A jezsuiták alig 500
éves találmányának, az osztályozásnak, avagy a szelekció klasszikus
eszközrendszerének a feltámasztása, az évismétlés nimbuszának
helyreállítása jelenik meg a különböző „baloldali” megnyilatkozásokban –
állapítja meg Trencsényi László a népszabadságban.

Hosszú szakmai pályafutásom során nem
kevés energiát fordítottam arra, hogy hitelesen igazoljam: a pedagógiai
progresszió és a baloldali politikai mozgalmak közös tradíciókkal,
igazolható kapcsolatokkal rendelkeznek – sok elemükben történetileg és
kulturálisan összetartoznak. Melyek ezek az összefonódó tradíciók? A
műveltségi monopólium felszámolása, a tudás forrásaihoz való egyenlő
hozzáférés esélye; az iskolázás társadalmasítása, közüggyé formálódása;
az iskolai élet komfortja, félelem nélküli, humánus légköre; a
közösségben erőssé váló egyén értékeire építő, differenciált tanulási
utak, a társadalmi szelekció, szegregáció visszaszorítása az iskolázás
folyamatában.

A „létező
szocializmust” (avagy a „sosem létezett szocializmust”) felszámoló, 20
év előtti politikai változások során ezek a remények és szándékok
érezhetően felerősödtek. Sőt! A szocializmus kritikája – igényes
változataiban – annak idején éppen arról szólt, hogy a szocializmus
(különböző, részben elfogadható, részben elfogadhatatlan okokból)
éppenséggel szembefordult a fenti értékekkel, megtagadta a progresszív
pedagógia és a baloldali politika összefonódó
eszmevilágát.

El is indultak
bizonyos folyamatok. Úgy, ahogy, de a közoktatás átalakulásában,
támogatott innovációiban, jól-rosszul „promotált” reformjaiban soha meg
nem tagadva érvényesültek ezek az eszmények,
törekvések.

Ám váratlanul – a
szocialista kormányzásnak alighanem (egy időre) a végéhez közeledve –
fontos helyekről, fontos személyektől olyan ideológiai érvényű
megfogalmazások látnak napvilágot, melyek elvből tagadják ezt a
hagyományt és (óvatosan írom) szakmai közmegegyezést. Azért írom ezt
óvatosan, mert a szóban forgó „pedagógiai ellenforradalom” ideológusai
szintén „közmegegyezésre” hivatkoznak: a „gyakorlat embereire” mint a
reform „elszenvedőire”. Majd szellemi bűvészmutatvánnyal mindezt már a
nép, a nemzet, a közoktatás egyetemes akarataként jelenítik
meg.

A műveltséghez való egyenlő
hozzájutás elve feloldódott az „előre hozott szakképzés” (értsd:
tanoncoktatás) helyreállításában. A társadalmasítás ellenében erősödik
az államhatalmi befolyásolás szándéka. A humánus, differenciálásra
törekvő bánásmódot támogató eljárásokkal szemben a szöveges értékelés
gyakorlatának éles kritikája, a – jezsuiták alig 500 éves találmányának,
az osztályozásnak, avagy a szelekció klasszikus eszközrendszerének a
feltámasztása, az évismétlés nimbuszának helyreállítása jelenik meg a
különböző „baloldali” megnyilatkozásokban.

A XVIII-XIX. század omladozó tudományfelfogására
építő szaktantárgyi rendszert korszerű interdiszciplinákkal felváltó
törekvéseket is háttérbe szorítanák a kormányzati
oldalon.

Mindezek klasszikusan
konzervatív, mondhatni, jobboldali törekvések, melyek fellelhetők a
kormányzásra készülő különböző jobboldali erők programcsíráiban. Ez nem
meglepő. De hogy magukat baloldalinak valló kollégáim fújják majd meg
bátran, harciasan a baloldali visszavonulás trombitáját 2009 őszén? Erre
nem számítottam.

A szerző az ELTE
egyetemi docense

Figyelem:
A szemlézett cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és
nem a TTE álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.