Április 6-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) titkára, Hegedűs B. András sajtótájékoztatón jelentette be, hogy befejeződött Nagy Imre és társai holttestének exhumálása, ám a hivatalos azonosítási eljárás még hetekig is eltarthat.

1989. március 23-án Borics Gyula igazságügyi államtitkár közli, hogy napokon belül megkezdik Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József és Losonczy Géza földi maradványainak kihantolását, miután előkerült egy térképvázlat a 301-es parcelláról, és hogy a családok kérésére a temetést június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének évfordulóján tartják. A Kossuth Rádió válogatott átirataiból kiderül, hogy az exhumálást március 29-én kezdték meg a rákoskeresztúri temetőben, a sajtó és nyilvánosság teljes kizárásával. Az egyetlen kivétel a friss Balázs Béla díjas Ember Judit filmrendező forgatócsoportja volt, akik ott lehettek a munkálatok alatt, viszont a temetésig nem hozhatták nyilvánosságra felvételeiket. A családtagok április elsején azonosították Gimes Miklós és Maléter Pál földi maradványait. Április 6-án a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) titkára, Hegedűs B. András sajtótájékoztatón jelentette be, hogy befejeződött Nagy Imre és társai holttestének exhumálása, ám a hivatalos azonosítási eljárás még hetekig is eltarthat. A TIB és a családtagok kérték, hogy az említettek mellett még tizenkét áldozat földi maradványait azonosítsák, hogy június 16-án együtt temethessék el őket.

A 301-es parcella feltárását a kerítésen kívülről több fotós is végigkövette, köztük Urbán Tamás is, aki ezúttal külön hozzájárult, hogy a kizárólag az OSA Archivum honlapjára szánt fekete-fehér fotóit most itt is megmutathassuk.

Fotó: Urbán Tamás, 1989. március-április

A Szabad Európa Rádióban Molnár Tamás ismertette az Inconnu független művészeti csoport felhívását és tervét az 1956-os forradalom áldozatai nemzeti emlékhelyének és sírkertjének létrehozására. De előtte álljon itt egy részlet az MSZMP PB február 7-i ülésének szó szerinti jegyzőkönyvéből.

Grósz Károly: […] Én inkább azon kezdek mostanába már gondolkodni, hogy hogyan lehet a, úgy
megterveznünk és, és programba foglalnunk majd a Nagy Imre kihantolását és eltemetését, meg az ezzel kapcsolatos ez évi folyamatokat, hogy ez a kettő ne egymást erősítő folyamattá váljon. Hát ez egy, ez egy, most én nem tudok rögtönözni, mert át kell gondolni kormányba is és azt hiszem itt is kell róla szólni, mert nagy a veszély, hogy egymást erősítő folyamattá válik. Szóval én azt ajánlom, hogy többen szólaljunk meg, és, és segítsük egymást ebbe a vitába. Itt az lesz a meglepetés, ha azok a
várakozások, amiről a nyugati rádiók, sajtó és így tovább, szóval mi azzal mutatjuk az a mi válaszunk, hogy itt, hogy itt nem személyi ügyet csinálunk belőle és nem ezt, hanem egységet teremtünk és ezért jó ez a három négy kérdés, ami a platformját és az irányt meg fogja mutatni. Köszönöm szépen.

Lukács János: A dolgok, az ’56-os események végső kimenetele számomra változatlanul ellenforradalom. A dolgok végső kimenetele. Mert akkor következik nagyon sok minden, hogy mi van
annak leverésével, de itt vannak a promt ügyek. Igaza van itt Tatai elvtársnőnek és másoknak, ha nem mondjuk most hozzá, hogy mindez nem jelenti, hogy decemberi ülésünkön erről beszéltünk: Nagy Imre és társainak a temetése nem jelenti sem az események sem a személyek politikai és jogi rehabilitálását. Kit fognak temetni március végén?

Grósz Károly: Az, hogy a Nagy Imre temetés, ennek a kezelése, politikai előkészítése, azt nekünk kell itt megcsinálni, végiggondolni, a kormányzati munkában folyó tevékenységgel együtt. Tehát a politikai gondozását is.

• A Kossuth Rádió tudósításai (március 29–április 6.)
• A Szabad Európa az Inconnu-csoport felhívásáról
• Magyar Nemzet (március 30–április 1.)

Urbán Tamás 1989-es fényképei a 301-es parcelláról »

További dokumentumok 1989-ből az OSA Archivum honlapján »

1989 dokumentumai a TTE honlapján »