A mai
tizenévesek többet tudnak a háromnyomásos gazdálkodásról, mint a
rendszerváltásról, ezért – a Történelemtanárok Egylete szerint – meg
kellene változtatni az egyes iskolatípusok tananyagbeosztásának
korszakhatárait. ([origo], 2009. 10. 21.)

Ha minden így marad, magolni tudó, de összefüggésekben
gondolkodni képtelen fiatalokkal telnek meg az egyetemek.

A rendszerváltás előtti időkben a
történelem tanítása a második világháború után véget ért. A tanárok
többsége nem vállalta fel a torzító mondatok átadását, ezért valahogy
mindig megcsúsztak a tanmenettel, és az ezerkilencszázötvenhatos
„ellenforradalomra”, majd az utána következő Kádár-korszak taglalására
nem került sor. Ez a gyakorlat a rendszerváltás után lassan
megváltozott, de nem tűnt el teljesen az általános- és középiskolai
tanárok „ötlettárából”.

„A tanárok
nagy része már a rendszerváltás előtt is tanított, vagy akkor tanult
ezerkilencszázötvenhatról és a Kádár rendszerről” – mondja Zábori
László, gimnáziumi történelemtanár. „Ez a néhány korosztály meglehetősen
zavarodott – tulajdonképpen teljesen jogosan – és még mindig igyekszik
kerülni a legújabb kor témaköreit. Azzal szoktak érvelni, hogy az
ötvenhatos forradalom túl közel van, a történésznek nagyobb távlat kell
ahhoz, hogy rálátása legyen egy történelmi korszakra. Szerintem ez
badarság. Az a baj, hogy az idősebb tanárok egy része nehezen fogadja el
ötvenhat új megítélését és a rendszerváltást, az egyetemről most
kikerülők pedig keveset tanultak és tudnak erről az
időszakról”.

A
nyolcosztályos általános iskolák – a Történelemtanárok Egylete szerint –
általában ezerkilencszázötvenhatig jutnak el, de a hat plusz
hatosztályos rendszerben még ennél is rosszabb a helyzet. A hatodik után
gimnáziumba kerülő diákok valahol a középkor vége felé tartanak, amikor
egyszer csak visszalépnek az ősközösségi társadalomhoz, és elkezdik
elölről tanulni a történelmet. Ezek a gyerekek úgy érik el a
tizennyolcadik életévüket, hogy még egy percet sem tanultak a huszadik
századról.

Az érettségi vizsga követelményeiben
kellő hangsúllyal jelenik meg a huszadik század közepe és vége.
Többnyire szakmailag korrektek a hivatalos tankönyvek is. Ugyanakkor az
iskolai gyakorlatban nem jut elegendő idő ezekre a korszakokra. „A
Kádár-korszakot és a rendszerváltást legföljebb kitekintésszerűen
tanítják a történelemtanárok” – állítja Miklósi László a
Történelemtanárok Egyletének elnöke. „Pedig szüleik, nagyszüleik
világának megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy tudják a diákjaink, mi
változott meg a rendszerváltás következtében. Ha ezt megértik, ha
elkezdenek érdeklődni iránta, sokkal többet tudhatnak meg családjukról,
gyökereikről, és az ország közelmúltjáról. Így válhat belőlük tudatos
választópolgár is”.

A
tanárok munkáját a hiszterizált politikai légkör sem segíti. „Egy
történelemtanár gyakran elgondolkodik azon, hogy a mondandójához mit
fognak szólni a szülők, az igazgató, esetleg a polgármester” – mondja
Zábori László, gimnáziumi történelemtanár. „Azért azt mindenki tudja,
hogy az igazgató milyen beállítottságú. És az sem túl kellemes, ha bejön
és panaszt tesz valamelyik szülő. A tanárok mindig aggódnak,
valószínűleg azért, mert nincs létbiztonságuk, féltik az állásukat. Így
aztán nem csoda, hogy az egyetemre érkező fiatalok nagyon más
tudásanyaggal rendelkeznek”.

 „Azok a gyerekek, akik felvételt nyernek az
egyetem történelemszakára, nagyon differenciált tudásúak” – magyarázza
Dr. Püski Levente, a Debreceni Egyetem Új- és Legújabbkori Magyar
Történeti Tanszék vezetője. A diákok egyötöde kiemelkedő tudású és
érdeklődő, körülbelül ötven százalékuk átlagos képességekkel bír, a
maradék megpróbálja jól érezni magát az egyetemen, és ezt jó pár évig
gyakorolja. Egyébként azt tapasztaljuk, hogy a mostanában egyetemre
kerülő korosztályoknak nincs igazi kapcsolatuk – nemcsak ötvenhattal,
hanem a rendszerváltással sem. Az előadások közben észrevehető, hogy a
diákokat kevésbé érdeklik az ötvenhatos forradalom utcai harcai, konkrét
eseményei, sokkal többet kérdeznek a történtek nagyhatalmi hátteréről, a
diplomáciai mozgásokról.”

Ötvenhatot és a Kádár rendszert néhány
órában, a rendszerváltást rendszerint egy órában ismerik meg a fiatalok.
„Azt gondoljuk, hogy a tananyagbeosztást meg kell változtatni” –
javasolja Miklósi László, a TTE elnöke. ”Az ezerkilencszáznegyvenöt
utáni időszakra egy teljes tanévet is lehetne fordítani. Persze ehhez a
teljes tananyagbeosztást végig kell gondolni, megfelelő hangsúlyokat
kell kialakítani. Mivel a történelemtanításra fordítható idő várhatóan
nem növekedik, ha részletesebben kívánjuk tanítani a diákok életéhez
közelebbi korszakokat, a korábbi időszakokból bizonyos események
tanítását el kell hagyni. A hatékony tanítást az is segítheti, ha a
történelemtanárok megismerik és alkalmazzák a közelmúlt feldolgozásánál
használható szöveges, hang- és vizuális digitális anyagokat tartalmazó
adatbázisokat.”

„Hozzá lehetne nyúlni a történelemtanítás hosszú ideje
gyakorolt módszeréhez” – gondolja Dr. Püski Levente, tanszékvezető
egyetemi tanár. „Az első világháború történetét be lehetne emelni a
harmadikos tananyagba, néhány eseményt vázlatosabban taníthatnának a
gimnáziumokban, és differenciálásra is szükség lenne. A nemzetközi élet
fejleményeit kissé háttérbe szoríthatnánk. Például a maoista Kína
története igazán érdekes téma, de lehet, hogy számunkra
elhanyagolhatóbb, mint a magyar történelem sorsfordító
időszakai”.