Kossuth
nagy formátumú államférfi vagy a szlovák nemzet ellensége? Ilyen
kérdések is felmerülhetnek a most készülő szlovák-magyar
történelemtanári kézikönyben. (Forrás: Népszabadság)

2007 nyarán Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei
14 pontos megállapodást írtak alá a két ország kapcsolatainak
javításáért egyebek közt arról, hogy a magyar és szlovák történészek
közös „történelmi szöveggyűjteményt” készítenek. A megállapodás
eredményeként tanári kézikönyv készül középiskolai történelemtanárok,
egyetemisták számára.

– A köteten a
két ország történészei dolgoznak: minden fejezetet egy magyar és egy
szlovák szakember ír közösen – mondja Szarka László történész, az MTA
Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a munka
magyarországi vezetője. A kötet a középkortól a XX. század végéig
terjedő időszakot tárgyalja. A szerzők megpróbálják tisztázni, mi közös,
párhuzamos, hasonló és ellentétes a két nép történeti fejlődésében:
elemzik a közös intézményeket, a XX. századi államközi kapcsolatokat.
Törekednek arra, hogy előzetesen tisztázott, egyértelmű fogalmakkal, a
két nyelvben azonos értelmű megnevezésekkel dolgozzanak, de saját
szakmai meggyőződésük alapján próbálják megírni az egyes fejezeteket. Ha
valamely kérdésben nem jutnak közös nevezőre, akkor két párhuzamos
leírás, két külön szócikk jelzi az álláspontokat.

Szarka László szerint a közös szócikkek megírása nem
minden esetben lesz egyszerű. Mindjárt az első, a középkori államok
kialakulását tárgyaló fejezetben adódhatnak ellentétek. A magyaroknak a
honfoglalás a nemzetállam kezdetét jelenti: az ezeréves magyar állam, a
nemzeti függetlenség és a szabadság gondolatköre sokak számára
kikezdhetetlen dogma. Szlovákiában viszont a XIX. századtól kezdődően
Nagymorávia létrejöttét tekintik a szlovák nemzeti történelem
kezdetének, s a morva államban keresik a modern szlovák államiság
gyökereit.

Eltérően értelmezik a két
ország történészei a török hódoltságon kívüli Magyarország
jelentőségét, a felső-magyarországi városok, megyék fontosságát, Erdély
szerepét. Sok vitára adhatnak okot a felvilágosodás korának nyelvi
kérdései is: a hivatalossá előléptetett magyar nyelv a szlovákok szerint
ugyanúgy elnyomta a nemzetiségek nyelveit, mint korábban a német vagy a
latin. Vitákat gerjeszthet a XIX. század majd’ minden jeles magyar és
szlovák történelmi személyiségének, így Ján Kollárnak, Kossuth Lajosnak,
Ludovít Stúrnak, Tisza Kálmánnak a megítélése. Kossuth minden vita
ellenére hazánkban a legnagyobb államférfiak egyikének számít,
Szlovákiában viszont sokan a szlovák nemzet ellenségeként
emlegetik.

– Épp az ilyen ellentétes
értelmezések miatt van szükség olyan tanári segédkönyvre, amely az
eredeti forrásokra támaszkodva, lehetőleg elfogulatlanul ad többféle
értelmezési, megközelítési lehetőséget, módszertani iránymutatást –
mondja Szarka László.

A könyv magyar
és szlovák nyelvű kéziratának elkészítésére a két ország kormánya
négy-négymillió forintot adott a Magyar-Szlovák Történész Bizottságnak.
Ez a kétnyelvű, de azonos szövegű könyv kiadásához szükséges összeg
harmada: a honoráriumokra és a fordításra elég, de ahhoz, hogy a
kéziratból könyv is legyen, további források
kellenek.

Szarka László szerint
ahhoz, hogy az érdeklődők és a történelemtanárok dolga valóban könnyebb
legyen, egyrészt szükség van a történészbizottság által tervezett
további két kötetre (egy forrás- és szöveggyűjteményre, valamint egy
kísérleti jellegű, feladatokból, forráselemzésekből összeállított
„munkafüzetre”), másrészt a többi szomszédos országgal is készíteni
kellene egy-egy hasonló oktatási csomagot. Hiszen az egykori Habsburg
Monarchia többi nemzetiségével is közös a múltunk, velük is konszenzusra
kellene jutni bizonyos történelmi tényeket illetően.