Hogyan terjesztette el parancsra a finnugor nyelvrokonságot a gonosz Hunsdorfer, és miért nem igaz egy betű sem az egészből?

A történelem egyik legördögibb terve

Kritikus véleményt olvashatunk a Tényleg!/?-ről és főleg annak a sumer-magyar származásról szóló anyagairól „A Magyar Nyelv mint útikönyv” című honlapon, „Ki nyomorította meg a Magyar lelket?” címmel. Az egyedi helyesírást alkalmazó szerző, Juhász Zsolt szerint tudatosan hazudunk a sumer-magyar rokonságról, ehelyett inkább Hunfalvy Pálról kéne írnunk. Juhász szerint ugyanis ő volt az, aki „a történelem egyik legördögibb tervét végrehajtotta… Eredeti neve Paul Hunsdorfer. … 1851-ben már ő volt az akadémia első számú embere. A Magyar Királyságban ekkor kerül hatalomra a nyílt abszolutista önkény … A tervet amit végrehajtottak, nyilvánvalóan nem a pillanat és a véletlen szülte. Hiszen a Habsburgok célja trónra kerülésük pillanatától az volt, hogy Magyarországot teljesen beolvasszák a birodalomba. Ennek az ördögi tervnek volt része Hunfalvy kivétel nélkül minden döntése, amit a Magyar Tudományos Akadémia fejeként hozott. A mottó ami a döntéseik hátterében állt a következő volt: Először szolgákká tesszük őket, aztán németekké. Elvesszük a múltjukat, ha volt olyan dicső történelmüket, és ravasz tudományos érvekkel a nyelvük tiszteletét. Hiszen nyilvánvaló hogy hamarabb veszti el identitását az a nép, akinek ősei mind megvetendő barbárok voltak. Nyelve pedig egy haszontalan, innen-onnan átvett, toldozott-foldozott, művelt ember számára megvetendő fércmű. Ha mindezzel megvagyunk, örömmel válnak majd németekké!” (Eredeti helyesírás szerint idézzük.)

Kérdezhetnénk: milyen ördög az, aki ilyen értelmetlen tervet eszel ki? Egy normális ördög tudhatná, hogy eddig egyetlen népet sem igáztak le nyelvrokonság-elmélettel, sokkal inkább fegyverrel és pénzzel. (Pláne nem világos, hogy ha már egyszer sikerült szolgákká tenni minket, akkor mi szükség van még az identitásunkkal bajlódni.) De a Habsburgok ilyetén ördögi gonoszságáról alkotott nézetet annyiféle változatban olvastuk már, hogy tényleg érdemes kicsit foglalkozni vele.

Miért ad, aki lopni akar?

Vajon ha a Habsburgoknak kezdettől az volt a célja, hogy a magyar múltat ellopják, akkor nem világos, hogy Mária Terézia miért építette fel – pénzt, energiát nem kímélve – Szent István kultuszát, és miért vezette be augusztus 20-a ünnepét? A magyar önbecsülés szempontjából a passzív származás ténye mégsem nyomhat annyit a latban, mint Szent István és az ő középkori birodalma. Kérdés az is, hogy oktatásügyi rendeletével (1777) miért vezette be a történelem iskolai tanítását, és miért szinte kizárólag éppen a magyar történelmét? Továbbá miért erősítette meg mindezt később (1806) Ferenc császár-király is? És ha a bécsi császárnak már 1851-től a finnugor származás kimutatása volt a fontos, akkor miért ragaszkodott 1864-ben ahhoz, hogy Vámbéry Ármin – aki a magyar-török nyelvrokonság zászlóvivője volt – a rektor akarata ellenére is kapjon katedrát a pesti egyetemen?[1] 

A patás Hunsdorfer, avagy ki terjeszt hazugságokat?

Ami pedig magát Hunfalvyt illeti: nemhogy 1851-től, de soha nem volt az Akadémia vezetője. Nem is lehetett. Fejes László írta róla, hogy „1849-ben, a Habsburg ház trónfosztásakor a debreceni országgyűlés jegyzője volt”. Az önkényuralom elején bujkált, majd miután 1850 nyarán sokakkal együtt amnesztiát kapott, hiába jelentkezett tanárnak az egyetemen, elutasították, éppen „politikai szereplése miatt”.[2] Később valóban sikerült nagy nehezen állást kapnia az akadémián, csakhogy nem vezetői, hanem könyvtárosi állást. Egyszerű akadémiai tag is csak 1859-ben lehetett – egy időben Arany Jánossal – magasabbra pedig sohasem jutott. Vagyis egyszerűen nem volt lehetősége ördögi tudománypolitikai húzásokra. Olvashatjuk magyar nyelven vezetett naplójának kemény Habsburg-ellenes mondatait is.

Ennyit Habsburg zsoldjáról. Fejes – a szokásos, Juhásztól is idézett hunsdorferezésre válaszként – hozzáteszi, a finnugor nyelvrokonság hazafiaskodó támadói szemében „ha valaki nem volt magyar, vagy nem volt tisztán magyar származású, akkor csakis magyarellenes lehetett: ha viszont maga is finnugorellenes volt, akkor ezek a tények feledésbe merülnek. Az egyébként antiszemita szólamokat zengő fórumokhoz valahogy sosem jut el az az információ, hogy Vámbéry Ármin zsidó származású volt ”, és soha nem Wambergerezik le.

Fejes szerint „Hunfalvy fő bűne, hogy Magyarországra hívta Budenzet”, aki Vámbéryval vitatkozva később bebizonyította a finnugor nyelvrokonságot. Ám a rágalmazók „arról, hogy Budenz ekkoriban még inkább a török rokonságot pártolta, nem tudnak. Hasonlóképpen fogalmuk sincs arról, hogy az akadémián Hunfalvy tartotta az első előadást a lehetséges sumer–magyar rokonságról (mely akkor még tudományos körökben is komolyan felmerülhetett), tehát egyáltalán nem a »kizárólagos finnugor rokonítás« támogatója, hanem nyitott, kereső kutató volt” mindkettő.

De a Habsburg-összeesküvés hívei még attól sem rettennek vissza, hogy nem létező történelmi forrást (Trefort-idézetet) kreáljanak igazuk bizonyítására. Nincs ebben semmi különös, számos olyan eset ismert, amikor pontosan rekonstruálható, hogy egy „történelmi tényt” ki, mikor, hogyan alkotott meg a semmiből, például mert a hun-magyar illetve sumer-magyar nyelvrokonságot, vagy Jézus parthus-magyar származását akarta igazolni. E lelkesült embereknek ugyanis nem okoz erkölcsi problémát a hamisítás, ha az a szent cél érdekében történik.

A cikk folytatódik a tenyleg.com oldalán