Miért éppen Tisza István lett politikai gyilkosság áldozata a magyar vezetők közül? Az alábbiakban hosszabb részleteket közlünk a Kommentár 2011/5. számában megjelent tanulmányból.

[…] az obstrukcióval szembeni határozott és nyílt fellépés Tisza politikai krédójának lényeges elemét képezte, és talán ez volt az a kérdés, ahol a más kérdésekben is gyakorta állást foglaló fiatal politikus a legmarkánsabb egyéni arcéllel bírt. Nem meglepő tehát, ha az ellenzéki harag ezek után elsősorban ellene összpontosult. Annál is inkább, mert az obstrukciót az alkotmányos szabadságot védő eszköznek állították be, mondván, egy esetleges magyarellenes bécsi fordulat esetén az abszolutisztikus és centralizáló hatalommal szemben is eredményes fegyver lehetne, hasonlóan egyébként a hagyományos nemesi megye megmaradt autonómiájához. […]

Tisza István ugyan már az 1890-es években a kormánypárt egyik vezető egyénisége volt, és határozott fellépésével számos ellenfelet, ellenséget szerzett, de az úgynevezett zsebkendőszavazás volt az a tette, amivel maga ellen fordította a közjogi ellenzék gyűlöletét. Ráadásul a körülmények is alkalmat adtak egy olyan beállításra, hogy mindez csupán az ő személyes elvakultságából következő tett volt, hiszen az 1904. márciusi Thaly-béke után látszólag minden előzmény után, az úgynevezett ugrai levéllel a miniszterelnök hozta ismét elő a házszabály-revízió kérdését. Úgy tűnik, hogy bár a mindenkori miniszterelnök természetesen az ellenzéki támadások kereszttüzében volt, de a Tisza-ellenes indulatok ekkor váltak először az általános utálatnál komolyabb politikai gyűlöletté.

A cikk a tenyleg.com oldalán folytatódik.