Az MSZMP reformkörök szegedi tanácskozása; az Állami Egyházügyi Hivatal nem hivatalos nekrológja; becsmérlő röpcédulák Grósz Károly kocsibejárójánál; robbanószerkezet egy Thököly úti kuka alatt.

Május 20-21 között Szegeden tartották az MSZMP reformkörök első országos tanácskozását, amelyen több mint száz reformkör 440 képviselője közös platformtervezetet bocsátott vitára. Ebben követelik a pártértekezlet helyett pártkongresszus összehívását, amelynek elérésére támogató aláírásgyűjtést kezdeményeznek. Felszólítják a Központi Bizottságot (KB), hogy azonnal kezdjen érdemi tárgyalásokat az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel. (A minden szintre kiterjedő kapcsolatfelvételt egyébként a reformkörökre nézve is követendőnek tekintik.) Nyilatkozatban jelentik ki, hogy Nagy Imre politikai koncepciós per áldozata lett és a felelősök helyett megkövetik a hozzátartozókat, továbbá javasolják, hogy a KB még a június 16-i újratemetés előtt adjon ki hasonló állásfoglalást. Egyebek mellett szükségesnek tartják a párt névváltoztatását is.

Dokumentumok a reformkörök szegedi tanácskozásáról (pdf)

Az állam és az egyház szétválasztásának kérdése többször előkerül az év első felében. Az MSZMP PB április eleji ülésén, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapelveit megvitatva úgy foglal állást, hogy az állam a jövőben ne avatkozzék be az egyházak belső ügyeibe. Az Állami Egyházügyi Hivatal május elején hivatalba lépő új vezetője, Sarkadi Nagy Barna, siet kijelenteni, hogy az állam az egyházi élet szabályozásának valamennyi területéről kivonul. Ugyanő a PB május 16-i ülésén szenvedélyes felszólalásban sürgeti az MSZMP korszerű vallás- és egyházpolitikájának kialakítását. És jóllehet történnek ebbe az irányba mutató lépések, például törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítják a Magyarországi Új Apostoli Egyházat, illetve a Hit Gyülekezetét, lassan elérkezik az 1950 óta érvényben levő jogi szabályozás felülvizsgálatának az ideje. Az Elnöki Tanács június 26-án adja ki a hosszú viták után megszületett 1989. évi 14. törvényerejű rendeletet, amely jogutód nélkül felszámolja az Állami Egyházügyi Hivatalt. De Iványi Gábor még kimúlása előtt megírja a hivatal nekrológját a Beszélő 89/27-es számában.

Nekrológ a „megszűnő” Állami Egyházügyi Hivatal felett (Iványi Gábor, Beszélő, pdf)

A napi operatív információs jelentésekből ezúttal olyan válogatást adunk közre, amelyek többnyire a polgári engedetlenség különféle megnyilvánulási formáiról adnak hírt, az ülősztrájktól kezdve a forgalomlassító megmozdulásokon át a fáklyás utcai összejövetelekig. A jelentések néhány extrém esetről, így tervezett betörésről vagy telefonos zaklatásról, illetve robbanószerkezetek elhelyezéséről is beszámolnak. Az ellenzéki pártok közül a FIDESZ volt a legaktívabb május második felében: több ülősztrájkot is tervezett vagy hajtott végre Budapesten és vidéken. Magasabb bért követelve sztrájkoltak a Videoton Rádiógyár munkásai is, és a benzináremelés elleni tiltakozásként utcai demonstrációkat helyeztek kilátásba a mozgássérült gépkocsi-tulajdonosok és a taxisok. Grósz Károly lakásának kocsibejárójánál viszont három, 10-12 év közötti kislány helyezett el a főtitkárt becsmérlő és vízlépcsőellenes röpcédulákat.

Napi operatív jelentések május vége és június eleje között (pdf)

Bevezetőül Pákh Tibor üzenetét közöljük, amelyet a SZER magyar adásának küldött május végén.

„Hét éve próbálom kiadatni visszaemlékezéseimet a moszkvai birodalom kényszer-munkatáboraiban eltöltött hadifogsági évekről. Hazai próbálkozásomra azt a választ kaptam, hogy a Szabad Európának való anyag. Sajnos, az önök állomása sem ismertette. Hasonlóan jártam a “Moszkva befolyása a hazai igazságszolgáltatásra” című háromrészes írásommal is, amelyben a hazai börtönélményekre emlékezem vissza. Ezeknek angol nyelvű változataival is sikertelenül próbálkoztam. Megpróbáltam kiadatni petíciómat, amelyben a megszálló orosz csapatok azonnali, feltétel nélküli kivonását követelem, és amelyet megküldtem Gorbacsovnak, átadtam Szokolovnak és számos nemzetközi szervezetnek. Most készült el két sajtóperem története. Az egyiket boldog emlékű Mindszenti bíboros prímásunkkal kapcsolatos valótlan megjegyzés miatt indítottam a Magyar Nemzet ellen. A másik, a Népszabadság ellen folyt, négy nyomdai ív terjedelmű írás kiadását nem vállalták.

Erőfeszítéseimet minden felmerülő akadály ellenére tovább folytatom, a győzelem reményében, vállalva a harcot a KGB és mindenféle fiókjai és ügynökei ellen, mert velem van az Úristen és igaz ügyért harcolok. Kérem a cenzúrázatlan közzétételt. Ha egyesek akadálytalanul tudnak mindent megjelentetni, és ha egyetértenek velem abban, hogy a megszállókkal való együttműködés hazaárulás, akkor írják meg írásaikban, hogy aki nem szovjetellenes, az hazaáruló. Egyébként dr. Pákh Tibor vagyok.”

További dokumentumok 1989-ből az OSA Archivum honlapján »

1989 dokumentumai a TTE honlapján »