyanebben az évben (amikor már felvetődött, melyik évfordulónk
érdemelhetné ki, hogy kinevezzük nemzeti ünnepünknek) negyven történész
közzétett egy állásfoglalást, melyben azt javasolta, hogy március 15-e,
október 23-a és augusztus 20-a azonos súlyú nemzeti ünnep legyen. Bár
ehhez a felhíváshoz még a Történelemtanárok Egylete is csatlakozott, a
rendszerváltást követően Antall József mégis augusztus 20-át emelte a
többi fölé.

Miklósi László, a
Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint fontos, jelképes és
jellegzetes volt ez a döntés, amely egyfajta értékválasztást is
tükrözött.

– Azt hiszem – véli Miklósi -,
ha akkor népszavazás dönthetett volna ebben a kérdésben, az emberek
többsége március 15-e mellett teszi le a voksát. Ez ugyanis a nemzeti
egység napja. Bármilyen értékrendű közösség magáénak tarthatja, bárki
megtalálhatja benne azt, ami neki a legfontosabb. Talán ezt igazolja az
is, hogy az emberek (miképpen a felmérések tanúsága alapján a diákok is)
a modernkori történelmi eseményeket közelebb érzik magukhoz. Márpedig
március 15-ével és október 23-ával szemben augusztus 20-a a korábbi
Magyarország történelméhez tartozik.

Augusztus 20-ának többrétegűsége
tehát alkalmas volt arra, hogy arculatát ide-oda igazító politikusok, és
a hozzájuk kényszerűségből vagy meggyőződésből alkalmazkodó
történelemtanárok, az éppen aktuális kurzusnak megfelelően hol István
királyt nevezzék államalapítónak, hol a háború utáni alkotmányt, hol az
új kenyér jelképét hangsúlyozzák erőteljesen, hol meg a Trianon előtti
Magyarországban gyökerező nemzettudatunkat.

A kalandos életű augusztus 20-án ma az új kenyér
mellett ismét ünnepelhető Szent István, az államalapítás és a
kereszténység. Változatlanok viszont a parádék, meg az a törekvés, hogy
az ünnepet ismét a maguk értékrendje szerint vegyék birtokba a
politikusok. Leggyakrabban meglehetősen tapintatlanul rontanak be a
történelem porcelánboltjába, kissé túllihegett öntudattal koronát
úsztatnak a Dunán, petárdákat lőnek a levegőbe, túlzott buzgalmukban
felgyújtva olykor vízen ringatózó uszályt, vagy magát a Gellért-hegyet.
Fontoskodó beszédet mondanak a rockkoncerten, egyházzal való
összesimulásukat közös ünnepségekkel hitelesítik.

Azt azért még ebben jelenkori lelkesültségben sem merik
megtenni, amit elődeik a századforduló évében, amikor a tűzijátékot két
nappal korábban, Ferenc József születésnapjának előestéjén rendezték
meg, felülírva ezzel minden szabályt, amit a történelem rájuk
hagyományozott.