Kína
első császárának nevét mostantól nem csak a hunok ellen védő nagy fal,
vagy épp titokzatos sírja és az azt őrző agyaghadsereg miatt kell
megjegyeznünk: egy kutató szerint Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi)
minden erejével felléphetett a korban gyorsan terjedő buddhista tanok
ellen is. (Forrás: Múlt-kor)

Han
Vej, a Sanhszi Tartományi Régészeti Intézet kutatója szerint már Kína
első történelemkönyve, a Történeti Feljegyzések is arról számol be, hogy
Csin Si Huang-ti császár (i.e. 259-210) szigorúan megtiltotta a
buddhista templomok látogatását. Ez a tilalom nem csak az egykori
fővárost, Hsziant érinthette, hanem az egész
országot.

Huang-ti rendelkezése a kutatók szerint
arra utalhat, hogy a buddhizmus népszerű lehetett Kínában. Az i.e.
104-91 között írt könyvben ennek ellenére nincs bizonyíték arra nézve,
hogy leromboltak volna akár egy templomot, vagy elüldöztek volna egy
szerzetest is – állítja Han, aki szerint az uralkodó hatásosan léphetett
fel vallási ügyekben: a buddhizmus legközelebb csak i.e. 2-ben jelent
meg a történelmi dokumentumokban.

A buddhizmus a
közvélekedés szerint i.sz. 67 óta van jelen hivatalosan Kínában, amikor a
Han-dinasztia került hatalomra. Han Vej szerint azonban a vallás a
Selyemútnak köszönhetően már két évszázaddal korábban elterjedt lehetett
az országban. Vang Csianhszin, Selyemutat kutató régész szerint a
nyelvészeti, régészeti és történelmi feljegyzéseken alapuló feltevés
ésszerűnek tűnik, és azt már az 1900-as elején is felvetette egy másik
kutató, ám akkor nem rendelkezetek megfelelő bizonyítékkal ennek
bizonyítására.