Szeptember 10-től az NDK állampolgárok útlevél, személyi igazolvány vagy a Vöröskereszt által kiállított igazolás birtokában szabadon távozhattak egy harmadik országba. Az MSZMP platformosodik, illetve halad a szétesés felé.
Szeptember 7-én az NDK budapesti nagykövete sajtótájékoztatót tartott a baráti országok tudósítói előtt, amelyben egyebek mellett hangsúlyozta országa azon szándékát, hogy az oda önként visszatérők amnesztiában részesülnek. Három nappal később azonban eldőlt az itt tartózkodó keletnémet menekültek sorsa: a magyar kormánynak a Hét című tévéműsorban és a rádióban ismertetett döntése értelmében aznap éjféltől útlevél, személyi igazolvány vagy a Vöröskereszt által kiállított igazolás birtokában szabadon távozhattak egy harmadik országba. Másnap délutánig mintegy 6500-an lépték át a magyar-osztrák határt, ki gyalog, ki autóval, de mindenképp boldogan, ahogyan az Urbán Tamás remek képein is látható.
A döntés persze előbb megszületett, a Határőr Parancsnokságnak a területi parancsnokokhoz szeptember 8-án küldött utasítása már a kiléptetéssel kapcsolatos konkrét intézkedéseket tartalmazta. 10-én pedig Nyers Rezső levélben közölte sajnálattal Erich Honecker keletnémet pártfőtitkárral, hogy az ő kérésükre egy héttel elhalasztott, amúgy ideiglenesnek szánt intézkedést, jelesül a vízummentes utazásról 1969-ben kötött egyezmény 6. és 8. cikkelyének felfüggesztését, az MSZMP Elnökségének nem áll módjában visszavonni. A kér ország viszonyát jelentősen megterhelő menekültügy lezárásaként álljon itt egy kronlógia a Külügyminisztérium irattárából, amely az események augusztus-szeptemberi folyamát ismerteti.
Közben az MSZMP Budapesti Bizottsága vezetői értekezletet hívott össze az október 9-i pártkongresszus záróeseményének, a politikai nagygyűlésnek a megszervezésére, amely egyben a párt induló választási kampányának nyitánya is egyben, és amelyen a meghívottaknak, a napirendi pontok szerint, a látványttervezéstől kezdve a program megkomponálásán át a rövid, levezető zenés műsorig sok mindenről kellett volna értekezniük. A kézzel odafirkantott feljegyzés szerint azonban az értekezlet elmaradt, “anyag sem lett kiküldve”, így nem tudhatjuk, hogy például a ceremónia megrendezésére felkérendő “szakember rendező” Koltay Gábor, a Budapesti Pártbizottság tagja, milyen látvánnyal, hangulati elemekkel tette volna emlékezetessé és rendhagyóvá a nagygyűlést.
A vezetői értekezlet elmaradásának egyik lehetséges oka a platformosodó, szétesőfélben levő pártban uralkodó rendkívül feszült hangulat lehetett, amelyről az egykor nagyhatalmú KB titkár, Berecz János, akkorra már csak „egyszerű pártmunkás” beszélt hosszasan Borenics Péternek a Kossuth Rádióban. Berecz egyebek mellett az MSZMP-n belüli erőviszonyokről, a marxisták és reformerek szembenállásáról, saját, párton belüli helyzetéről és politikai jövőjéről is szólt.