Lőrinc László szerint az internacionalizmust hirdető rendszer
csődjét öröklő Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a
gazdasági és társadalmi háttér is ellentétes irányba terel… Mi
tehetünk?

Babarczy Eszter a hvg.hu-n
meséli el, hogy toleránsnak nevelt fia és magyar társai szlovák
fiatalokkal gyilkolják egymást egy internetes játék keretében (Amitől
meghűl bennem a vér hvg.hu, 2008. december 29.). Mint vészjelző, ez a
cikk egy a sok közül. Egy hasonlóan sokkoló cikk címe például egyenesen
azt állította „Halált virágzik most a türelem…” (Szűgyi Jerne:
Népszabadság, 2008. október 30.) Babarczy viszont – bemutatva a fiával
folytatott beszélgetését – fontos segítséget is nyújt a szülőknek,
nevelőknek.

A rémisztő jelekkel az
iskolákban is találkozunk, folyamatosan. Érzelgős kollektív nárcizmussal
keveredő agresszív idegengyűlölet keríti hatalmába egyre több
diákunkat. Még szerencse, ha nem maguktól a tanároktól vagy az
igazgatótól érkezik; a főiskolai oktatók azzal riogatnak, hogy a
történelem szakos bölcsészek – vagyis a leendő történelemtanárok – e
naftalinszagú ideológiai giccstermék leglelkesebb
fogyasztói.

Évekkel ezelőtt
százezrek nézhették végig Koltay Gábor Trianon-filmjét a mi javainkra
ácsingózó idegenekről, akik acsarkodva vesznek körbe minket századok
óta, szegény magányos, ártatlan magyarokat. Könyvtárnyi sajtótermék
szajkózza ugyanezt. Naponta tízezrek olvassák, nézik az olyan
portálokat, amelyek nagy mennyiségben adagolják a hasonlókat, és ennél
sokkal durvábbakat. Rockzenekarok dübörgik fanatizált sok százak fülébe a
veszedelmes igét minden koncertjükön, számítógépes játékok, focimeccsek
szocializálnak a nemzeti utálkozásra, miközben mindezek hatását
felerősítik a videómegosztókra nagylelkűen fellapátolt anyagok. Az
elringató, egyszerű, önfelmentő ideológiákra nyilván nagyobb is a
kereslet, mint a gondolkodást és önvizsgálatot igénylőkre, melyek így
eleve hátránnyal indulnak.

A
Babarczyéhoz hasonló cikkek megjelenése a helyzet javításának (vagy
legalább a rohamos továbbromlás megállításának) szükséges, de nem
elégséges feltétele. Márpedig ennél több eddig nem nagyon történt. Ormos
Mária történész nemrég egy interjúban kifejtette, hogy a második
világháború után Nyugat-Németországban hosszú távú, átgondolt oktatási
és tájékoztatási stratégiával, állami segédlettel szervezték meg a náci
eszmék kifüstölését, és komoly eredményeket értek el. Igaz, most nálunk
nehezebb a helyzet, részben mert 1945 eseményei Németországban
önmagukban is a nacionalista gyűlöleteszméből való kiábrándulást
ösztönözték (vesztett háború, nyilvánosságra került megrázó tények
stb.), míg az internacionalizmust hirdető rendszer csődjét öröklő
Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a gazdasági és
társadalmi háttér is ellentétes irányba terel: nálunk most hiányzik a
német ötvenes évek fellendülésének csillapító hatása. De a legnagyobb
különbség mégis az, hogy míg a náci eszméket 1945 után tiltották, a
túlzó nacionalizmus pedig szalonképtelen volt, ezzel szemben ma
Magyarországon – máskülönben szerencsére – sok a szabad, részben
interaktív médium, mely akadálytalanul és a korábbi csatornáknál
hatékonyabban szolgálja a szinte divattá váló gyűlölködést is.

Mégis, és éppen ezért meg kéne
legalább próbálni tenni valamit ez ellen az áradat ellen.
Szociálpszichológusoknak, tanároknak, íróknak, publicistáknak,
marketingeseknek, filmeseknek, egyházi embereknek kéne mindenféle-párti
oktatáspolitikusokkal karöltve megtervezni, hogy hogyan. Nyilván nem a
cenzúra a megoldás, hanem ellenkezőleg, a sokféle új médium
felhasználása. Filmeket kéne készíteni, honlapokat, játékokat, oktatási
anyagokat, illetve ilyeneket célzó pályázatokat kiírni, civil
szervezetek programjait támogatni. Ám egyáltalán nem mindegy a pontosan
mit, mikor, hogyan, kinek. Tisztában kell lenni azzal, hogy egy
társadalomlélektani jelenség-együttessel szemben a puszta észérvek
elégtelenek, ahogy azzal is, hogyha szerencsétlen kézzel, túl direkten
vagy agresszíven nyúlnak hozzá, az egész visszafelé sülhet el. 

Mindebben a Történelemtanárok
Egyletének és társszervezeteinek (magyartanárok, osztályfőnökök) mint
kezdeményezőknek nagy szerepe lehet.

Amitől
meghűl bennem a vér (Babarczy Eszter,
hvg.hu)

Halált virágzik
most a türelem (Szűgyi Jerne,
Népszabadság)

Koltay
Gábor Trianon-filmjének részlete

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE
álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy
megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a
honlapon fórum indításával jelezheti.